25. fejezet

A kihallgatott l�t�

�gy t�nt a h�r, miszerint Harry Potter Ginny Weasleyvel j�rt, igen sok emberben, f�k�pp a l�nyokban, keltett �rdekl�d�st. Az elk�vetkez� p�r h�tben Harry boldogan fedezte fel az �jdons�lt �rz�st, hogy abszol�t nem �rdekli a pletyka. V�g�lis nagyszer� v�ltoz�s volt, hogy v�gre olyasmi miatt besz�lnek r�la, ami olyan boldogg� tette, mint m�r r�g semmi, �s nem az�rt, mert valamif�le s�t�t var�zslattal kapcsolatos sz�rny� dologba keveredett.

– Azt gondoln�d, az embereknek van enn�l jobb t�m�juk is – mondta Ginny, ahogy a klubhelyis�g padl�j�n �cs�r�gve, Harry l�b�nak d�lve a Reggeli Pr�f�t�t b�jta. – Egy h�t alatt h�rom dementort�mad�s t�rt�nt �s az egyetlen dolog, ami Romilda Vane-t �rdekli az az, hogy igaz-e, hogy egy hippogriff van a mellkasodra tetov�lva…

Ron �s Hermione d�ltek a nevet�st�l. Harry nem t�r�d�tt vel�k.

– Mit mondt�l neki?

– Azt, hogy az egy magyar mennyd�rg� – felelte Ginny, majd sz�rakozottan lapozott egyet. – Az sokkal f�rfiasabb.

– K�sz – mondta Harry vigyorogva. – �s mit mondt�l neki Ron�r�l?

– Azt, hogy az egy puffskein, de azt nem mondtam, hogy hol.

Ron haragosan n�zett, ahogy Hermione egyre jobban elkezdett nevetni.

– Vigy�zzatok – mondta Ron Harryre �s Ginnyre mutatva. – Csak mert enged�lyt adtam, nem jelenti azt, hogy nem vonhatom vissza…

– Az enged�lyed? – mondta g�nyosan Ginny. – M�gis mi�ta kell nekem az enged�lyed b�rmihez is? �s egy�bk�nt is te magad mondtad, hogy akkor m�r ink�bb Harry, mint Michael vagy Dean.

– Ja, ink�bb – felelte Ron kelletlen�l. – �s addig, m�g el nem kezditek mindenki el�tt nyalni-falni egym�st.

– Te hitv�ny k�pmutat�! �s mi van veled meg Lavenderrel, akik �gy j�rnak-kelnek mindenfel�, mint k�t angolna? – �rdekl�d�tt Ginny.

De ahogy el�rkezett a j�lius, Ron t�relme nem ker�lt komolyabb tesztel�s al�, hiszen Harry �s Ginny egym�ssal t�lt�tt ideje igencsak megcsappant. Ginny RBF vizsg�i a k�sz�b�n �lltak �s a l�nynak musz�j volt az �jszak�kat ism�tl�ssel t�ltenie. Egyik este, mikor Ginny elvonult a k�nyvt�rba �s Harry a klubhelyis�gben �cs�rg�tt az asztaln�l elvileg az�rt, hogy befejezze a gy�gyn�v�nytan h�zi feladat�t, de val�j�ban a t�n�l Ginnyvel egy�ttt�lt�tt k�l�n�sen boldog eb�didei �r�t �lte �jra, Hermione bukkant fel �s egy kellemetlen�l c�ltudatos arckifejez�ssel lehuppant Harry �s Ron k�z�.

– Besz�lni akarok veled, Harry.

– �s mir�l? – k�rdezte gyanakodva Harry. �pp a minap hordta le �t az�rt, mert eltereli Ginny figyelm�t, mikor a l�nynak a vizsg�ira k�ne k�sz�lnie.

– Az �gynevezett F�lv�r Hercegr�l.

– Jaj, ne kezd m�r megint – morgott Harry. – Nem felejthetn�nk m�r el a t�m�t?

