29. fejezet

A f�nix sirat�dala

– Gyere, Harry…

– Nem.

– Nem maradhatsz itt, Harry… Na, gyere…

– Nem.

Harry nem akart elmozdulni Dumbledore mell�l, sehov� sem akart menni. Hagrid keze remegett a v�ll�n. Majd egy m�sik hangot hallott.

– Gyere, Harry.

Majd egy sokkal kisebb �s melegebb k�z fogta meg a kez�t �s felh�zta. Harry engedelmeskedett an�lk�l, hogy igaz�n tudat�ban lett volna cselekedeteivel. Mikor m�r vakon ballagott visszafel� a t�megen kereszt�l, akkor vette csak �szre a vir�gillatot a leveg�ben �s azt, hogy Ginny az, aki a kast�ly fel� vezeti. �rthetetlen hangok ostromolt�k. Zokog�s, ki�lt�sok �s gy�sz hangjai has�tottak az �jszak�ba, de Harry �s Ginny csak mentek tov�bb. Vissza a bej�rati csarnok l�pcs�ihez. Arcok lebegtek Harry l�t�sz�g�nek perem�n, az emberek �t b�mult�k, t�n�dve �sszes�gtak. A Griffend�l rubintjai, mint v�rcseppek ragyogtak a f�ld�n, ahogy a m�rv�nyl�pcs�k fel� vett�k az �tjukat.

– Elmegy�nk a gyeng�lked�re – mondta Ginny.

– J�l vagyok – felelte Harry.

– Ez McGalagony parancsa – mondta Ginny. – Mindenki ott van, Ron, Hermione �s Lupin meg a t�bbiek…

Harryt ism�t elfogta a f�lelem. El is felejtette azokat az alakokat, akiket kor�bban h�trahagyott.

– Ginny, ki halt m�g meg?

– Ne agg�dj, k�z�l�nk senki.

– De a S�t�t Jegy… Malfoy azt mondta, kereszt�l l�pett egy testen…

– Billen l�pett kereszt�l, de minden rendben, m�g �letben van…

Ennek ellen�re volt valami a l�ny hangj�ban, amir�l Harry tudta, rosszat jelent.

– Biztos vagy benne?

– Persze, hogy biztos vagyok… �… El�g ramatyul van, ennyi. Sz�rkeh�t� megt�madta. Madam Pomfrey szerint m�r nem… � m�r soha nem lesz a r�gi… – mondta remeg� hangon Ginny. – Nem igaz�n tudjuk, mik lesznek majd az ut�hat�sok. �gy �rtem, hogy b�r Sz�rkeh�t� v�rfarkas, de a harap�s pillanat�ban nem volt �tv�ltozva.

– De a t�bbiek… T�bb test is hevert a f�ld�n…

– Neville a gyeng�lked�n van, de Madam Pomfrey szerint teljesen rendbe fog j�nni. Flitwick professzort le�t�tt�k, de � is rendben van, csak egy kicsit m�g ingatag. Ragaszkodott hozz�, hogy � gondoskodjon a holl�h�tasokr�l. �s egy hal�lfal� meghalt. �t azon hal�los �tkok egyike tal�lta el, amiket az a sz�ke hal�lfal� k�ld�zgetett �ssze-vissza. Harry, ha nem vett�k volna be a Felix b�jitalodat, szerintem mind meghaltunk volna. De �gy t�nt, semmi sem tal�l el minket…

El�rt�k a gyeng�lked�t. Amikor Harry benyitott az ajt�n megpillantotta Neville-t, aki l�tsz�lag aludt egy ajt�hoz k�zeli �gyon. Ron, Hermione, Luna, Tonks �s Lupin egy m�sik �gy k�r�l csoportosultak a terem t�volabb es� v�g�ben. A nyit�d� ajt� hangj�ra mind feln�ztek. Hermione odarohant �s meg�lelte Harryt. Lupin nyugtalanul szint�n fel� l�pett.

– J� vagy, Harry?

– Igen… Hogy van Bill?

Senki sem felelt. Harry �tpillantott Hermione v�lla felett �s Bill p�rn�j�n egy felismerhetetlen arcot l�tott nyugodni, amely olyannyira �sszevagdalt �s megt�p�zott volt, hogy m�r groteszknek t�nt. Madam Pomfrey �pp egy er�s szag� ken�ccsel kenegette a sebeket. Harrynek esz�be jutott, Piton milyen k�nnyed�n begy�gy�totta Malfoy Sectumsempra �ltal okozott sebeit a p�lc�j�val.

– Nincs valami var�zsige vagy valami, amivel rendbe lehetne hozni? – k�rdezte a javasasszonyt.

– Egy var�zsige se seg�tene ezeken – felelte Madam Pomfrey szomor�an. – M�r kipr�b�ltam minden �ltalam ismert dolgot, de a v�rfarkas harap�s�ra nincs gy�gy�r.

– De nem teliholdkor harapt�k meg – mondta Ron mik�zben �gy meredt b�tyja arc�ra, mintha puszt�n ezzel r� tudn� venni a gy�gyul�sra. – Sz�rkeh�t� nem alakult �t, sz�val Bill biztosan nem lesz egy… Igazi… – Ron bizonytalanul Lupinra n�zett.

– Nem, nem hiszem, hogy Bill val�di v�rfarkas lesz – mondta Lupin. – De ez nem jelenti, hogy nem lesznek sz�v�dm�nyek. Azok el�tkozott sebek. Nem val�sz�n�, hogy valaha is teljesen begy�gyulnak �s… �s lehet, hogy mostant�l kezdve Billnek lesz majd p�r farkasokra jellemz� von�sa.

– Tal�n Dumbledore tud valamit, ami seg�thet – mondta Ron. – Hol van? Bill Dumbledore parancs�ra k�zd�tt. Tartozik neki. Nem hagyhatja �t ilyen �llapotban…

– Ron… Dumbledore halott… – mondta Ginny elcsukl� hangon.

