. – Egy kis szverstre van csak szksge – folytatta Slughorn, egy italokkal teli asztalhoz sietve. – Van vajsrm, van borom, van egy utols veg mzsrm… Hmm… eredetileg Dumbledore-nak szntam karcsonyi ajndk gyannt… , mindegy – mondta vllat vonva. – Nem hinyolhatja, amit meg sem kapott! Mirt ne nyissuk ki, s nnepeljk meg Weasley r szletsnapjt? Semmi jobb nincs az alkoholnl a csaldott szerelmes fjdalmnak elmulasztsra…
Ismt kuncogott egyet, Harryvel egytt. Ez volt az els alkalom, amikor majdnem egyedl tallta magt Slughornnal a katasztroflis els memriaszerz prblkozsa ta. Taln ha ebben a j hangulatban tudn tartani Slughornt… Taln ha elg sok mzsrt isznak…
– Parancsoljatok – mondta Slughorn, Harry s Ron fel nyjtva egy-egy mzsrs poharat, mieltt felemelte volna a sajtjt. – Nos, nagyon boldog szletsnapot, Ralph…
– Ron – sgta Harry.
Azonban Ron, aki gy tnt, egyltaln nem figyel a tsztra, mr magba dnttte az egsz pohrnyi mzsrt.
Egy msodperc volt, alig tbb, mint egy szvdobbans, mialatt Harry tudta, hogy valami nagyon nem stimmel. Slughorn azonban ezt nem vette szre.
–… s remljk, hogy mg nagyon sok…
– Ron! – kiltott ijedten Harry.
Ron elejtette a pohart. Flig felemelkedett a szkbl, majd sszegrnyedt, vgtagjai irnythatatlanul rngatztak. Habzani kezdett a szja, szemei kidudorodtak.
– Professzor! – kiltotta Harry rmlten. – Csinljon valamit!
Slughorn azonban teljesen megdermedt az ijedtsgtl. Ron rngatzott s fuldokolt, bre lassan elkklt.
– Mit… de… – dadogta Slughorn.
Harry tugrott egy alacsony asztalon, s Slughorn nyitott bjitalos szekrnyhez rohant, kihzva vegeket s zacskkat, mikzben Ron fuldokl lgzse betlttte a szobt. s megtallta – az sszeaszott, veseszer kvet, amit Slughorn elvett tle bjitaltanon.
Visszasietett Ron mell, sztfesztette llkapcst, s benyomta a bezort a szjba. Ron mg egy utolst rzkdott, egy utolst hrgtt, majd elernyedt a teste.
|