Harry m�g nem mert visszamenni a Sz�ks�g Szob�j�ba, hogy elhozza a k�nyvet �s a b�jitaltan �r�n val� szerepl�se is ennek megfelel�en hanyatlott – b�r Slughorn, aki kedvelte Ginnyt, mindezt viccel�dve a szerelemnek tudta be. Harry biztos volt benne, hogy Piton m�g nem adta fel a rem�nyt, hogy megkaparintsa a Herceg k�nyv�t, �s elhat�rozta, otthagyja a k�nyvet, am�g Piton figyelme lankadni nem kezd.

– Nem vagyok hajland� elfelejteni – mondta hat�rozottan Hermione. – Nem, am�g meg nem hallgatsz. Sz�val megpr�b�ltam r�j�nni, ki az, akinek fekete �tkok gy�rt�sa lehetett a hobbija…

– Ez nem volt a fi� hobbija…

– Fi�, fi�… Ki mondta, hogy � fi�?

– Ezt m�r t�lt�rgyaltuk, Hermione – v�gott k�zbe Harry. – Herceg, Hermione, Herceg!

– Rendben! – felelte Hermione, ahogy kipirosodott arccal el�hal�szott a zseb�b�l egy nagyon r�gi �js�gcikket �s lev�gta az asztalra Harry el�. – N�zd meg ezt! N�zd meg a k�pet!

Harry felemelte a gy�r�tt pap�rfecnit �s az id�k sor�n megs�rgult mozg� k�pre pillantott. Ron szint�n odahajolt, hogy r�pillantson. A k�pen egy v�kony, tizen�t �v k�r�li l�ny volt. Nem volt sz�p; egyszerre t�nt inger�ltnek �s mogorv�nak, s�r� szem�ld�ke �s hossz�k�s, s�padt arca volt. A f�nyk�p alatt az a felirat �llt: Eileen Prince, a roxforti Gobstones csapat�nak kapit�nya.

– Na �s? – k�rdezte Harry, ahogy �tfutotta a k�phez tartoz� r�vid cikket. Az egy meglehet�sen unalmas h�r volt egy iskol�n bel�li versenyr�l.

– A l�ny neve Eileen Prince. Prince, Harry.

Egym�sra n�ztek, majd Harrynek leesett, mire c�loz Hermione. Erre elnevette mag�t.

– Ki van z�rva.

– Micsoda?

– Azt hiszed � volt a F�lv�r Herceg? �, na ne m�r.

– Mi�rt is ne? Harry, a var�zsvil�gban nincsenek igazi hercegek! Ez lehet egy becen�v, egy c�m, amit valaki kital�lt mag�nak, vagy �ppens�ggel lehet egy val�di n�v is, nem? Hallgass ide! Ha mondjuk az apja egy Prince vezet�knev� var�zsl�, az anyja pedig mugli sz�rmaz�s� volt, akkor � lehet egy "f�lv�r Herceg"!

– Igen, ez nagyon eredeti, Hermione…

– Igenis lehets�ges! Tal�n b�szke volt arra, hogy f�lig Herceg sz�rmaz�s�.

– Figyelj, Hermione, �n tudom, hogy ez nem egy l�ny. Csak tudom �s k�sz.

– Az igazs�g az, hogy nem hiszed, hogy egy l�ny el�g okos is lehet – mondta m�rgesen Hermione.

– �t veled t�lt�tt �v ut�n hogyan lenn�k k�pes azt hinni, hogy a l�nyok nem okosak? – k�rdezte Harry meg�tk�zve Hermione kijelent�s�n. – Abb�l gondolom, ahogyan �r. Szimpl�n tudom, hogy a Herceg fi� volt. Hidd el, tudom. Ennek a l�nynak semmi k�ze az eg�szhez. Am�gy meg honnan szerezted ezt?