– Nem! – Lupin vadul pillantott Ginnyr�l Harryre rem�lve, hogy az ut�bbi tal�n ellentmond a l�nynak. Amikor Harry hallgatott, Lupin arc�t a kez�be temetve r�zuhant a Bill �gya melletti sz�kre. Harry m�g soha nem l�tta, hogy Lupin valaha is elvesztette volna az �nuralm�t. �gy �rezte, mintha �pp valami szem�lyes dolgot zavart volna meg. Elfordult, tal�lkozott Ron tekintet�vel �s egy csendes pillant�ssal jelezte, hogy amit Ginny mondott, az igaz…

– Hogyan halt meg? – k�rdezte Tonks. – Mi t�rt�nt?

– Piton �lte meg – felelte Harry. – Ott voltam, l�ttam. Vissza�rkezt�nk az Asztron�mia toronyba, mert ott volt a Jegy… Dumbledore beteg volt, gyenge, de azt hiszem, r�j�tt, hogy csapda, amikor l�pteket hallottunk felfel� futni a l�pcs�n. Engem mozg�sk�ptelenn� tett. Nem tehettem semmit, a l�thatatlann� t�v� k�peny alatt voltam… Azt�n az ajt�ban megjelent Malfoy �s lefegyverezte �t…

Hermione a sz�j�hoz kapta a kez�t, Ron felny�g�tt. Luna sz�ja remegett.

–… M�g t�bb hal�lfal� j�tt… �s azt�n Piton… Piton megtette… Az Avada Kedavra… – Harry nem tudta folytatni.

Madam Pomfrey k�nnyekben t�rt ki. Senki nem figyelt r� csak Ginny, aki odas�gta neki:

– Shhh! Hallgassa!

Madam Pomfrey nagyot nyelt �s t�gra ny�lt szemekkel a sz�j�hoz szor�totta ujjait. Valahol a kinti s�t�ts�gben egy f�nix dalolt �gy, ahogy Harry m�g soha azel�tt nem hallotta. Egy hihetetlen�l �s sz�vf�jd�t�an gy�ny�r� gy�sz�neket. �s ahogyan azt m�r kor�bban is �rezte, a f�nixdal Harryn bel�l volt, nem odakint. A saj�t gy�sza volt ez, ami valamely csod�s �ton zen�v� v�lt, �s v�gigzengett az udvaron �s be�ramlott a kast�ly ablakain.

Nem tudta, meddig �lltak ott a zen�t hallgatva �s azt sem, mi�rt t�nt �gy, mintha saj�t gy�szuk hangja valamelyest enyh�tette volna a f�jdalmat. Meglehet�sen hossz� id�nek t�nt, mire az ajt� ism�t kit�rult �s McGalagony professzor l�pett a terembe. Ak�rcsak a t�bbiek, � is mag�n viselte a kor�bbi �sszecsap�s jeleit: horzsol�sok voltak az arc�n �s a k�penye elszakadt.

– Molly �s Arthur m�r �ton vannak – mondta �s ekkor megt�rt a zene var�zsa. Mindenki kiegyenesedett, mintha egy transzb�l �ledn�nek fel, majd megfordultak. Volt aki ism�t Billre pillantott, m�sok megd�rzs�lt�k a szem�ket, �s megr�zt�k a fej�ket.

– Harry, mi t�rt�nt? Hagrid szerint Dumbledore professzorral volt�l, amikor �… Amikor megt�rt�nt. Azt mondja, Piton professzor r�szt vett valami…

– Piton meg�lte Dumbledore-t – mondta Harry.

McGalagony egy pillanatig csak b�mult r�, majd ijeszt� m�don megingott. Madam Pomfrey, aki l�tsz�lag m�r �sszeszedte mag�t, odasietett, a semmib�l el�var�zsolt egy sz�ket �s McGalagony al� tolta.

– Piton… – ism�telte er�tlen�l McGalagony, ahogy a sz�kbe zuhant. – Mind elt�n�dt�nk… De � b�zott… Mindig… Piton… �n ezt nem tudom elhinni…

– Piton egy nagyon k�pzett okklumens volt – mondta Lupin t�le szokatlan nyers hangon. – Ezt mindig is tudtuk.

– De Dumbledore megesk�d�tt r�, hogy a mi oldalunkon �ll – suttogta Tonks. – �n mindig is �gy hittem, hogy Dumbledore bizony�ra tud valamit Pitonr�l, amit mi nem…

– Mindig is c�lozgatott r�, hogy nyom�s indoka van arra, hogy b�zzon Pitonban… – motyogta McGalagony, aki most egy sk�tkock�s zsebkend�vel t�r�lgette k�nnyez� szemsarkait. – �gy �rtem… Piton el��let�vel kapcsolatban… Az emberek persze, hogy csod�lkoztak… De Dumbledore nekem hat�rozottan �ll�totta, hogy Piton b�nb�nata teljes m�rt�kben �szinte volt… Egy rossz sz�t sem akart ellene hallani.

– Szeretn�m tudni, mit mondott Piton, amivel meggy�zte �t – mondta Tonks.

– �n tudom – felelte Harry �s mindenki fel� ford�totta a tekintet�t. – Piton adta Voldemort kez�be azt az inform�ci�t, aminek seg�ts�g�vel Voldemort r�tal�lt a sz�leimre. Majd Piton azt mondta Dumbledore-nak, hogy nem volt tudat�ban annak, mit cselekszik. Meg hogy �szint�n sajn�lja, hogy megtette, �s sajn�lja, hogy a sz�leim meghaltak.

– �s Dumbledore elhitte ezt? – k�rdezte Lupin mag�b�l kikelve. – Dumbledore elhitte, hogy Piton sajn�lja, hogy James meghalt? Piton gy�l�lte Jamest…

– �s any�mat is szint�gy semmibe vette – mondta Harry. – Az�rt, mert mugli sz�rmaz�s� volt… S�rv�r�nek nevezte…

Senki nem k�rdezte, honnan tudta mindezt Harry. Mindenki elveszettnek t�nt a hatalmas sokkhat�sban �s pr�b�lt�k megem�szteni a sz�rny� igazs�got arr�l, ami t�rt�nt.

– Ez az eg�sz az �n hib�m – mondta hirtelen McGalagony professzor. Zavartnak t�nt, ahogy a nedves zsebkend�j�t csavargatta a kez�ben. – Az �n hib�m. �n k�ldtem el Filiust, hogy hozza mag�val Pitont. �rte k�ldtem, hogy j�jj�n �s seg�tsen nek�nk. Ha nem �rtes�tem Pitont arr�l, mi zajlik �ppen, tal�n soha nem csatlakozott volna a hal�lfal�khoz. Nem hiszem, hogy tudta, hogy ott vannak, miel�tt Filius el nem mondta neki. Nem hiszem, hogy tudta, hogy j�nnek…

– Nem a te hib�d volt, Minerva – mondta hat�rozottan Lupin. – T�bb seg�ts�gre volt sz�ks�g�nk. �r�lt�nk, amikor azt hitt�k, Piton �ton van…

– Sz�val amikor meg�rkezett, a hal�lfal�k oldal�n sz�llt be a k�zdelembe? – k�rdezte Harry, aki minden r�szletet hallani akart Piton k�tsz�n�s�g�r�l, becstelens�g�r�l l�zasan gy�jtve az okokat arra, hogy gy�l�lje, hogy bossz�t esk�dj�n.

– Nem tudom pontosan, hogyan t�rt�nt – felelte McGalagony professzor zavartan. – Minden olyan zavaros… Dumbledore sz�lt, hogy n�h�ny �r�ra elhagyja az iskol�t, �s hogy a biztons�g kedv��rt j�rjuk a folyos�kat… Remusnak, Billnek �s Nymphador�nak pedig csatlakoznia kellett hozz�nk… �s mi j�rtuk a folyos�kat. Minden csendesnek t�nt. Minden a kast�lyb�l kivezet� titkos �tj�r�t ellen�rizt�nk. Tudtuk, hogy senki nem rep�lhet be. A kast�ly minden egyes bej�rat�t er�teljes var�zslatok v�dt�k. M�g mindig nem tudom, a hal�lfal�k hogyan voltak k�pesek bejutni…

– �n tudom – mondta Harry �s r�viden elmondott mindent a k�t Elt�ntet� Kabinr�l �s a k�zt�k l�v� m�gikus �tj�r�r�l. – Teh�t a Sz�ks�g Szob�j�n kereszt�l jutottak be.

Szinte akarata ellen�re Ronr�l Hermion�ra pillantott, akik l�tsz�lag le voltak s�jtva.

– Eltoltam, Harry – mondta komoran Ron. – Azt tett�k, amit mondt�l: ellen�rizt�k a Tekerg�k T�rk�p�t, de Malfoyt nem l�ttuk rajta, ez�rt azt gondoltuk, biztos a Sz�ks�g Szob�j�ban van. Azt�n �n, Ginny �s Neville felment�nk, hogy szemmel tartsuk… de Malfoy kereszt�ljutott rajtunk.

– Egy �r�val azut�n, hogy figyelni kezdt�k, kij�tt a Szob�b�l – mondta Ginny. – Egyed�l volt �s azt a borzalmas zsugor�tott kart szorongatta…

– A Dics�s�g Keze-�t – mondta Ron. – Csak annak ad f�nyt, aki tartja, eml�keztek?

– Ak�rhogy is – folytatta Ginny. – Biztos ellen�rizte, hogy tiszta-e a leveg� a hal�lfal�i sz�m�ra, mert amikor megl�tott minket, valamit a leveg�be dobott �s minden korom s�t�t lett…

– Perui Instant S�t�ts�g Por – mondta keser�en Ron. – Fred� �s George-�. Egy kicsit elbesz�lgetek majd vel�k arr�l, kiket engednek n�luk v�s�rolni…

– Megpr�b�ltunk mindent… Lumos, Piroinitio – mondta Ginny. – Semmi sem hatolt �t a s�t�ts�gen; annyit tehett�nk, hogy kitapogat�ztunk a folyos�ig. Ek�zben hallottuk, ahogy emberek sietnek el mellett�nk. Nyilv�nval�, hogy azzal a k�z iz�vel Malfoy l�tott �s elvezette �ket, de mi nem mert�nk sem �tkot, sem b�rmi m�st haszn�lni, mert att�l f�lt�nk, egym�st tal�ljuk el… Mire el�rt�k a folyos� vil�gos r�sz�t, addigra elt�ntek.

– Szerencs�re – mondta rekedt hangon Lupin – Ron, Ginny �s Neville szinte azonnal bel�nk futottak �s elmondt�k, mi t�rt�nt. Percekkel k�s�bb r�tal�ltunk a hal�lfal�kra, akik az Asztron�mia torony fel� haladtak. Malfoy nyilv�nval�an nem sz�m�tott arra, hogy t�bben �rk�dnek majd. �gy t�nt, az �sszes s�t�ts�g port elhaszn�lta. �sszecsaptunk, �k elszakadtak egym�st�l, majd �ld�z�be vett�k �ket. Egyik�k, Gibbon, elszakadt t�l�k �s a Csillagvizsg�l� fel� vezet� l�pcs�kh�z indult…

– Hogy felk�ldje a Jegyet? – k�rdezte Harry.

– Bizony�ra megtette, igen, bizony�ra el�re megbesz�lt�k a dolgot a Sz�ks�g Szob�j�ban – felelte Lupin. – De azt hiszem Gibbonnak nem tetszett az �tlet, miszerint egyed�l v�rjon odafenn Dumbledore-ra, mert lerohant a l�pcs�n, hogy ism�t csatlakozzon a k�zdelemhez �s ekkor eltal�lta egy hal�los �tok, ami �pp elt�vesztett engem.