– A k�nyvt�rb�l – hangzott Hermione el�re sejthet� v�lasza. – Egy eg�sz halom r�gi Pr�f�ta van odafenn. Sz�val megyek, �s ha tudok, m�g t�bbet kider�tek Eileen Prince-r�l.

– J� mulat�st – mondta Harry kiss� feld�ltan.

– �gy lesz – felelte Hermione. – �s a legels� hely, ahol meg fogom n�zni – v�gta oda Harrynek, ahogy a portr�lyukhoz �rt – a r�gi b�jital d�jak jegyz�ke.

Harry m�rgesen n�zett r� egy pillanatig, majd folytatta a s�t�ted� �gbolt k�mlel�s�t.

– Csak nem k�pes t�ltenni mag�t azon, hogy b�jitaltanon jobban szerepelsz, mint � – mondta Ron, majd visszat�rt az "Ezer b�v�s f� �s gomba" c�m� k�nyv�hez.

– Ugye te nem tartasz �r�ltnek, ami�rt vissza akarom kapni azt a k�nyvet?

– Persze, hogy nem – jelentette ki Ron. – A Herceg egy zseni volt. K�l�nben is… A bezo�r tippje n�lk�l… –  majd jelent�s�gteljesen kereszt�lh�zta az ujj�t a tork�n. – Most nem lenn�k itt, hogy ezt megvitassuk, nem igaz? Egy�ltal�n nem azt mondom, hogy az az �tok, amit Malfoyon haszn�lt�l, remek volt…

– �s sem – felelte gyorsan Harry.

– De gyorsan rendbej�tt, nem? Sec perc alatt talpra �llt.

– Igen – mondta Harry. Ez t�k�letesen igaz volt, b�r a lelkiismerete m�g mindig nehezen birk�zott meg vele. – H�la Pitonnak…

– Erre a szombatra is kapt�l b�ntet�st Pitont�l? – folytatta Ron.

– Igen, �s a k�vetkez� szombatra, az azt k�vet�re �s az az ut�nira is… – s�hajtott Harry. – �s m�r most c�lozgatott r�, hogy ha nem v�gzek az �sszes dobozzal �v v�g�re, j�v�re is folytatni fogjuk.

Harry k�l�n�sen irrit�l�nak tal�lta ezeket a b�ntet�seket, hiszen abb�l a m�r eleve korl�tozott id�b�l vettek el, amit Ginnyvel t�lthetett volna. Mostan�ban komolyan elgondolkodott rajta, hogy Piton vajon tud-e a dologr�l, mert mostans�g egyre k�s�bbi id�pontokban engedte el Harryt. S�t, folyton megjegyz�seket tett arra, hogy Harry elszalasztja a remek id�j�r�st �s mindazt a lehet�s�get, amit az mag�ban hordozott. Jimmy Peakes, aki egy tekercs pergamennel bukkant fel mellette, kiz�kkentette Harryt a keser� mereng�sb�l.

– K�sz, Jimmy… H�, Dumbledore-t�l j�tt! – mondta Harry, majd letekerte a pergament �s �tfutotta az �zenetet. – Azt akarja, hogy menjek az irod�j�ba, amilyen gyorsan csak tudok!

– A fene – suttogta Ron el�mulva. – Ugye nem hiszed… Nem tal�lt m�g…

– Jobb, ha megyek �s megn�zem, nem? – k�rdezte Harry ahogy talpra sz�kkent.

Kisietett a klubhelyis�gb�l, amilyen gyorsan csak b�rt, v�gigment a hetedik emeleti folyos�n, ami kihalt volt, lesz�m�tva H�borcot, aki elsuhant az ellenkez� ir�nyba, mik�zben szok�s szerint kr�tadarabokat hajig�lt Harryre �s hangosan vihogott, ahogy kit�rt Harry v�dekez� b�b�jai el�l. Mikor H�borc elt�nt, �jra csend lett a folyos�n. Mivel csup�n negyed �ra volt h�tra a takarod�ig, a legt�bben m�r visszat�rtek a klubhelyis�geikbe. Harry hirtelen egy sikolyt �s cs�r�mp�l�st hallott. Megtorpant �s f�lelt.