– Teh�t ha Ron Ginnyvel �s Neville-lel a Sz�ks�g Szob�j�t figyelte – mondta Harry Hermione fel� fordulva –, akkor te…

– Piton irod�ja el�tt voltam, igen – suttogta Hermione k�nnyekt�l csillog� szemmel. – Lun�val. Id�tlen id�k �ta v�rakoztunk ott, de semmi sem t�rt�nt… Nem tudtuk, mi zajlik odafenn, Ron mag�val vitte a Tekerg�k T�rk�p�t… Majdnem �jf�l volt, amikor Flitwick professzor lerohant a pincetermekhez. A kast�lyban l�v� hal�lfal�kr�l ki�ltozott valamit �s nem hiszem, hogy teljesen tudat�ban volt annak, hogy Luna �s �n ott vagyunk. Berontott Piton irod�j�ba �s hallottuk, amint azt mondja neki, hogy vele kell mennie �s seg�teni. Akkor egy hangos puffan�s hallatszott, majd Piton kisietett a szob�j�b�l �s megl�tott minket �s… �s…

– Mi t�rt�nt azut�n? – s�rgette Harry.

– Olyan ostoba voltam, Harry – suttogta er�teljesebben Hermione. – Azt mondta, Flitwick professzor �sszeesett �s hogy menj�nk be seg�teni neki, am�g �… m�g � megy, hogy seg�tsen k�zdeni a hal�lfal�k ellen…

Majd sz�gyenkezve eltakarta arc�t �s az ujjain kereszt�l besz�lt tov�bb, amit�l hangja elfojtott lett.

– Bement�nk az irod�j�ba, hogy megn�zz�k, seg�thet�nk-e Flitwick professzoron, aki eszm�letlen�l hevert a f�ld�n… �s… �… most m�r olyan nyilv�nval�, Piton bizony�ra leb�n�totta Flitwicket, de nem vett�k �szre, Harry, nem vett�k �szre �s hagytuk Pitont elmenni…

– Nem a ti hib�tok – mondta hat�rozottan Lupin. – Hermione, ha nem engedelmeskedtetek volna neki �s nem �lltatok volna el az �tj�b�l, Piton val�sz�n�leg meg�lt volna Lun�val egy�tt.

– Ezut�n teh�t felment az emeletre – mondta Harry, aki lelki szemeivel l�tta, ahogy Piton felsiet a m�rv�nyl�pcs�k�n, fekete k�penye szok�s szerint lobog m�g�tte, majd, ahogy megy felfel�, el�r�ntja al�la a p�lc�j�t. – �s r�tal�lt a helyre, ahol mind k�zd�ttetek…

– Bajban voltunk, veszt�sre �lltunk – mondta Tonks m�ly hangon. – Gibbon kiv�tel�vel az �sszes hal�lfal� k�sz volt, hogy a hal�l�ig k�zdj�n. Neville megs�r�lt, Billt Sz�rkeh�t� marta meg… Minden s�t�t volt… �tkok sz�lltak mindenfel�… A Malfoy gyerek elt�nt, tal�n �tsurrant �s felment a Toronyba… Azt�n t�bben ut�naeredtek, de egyik�k valamif�le var�zsig�vel elz�rta a l�pcs�t maguk m�g�tt… Neville belerohant �s felrep�lt a leveg�be…

– Egyik�nk sem tudott �tjutni rajta – mondta Ron. – �s az a testes hal�lfal� m�g mindig sz�rta az �tkokat szerte a teremben, amik azt�n visszaver�dtek �s majdnem eltal�ltak minket…

– Azt�n megjelent Piton – mondta Tonks. – Majd ism�t elt�nt…

– L�ttam �t fel�nk rohanni, de az a behem�t hal�lfal� majdnem eltal�lt egy �tokkal �s miut�n lebuktam el�le. M�r nem tudtam k�vetni az esem�nyeket – mondta Ginny.

– L�ttam, hogy egyenesen kereszt�lfut az el�tkozott kordonon, mintha az ott sem lenne – mondta Lupin. – Pr�b�ltam k�vetni, de ugyan�gy h�trav�g�dtam, mint Neville…

– Bizony�ra tudott egy var�zsig�t, amit mi nem – suttogta McGalagony. – V�gt�re is � volt a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�r… �n azt hittem, csak sietett, hogy a Toronyba menek�lt hal�lfal�kat �ld�zte…

– �gy is volt – mondta Harry nyersen – De az�rt, hogy seg�tsen nekik, nem az�rt, hogy meg�ll�tsa �ket… �s fogadok, hogy kellett, hogy legyen egy S�t�t Jegyed ahhoz, hogy �tjuss azon a kordonon… �s mi t�rt�nt, miut�n visszaj�tt fentr�l?

– Nos az a nagy hal�lfal� �pp elk�ld�tt egy �tkot, ami beomlasztotta a plafon fel�t �s megt�rte a l�pcs�t blokkol� var�zslatot is – felelte Lupin. – Mind el�rerohantunk… M�rmint azok, akik m�g talpon voltak… Ekkor Piton meg a fi� t�nt el� a porfelh�b�l… Persze egyik�nk sem t�madta meg �ket…

– Csak hagytuk �ket kereszt�lmenni – mondta Tonks �lettelen hangon. – Azt hitt�k, a hal�lfal�k �ld�zik �ket… Majd ezt k�vet�en ism�t megjelent a t�bbi hal�lfal� �s Sz�rkeh�t�, mi pedig �jfent k�zdeni kezdt�nk… Azt hiszem, hallottam, amikor Piton ki�llt valamit, de nem tudom, mit…

– Azt ki�ltotta "V�ge van" – mondta Harry. – Megtette, amit meg kellett tennie.

Mindenki elhallgatott. Odakinn Fawkes gy�szdala m�g mindig visszahangzott a s�t�t udvaron. Ahogy a zene sz�t�radt a leveg�ben, h�vatlan, nem sz�vesen l�tott gondolatok kezdek belop�zni Harry fej�be… Elvitt�k m�r Dumbledore holttest�t a Torony t�v�b�l? Mi fog vele t�rt�nni ezut�n? Hol fog majd nyugodni? Kezei �k�lbe szorultak a zseb�ben. �rezte a hamis Horcrux h�v�s kis puklij�t, ahogy az jobb keze b�tykeihez nyom�dott.

A gyeng�lked� ajtaja kiv�g�dott �s mind felugrottak. Mr �s Mrs Weasley siettek v�gig a termen Fleur-rel a sarkukban, akinek gy�ny�r� arca retteg�st t�kr�z�tt.

– Molly… Arthur – mondta McGalagony professzor, majd felugrott �s odasietett hozz�juk. – Annyira sajn�lom…

– Bill – suttogta Mrs Weasley, amikor megpillantotta fia �sszeszabdalt arc�t �s elviharzott McGalagony mellett. – �, Bill!

Lupin �s Tonks gyorsan felkelt �s arr�bb �llt, hogy odaengedj�k Mr �s Mrs Weasleyt az �gy k�zel�be. Mrs Weasley a fia f�l� hajolt �s az ajkait v�res homlok�ra nyomta.

– Azt mondja, Sz�rkeh�t� t�madta meg? – k�rdezte zavartan Mr Weasley McGalagonyt�l. – De nem v�ltozott �t? Ez akkor mit jelent? Mi fog t�rt�nni Billel?

– M�g nem tudjuk – felelte McGalagony �s tan�cstalanul Lupinra n�zett.

– Lehets�ges, hogy lesznek sz�v�dm�nyek, Arthur – mondta Lupin. – Ez egy k�l�n�s eset, val�sz�n�leg egyedi… Nem tudjuk, hogyan viselkedik majd, ha fel�bred…

Mrs Weasley elvette az er�s szag� ken�cs�t Madam Pomfreyt�l �s elkezdte Bill sebeit kenegetni.

– �s Dumbledore… – k�rdezte Mr Weasley. – Minerva igaz, hogy… � t�nyleg…

McGalagony b�lintott mik�zben Harry �rezte, hogy Ginny mell� l�p �s r�n�zett. A l�ny kiss� �sszesz�k�lt szemei Fleurt figyelt�k, aki megdermedve b�mult le Billre.

– Dumbledore elt�vozott – suttogta Mr Weasley de Mrs Weasley csak legid�sebb fi�ra �sszpontos�tott. Zokogni kezdett, k�nnyei pedig Bill �sszemart arc�ra hulltak.

– Term�szetesen nem sz�m�t, hogyan n�z ki… ez nem i… igaz�n fontos… De olyan j�k�p� f… fi�cska volt… Mindig nagyon j�k�p�… �s h… h�zasodni k�sz�lt…

– �s ezzel meg mit akarh mondani? – k�rdezte Fleur hirtelen �s hangosan. – Mi az, 'ogy '�zasodni k�sz�lt?

Mrs Weasley megh�kkenve felemelte k�nny�ztatta arc�t.

– Nos… csak azt…

– �z' 'iszi, Bill ezek ut�n m�rh nem 'ajland� elveni? – k�rdezte k�vetel�z� hangon Fleur. – �z' 'iszi, ezek miatt � '�rap�sok miatt m�rh nem szehret maj' engem?

– Nem, �n nem ezt…

– Szehretni fog! – mondta Fleur, mik�zben kih�zta mag�t �s h�tradobta hossz� ez�stsz�n� haj�t. – T�bb kell �'oz, mint egy v�hrfarhkas, 'ogy Bill ne szehresen t�bb�!

– Nos, igen, biztos vagyok benne – mondta Mrs Weasley. – De �n azt gondoltam, hogy tal�n… tekintve, hogyan… hogy �…

– �z' 'ite, nem akarhok maj' 'oz�meni? Vagy tal�' rhem�lte? – k�rdezte Fleur t�gra ny�lt orrcimp�kkal. – Mit �rhdekel engem, 'ogyan n�z ki? �gy v�lem, el�g j�l n�zek �n ki mindkett�nk 'elyett is. Ezek � sebek pedig �z' mutatj�k, 'ogy milyen b�toh � f�hrjem. �z' maj' �n csin�lom! – tette hozz� er�szakosan Fleur, majd f�lrel�kte Mrs Weasleyt �s elvette t�le a ken�cs�t.

Mrs Weasley nekiesett a f�rj�nek �s n�zte, ahogy Fleur k�v�ncsi arckifejez�s k�s�ret�ben Bill sebeit t�r�lgette. Senki nem sz�lt egy sz�t sem. Harry mozdulni sem mert. A t�bbiekhez hasonl�an, � is a kit�r�sre v�rt.

– A mi nagyszer� Muriel n�nik�nknek – mondta Mrs Weasley egy hossz� sz�netet k�vet�en – van egy gy�ny�r� fejd�sze… Koboldok k�sz�tett�k… �s bizony�ra r� tudom venni, hogy k�lcs�nadja neked az esk�v�re. Nagyon szereti Billt, tudod, �s remek�l n�zne ki a hajadban…

– K�sz�n�m – mondta mereven Fleur. – Biztosan rhemek lesz.

�s ezut�n – Harry nem igaz�n tudta, hogyan t�rt�nt – mindk�t n� s�rt �s egym�snyak�ba borult. Teljesen led�bbenve �s azon t�n�dve, hogy vajon az eg�sz vil�g meg�r�lt-e, Harry megfordult. Ron �ppoly d�bbent volt, ahogyan Harry �rezte mag�t �s Ginny �s Hermione is megh�kkent pillant�sokat v�ltottak.

– L�tod! – mondta egy fesz�lt hang. Tonks Lupinra b�mult. – Annak ellen�re hozz� akar menni, hogy megharapt�k! �t nem �rdekli!

– Ez m�s – mondta Lupin alig mozgatva ajkait �s hirtelen fesz�ltnek t�nt. – Bill nem v�lik teljesen v�rfarkass�. A k�t eset teljesen…

– De engem akkor sem �rdekel, nem �rdekel! – felelte Tonks mik�zben megmarkolta Lupin k�peny�nek elej�t �s megr�ntotta. – M�r ezerszer mondtam neked…

�s ekkor Harry sz�m�ra vil�goss� v�lt, mit jelent Tonks patr�nusa, az eg�rsz�n� haja �s az, mi�rt j�tt rohanva Dumbledore ut�n kutatva, amikor meghallotta a pletyk�t, miszerint Sz�rkeh�t� megt�madott valakit. Akkor v�gt�re is nem Sirius volt az, akibe Tonks beleszeretett…

– �s �n ezerszer mondtam m�r neked… – mondta Lupin a padl�t b�mulva, ker�lve Tonks tekintet�t – Hogy �n t�l �reg vagyok hozz�d, t�l szeg�ny… t�l vesz�lyes…

– �n m�r r�g mondtam neked, hogy nevets�gesen �llsz hozz� a dologhoz, Remus – mondta Mrs Weasley Fleur v�lla felett, mik�zben megveregette a l�ny h�t�t.

– Nem vagyok nevets�ges – mondta Lupin mereven. – Tonks olyasvalakit �rdemel, aki fiatal �s �p.

– De � t�ged akar – felelte Mr Weasley egy halv�ny mosollyal. – �s v�gt�re is, Remus, a fiatal �s �p f�rfiak sem felt�tlen�l maradnak �r�kre �gy. – Mr Weasley szomor�an a fi�ra mutatott, aki k�zt�k fek�dt.

– Ez nem… Nem az a pillanat, hogy ezt megvitassuk – mondta Lupin ker�lve mindenki tekintet�t �s zavartan k�rben�zett. – Dumbledore halott…

– Dumbledore senkin�l sem �r�lt volna jobban, hogy tudja, van m�g egy kis szeretet a vil�gban – mondta McGalagony kurt�n, majd a gyeng�lked� ajtaja ism�t kiny�lt �s Hagrid s�t�lt be.

Arc�nak azon kis r�sze, amely nem volt sz�r vagy szak�ll al� rejtve, nedves volt �s duzzadt; zokog�s r�zta �s egy hatalmas p�tty�s zsebkend�t szorongatott.

– �n… �n megtettem, professzor – mondta elcsukl� hangon. – E… elvittem. Bimba professzor lefektette a gyerekeket. Flitwick professzor lepihent, de azt �zeni, hipp-hopp rendbe j�n majd, �s Slughorn professzor azt �zeni, a Miniszt�rium m�r �rtes�lt a t�rt�ntekr�l.

– K�sz�n�m, Hagrid – mondta McGalagony, majd ism�t fel�llt �s megfordult, hogy a Bill �gya mellett csoportosul�kra n�zzen. – Tal�lkoznom kell a Miniszt�rium embereivel, amint ide�rnek. Hagrid, k�rem, sz�ljon a vezet� tan�roknak, hogy v�rom �ket az irod�mban azonnal. A Mardek�rt Slughorn k�pviselheti. �s szeretn�m, ha maga is csatlakozna hozz�nk.

Hagrid b�lintott, megfordult �s ism�telten kicsoszogott a szob�b�l, majd McGalagony r�pillantott Harryre.

– Miel�tt tal�lkozn�k vel�k, szeretn�k p�r sz�t v�ltani veled, Harry. Ha velem f�radn�l…

Harry felkelt �s odamotyogta Ronnak, Hermion�nak �s Ginnynek, hogy mindj�rt j�n. Majd k�vette McGalagony professzort kifel� a gyeng�lked�r�l. Odakint a folyos�k kihaltak voltak, csup�n a t�voli f�nixdal hallatszott. Harry csak j� p�r perc eltelt�vel vette �szre, hogy nem McGalagony, hanem Dumbledore irod�ja fel� haladnak. �jabb m�sodpercek teltek el, mikor r�j�tt, hogy McGalagony volt az igazgat�helyettes… Most m�r k�ts�gtelen�l az igazgat�n�… Teh�t a k�sz�rny m�g�tti szoba m�r az �v�…

Sz�tlanul m�szt�k meg a mozg� csigal�pcs�t �s l�ptek be a k�rk�r�s irod�ba. Harry nem tudta, mire is sz�m�tott. Tal�n, hogy a szoba feket�ben pomp�zik majd, vagy hogy tal�n m�g Dumbledore teste fekszik ott. Val�j�ban a szoba ugyan�gy n�zett ki, mint ahogyan � �s Dumbledore otthagyt�k csup�n �r�kkal azel�tt. A p�f�kel�, p�rg� ez�st m�szerek a v�konyl�b� asztalokon, a holdf�ny �ltal megvil�g�tott Griffend�l kardj�t tartalmaz� �vegdoboz, az �r�asztal m�g�tti polcon nyugv� Teszlek S�veg. De Fawkes �l�r�dja �resen �llt; a mad�r m�g mindig gy�szdal�t zengte a k�rny�knek. �s a Roxfort elhunyt igazgat�inak �s igazgat�n�inek sor�hoz egy �j portr� csatlakozott… Dumbledore szuny�k�lt b�k�sen, gondtalanul egy aranykeretben, mik�zben f�lhold alak� szem�vege hajlott orr�ra volt biggyesztve.

Miut�n m�g egy pillant�st vetett a portr�ra, McGalagony egy furcsa mozdulatot tett, mintha megembereln� mag�t, azt�n megker�lte az asztalt, majd r�ncos �s fesz�lt arccal Harryre n�zett.

– Harry – mondta. – Szeretn�m megtudni, mit csin�ltatok Dumbledore professzorral, amikor ma este elhagyt�tok az iskol�t.

– Azt nem mondhatom meg, professzor – felelte Harry. M�r sz�m�tott a k�rd�sre �s k�szen �llt a v�lasszal. �pp itt, ebben a szob�ban mondta neki Dumbledore, hogy senkinek nem �rulhatja el, mir�l is sz�ltak az �r�k, kiv�ve Ront �s Hermion�t.

– Harry, ez tal�n fontos lehet – mondta McGalagony professzor.

– Az is – felelte Harry. – Nagyon, de Dumbledore professzor nem akarta, hogy b�rkinek is elmondjam.

McGalagony meredten n�zett r�.

– Potter. Dumbledore professzor hal�l�nak f�ny�ben azt hiszem, �szrevette, hogy a helyzet n�mik�pp megv�ltozott…

– Nem hinn�m – mondta Harry v�llat vonva. – Dumbledore professzor soha nem eml�tette nekem, hogy ne k�vessem a parancsait, ha meghal.

– De…

– Van itt valami, amir�l viszont tudnia k�ne, miel�tt a Miniszt�rium emberei ide�rnek. Madam Rosmerta az Imperius-�tok hat�sa alatt seg�tett Malfoynak �s a hal�lfal�knak, �gy ker�lt a nyak�k �s a m�rgezett m�zbor…

– Rosmerta? – k�rdezte McGalagony hitetlenkedve, de miel�tt tov�bb folytathatta volna, kopog�s hallatszott a m�g�tt�k l�v� ajt�n. Bimba, Flitwick �s Slughorn professzor v�nszorgott be sarkukban Hagriddal, aki m�g mindig b�szen s�rt, hatalmas alakja remegett a gy�szt�l.

– Piton! – ki�ltott fel Slughorn, akit l�tsz�lag a legjobban megr�zott a dolog. S�padt volt �s izzadt. – Piton! �n tan�tottam! Azt hittem, ismerem!

De miel�tt b�rki is reag�lni tudott volna erre, egy �les hang sz�lt magasan a falr�l: egy fekete frufrus beesett arc� var�zsl� �pp visszat�rt az �res portr�j�ba.

– Minerva, a Miniszter m�sodperceken bel�l meg�rkezik, �pp most dehoppan�lt a Miniszt�riumb�l.

– K�sz�n�m, Everard – mondta McGalagony professzor, majd sietve a tan�rai fel� fordult. – Miel�tt ide�r, besz�lni akarok arr�l, mi t�rt�njen Roxforttal – mondta gyorsan. – Szem�ly szerint nem hiszem, hogy az iskol�nak ki k�ne nyitnia j�v�re. Az igazgat� hal�la, mely�rt az egyik kolleg�nk a felel�s egy hatalmas sz�gyenfolt a Roxfort t�rt�nelm�ben. Ez rettenetes.

– Biztos vagyok benne, hogy Dumbledore azt akarta volna, hogy az iskola maradjon nyitva – mondta Bimba professzor. – �gy �rzem, ha egyetlen egy di�k is akar j�nni, akkor ez�rt az egy di�k�rt az iskol�nak nyitva kell maradnia.

– De lesz-e majd ak�r egyetlen egy di�kunk is? – k�rdezte Slughorn, mik�zben selyem zsebkend�j�vel verejt�kez� homlok�t t�r�gette. – A sz�l�k otthon akarj�k majd tartani a gyermekeiket �s nem mondhatn�m, hogy hib�ztatom �ket. Szem�ly szerint nem hiszem, hogy nagyobb vesz�lyben lenn�nk Roxfortban, mint b�rhol m�sutt. Nem v�rhatjuk el, hogy az �desany�k is �gy v�lekedjenek. Egy�tt akarj�k majd tartani a csal�djaikat, ez csak term�szetes.

– Egyet�rtek – mondta McGalagony professzor. – Mindenesetre nem igaz, hogy Dumbledore soha nem fontolgatta a Roxfort bez�r�s�nak k�rd�s�t, ha �gy ad�dna. Amikor a Titkok Kamr�j�t ism�t felnyitott�k, Dumbledore fontolgatta az iskola bez�r�s�t… �s azt kell mondjam, Dumbledore professzor hal�la sokkalta riaszt�bb sz�momra, mint a gondolat, hogy Mardek�r sz�rnye �szrev�tlen �l a kast�ly belsej�ben…

– Ezt meg kell besz�ln�nk az igazgat�tan�cs tagjaival – mondta Flitwick professzor a maga kis cincog� hangj�n. A Piton irod�j�ban val� �sszees�st�l egy j�kora horzsol�s volt a homlok�n, de ezt lesz�m�tva s�rtetlennek t�nt. – K�vetn�nk kell a bevett elj�r�sokat. Nem k�ne elhamarkodni a d�nt�st.

– Hagrid, maga m�g nem mondott semmit – mondta McGalagony professzor. – �n mit gondol, nyitva k�ne hagyni Roxfortot?

Hagrid, aki a besz�lget�s alatt mindv�gig csendesen s�rdog�lt a hatalmas p�tty�s zsebkend�j�be �s most felemelte duzzadt v�r�s szemeit �s megsz�lalt.

– �n nem tudom, professzor… Ez a vezet� tan�rok �s az igazgat� dolga eld�nteni…

– Dumbledore professzor mindig is �rt�kelte a v�lem�ny�t – mondta kedvesen McGalagony. – �s �n is.

– Nos, �n maradok – mondta Hagrid mik�zben k�v�r k�nnyek csordultak ki a szeme sark�b�l �s g�rd�ltek le bozontos szak�ll�n. – Ez az otthonom, az otthonom tizenh�rom �ves korom �ta. �s ha van itt olyan gyerek, aki akarja, hogy tan�tsam, �n megteszem. De… nem tudom… Roxfort Dumbledore n�lk�l… – nyelt egy nagyot, majd ism�t elt�nt a zsebkend�je m�g�tt �s csend lett.

– Rendben van – mondta McGalagony professzor �s kitekintett az ablakon, le az udvarra, hogy ellen�rizze, k�zeledik-e m�r a Miniszter. – Egyet kell �rtsek Filiusszal, miszerint a helyes dolog az, ha konzult�lunk az igazgat�tan�cs tagjaival �s �k majd d�ntenek.

– �s ami a di�kok hazautaztat�s�t illeti… Van itt egy �rv, miszerint min�l el�bb l�pj�k ezt meg, ann�l jobb. Ha sz�ks�ges, elint�zhetj�k, hogy a Roxfort Expressz holnap itt legyen…

– �s mi a helyzet Dumbledore temet�s�vel? – sz�lalt meg v�g�l Harry.

– Nos… – kezdte McGalagony mik�zben hangja vesztett valamit �l�nks�g�b�l, ahogyan megremegett. – �n… tudom, hogy Dumbledore k�v�ns�ga az volt, hogy itt Roxfortban helyezz�k �r�k nyugalomra.

– Akkor ez �gy is lesz, igaz? – k�rdezte Harry indulatosan.

– Ha a Miniszt�rium ezt ill�nek tal�lja – mondta McGalagony professzor. – Egyetlen igazgat� vagy igazgat�n� sem…

– Egyetlen igazgat� vagy igazgat�n� sem tett t�bbet ez�rt az iskol��rt – morogta Hagrid.

– A Roxfort kell, hogy Dumbledore v�gs� nyughelye legyen – mondta Flitwick professzor.

– K�ts�g k�v�l – mondta Bimba professzor.

– �s ebben az esetben – mondta Harry – a temet�s v�g�ig nem k�ne a di�kokat hazak�ldeni. Mind el akarnak majd…

Az utols� sz� Harry tork�ba szorult, de Bimba professzor befejezte helyette a mondatot.

– B�cs�zni.

– J�l mondja – nyekeregte Flitwick. – J�l mondja, bizony! A di�kjainknak le kell r�niuk tisztelet�ket, ez �gy illend�. A hazautaz�st majd ut�na elrendezz�k.

– Egyet�rtek – mondta hangosan Bimba professzor.

– �gy v�lem… igen…– mondta Slughorn igen zavart hangon, m�g Hagrid egyet�rt�se jelek�nt egy elfojtott szipog�st hallatott.

– J�n – mondta hirtelen McGalagony professzor, ahogy kin�zett az udvarra. – A Miniszter… �s ahogy l�tom, egy deleg�ci�t is hozott…

– Elmehetek, professzor? – k�rdezte Harry hirtelen.

Semmi kedve nem volt ahhoz, hogy Rufus Scrimgeourt l�ssa ma este, vagy hogy v�laszolgasson a k�rd�seire.

– Igen – felelte McGalagony professzor. – �s gyorsan.

Odasietett az ajt�hoz �s nyitva tartotta Harrynek. Harry lerohant a csigal�pcs�n �s v�gig a kihalt folyos�n. A l�thatatlann� t�v� k�peny�t az Asztron�mia toronyban hagyta, de nem is volt r� sz�ks�ge. Senki nem volt a folyos�n, hogy l�ssa, m�g Frics, Mrs Norris vagy H�borc sem. Egy l�lekkel sem tal�lkozott, m�g be nem fordult a Griffend�l-torony klubhelyis�g�be vezet� �tj�r�ba.

– Igaz a h�r? – suttogta a K�v�r D�ma, ahogyan Harry a k�zel�be �rt. – T�nyleg igaz? Dumbledore… halott?

– Igen – felelte Harry.

A K�v�r D�ma panaszos hangot hallatott �s an�lk�l, hogy a jelsz�t k�rte volna, kit�rult, hogy beengedje Harryt.

Ahogy azt Harry sejtette, a klubhelyis�g t�mve volt. A szoba elcsendesedett, amikor kereszt�lm�szott a portr�lyukon. L�tta Deant �s Seamust egy t�volabbi csoportosul�sban �cs�r�gni: ez azt jelentette, hogy a h�l�terem teljesen, vagy szinte teljesen �res. An�lk�l, hogy b�rkihez is sz�lt volna, b�rkire is r�n�zett volna, Harry egyenesen kereszt�ls�t�lt a szob�n, kereszt�l a h�l�terem ajtaj�n.

Ahogy rem�lte, Ron az �gyon �lve v�rt r�, m�g mindig fel�lt�zve. Harry le�lt saj�t baldachinos �gy�ra �s egy pillanatig csak egym�st n�zt�k.

– Azt besz�lik, hogy bez�rj�k az iskol�t – mondta Harry.

– Lupin mondta, hogy be fogj�k – mondta Ron.

Majd csend lett.

– Sz�val? – k�rdezte nagyon m�ly hangon Ron, mintha azt gondolta volna, hogy a b�torok tal�n hallgat�znak. – Tal�lt�l egyet? Megszerezted? A Horcruxot?

Harry megr�zta a fej�t. Minden, ami ak�r�l a fekete t� k�r�l t�rt�nt most olyan volt, mint egy r�gi r�m�lom. Val�ban megt�rt�nt ez �r�kkal ezel�tt?

– Mi�rt nem szerezted meg? – k�rdezte Ron cs�ggedten. – Nem volt ott?

– Nem – felelte Harry. – Valaki m�r kor�bban elvitte �s egy hamis�tv�nyt hagyott a hely�n.

– Kor�bban elvitte?

Harry n�m�n el�h�zta a hamis med�lt a zseb�b�l, majd kinyitotta �s odaadta Ronnak. A teljes t�rt�net v�rhat… Ezen az est�n nem sz�m�tott… Semmi sem sz�m�tott, csak a v�ge… Az �rtelmetlen kalandjuk v�ge, Dumbledore �let�nek v�ge…

– R.A.B. – suttogta Ron. – De ki volt az?

– Nem tudom – felelte Harry ahogy ruh�stul elter�lt az �gyon �s kifejez�stelen�l a plafont b�multa. Egy�ltal�n nem volt k�v�ncsi arra a R.A.B.-ra. K�telkedett benne, hogy valaha is �rdekelni fogja. Ahogy ott fek�dt, hirtelen �szrevette, hogy odakinn csend honol. Fawkes abbahagyta az �nekl�st.

Nem �rtette hogyan, de Harry tudta, hogy a f�nix elment; �r�kre elhagyta Roxfortot… �pp �gy, ahogyan Dumbledore is elhagyta az iskol�t, elhagyta ezt a vil�got… elhagyta Harryt…