–Hogy… mer�szeled… te… �h!

A zaj a k�zelben l�v� folyos�r�l j�tt. Harry odaszaladt, p�lc�j�t k�szenl�tben tartva bev�gott a sarokn�l �s megl�tta Trelawney professzort kiter�lve a padl�n, fej�n a szok�sos kend�i egyike, mellette sherrys �vegek, egy k�z�l�k elt�rt.

– Professzor…

Harry odasietett �s felseg�tette Trelawney-t. Az egyik csillog� gy�ngysora belegabalyodott a szem�veg�be. Hangosan csuklott egyet, megtapogatta a haj�t, majd Harry seg�t� karj�ba kapaszkodva felh�zta mag�t.

– Mi t�rt�nt, professzor?

– J�, hogy k�rdezed! – vis�totta f�ls�ket�t� hangon. �pp erre s�t�ltam �s bizonyos s�t�t el�jeleken t�prengtem, melyeket t�rt�netesen l�tni v�ltem…

Harry nem igaz�n figyelt oda r�. �pp ekkor vette �szre, hogy hol is �llnak: a falon t�l�k jobbra ott volt a t�ncol� trollokat �br�zol� falik�rpit, balra pedig a sima falfel�let, amely m�g�tt ott rejt�z�tt a…

– Professzor, �n megpr�b�lt bejutni a Sz�ks�g Szob�j�ba?

–… el�jeleket, melyeket m�lt�ztattak… Micsoda?

Trelawney hirtelen idegesnek t�nt.

– A Sz�ks�g Szob�ja – ism�telte Harry. – Oda pr�b�lt meg bejutni?

– �n… Nos… �n nem tudtam, hogy a di�kok tudnak r�la…

– Nem mindegyik – felelte Harry. – De mi t�rt�nt? Sik�tott… �gy hangzott, mintha megs�r�lt volna…

– �n… Nos – mondta Trelawney, ahogy v�dekez� m�don maga k�r� h�zta a kend�j�t �s felnagy�tott szemeivel letekintett Harryre. – �n biztons�gba szerettem volna helyezni… Bizonyos… Szem�lyes t�rgyakat a Szob�ban… – Ezut�n motyogott m�g valamit "aljas r�galmakr�l".

– �rtem – mondta Harry, ahogy lepillantott a sherrys �vegekre. – De nem tudott bejutni �s elrejteni �ket?

Harry ezt igen furcs�nak tal�lta. V�gt�re is neki felt�rult a Szoba, amikor a F�lv�r Herceg k�nyv�t akarta elrejteni.

– �, siker�lt bejutnom – mondta Trelawney professzor a falat szeml�lve. – De valaki m�r volt odabenn.

– Valaki odabenn? Kicsoda? – k�rdezte Harry. – Ki volt odabenn?

– Fogalmam sincs – mondta Trelawney professzor kicsit meglep�dve Harry s�rget� hangsz�n�n. – Bes�t�ltam a Szob�ba �s egy hangot hallottam, ami m�g soha �letemben nem t�rt�nt meg velem, mik�zben elrejtettem… �gy �rtem, haszn�ltam a Szob�t.

– Egy hangot? Mit mondott?

– Nem tudom, hogy mondott-e valamit – mondta Trelawney. – Az a hang… Ujjongott.

– Ujjongott?

– �r�mittasan – b�logatott Trelawney.

– N�i vagy f�rfihang volt?

– H�t azt mondan�m f�rfi – v�laszolta Trelawney professzor.

– �s vid�mnak hangzott?

– Nagyon vid�mnak.

– Mintha �nnepelne valamit?

– K�ts�g k�v�l.

– �s azt�n mi t�rt�nt?

– Azt�n odaki�ltottam, hogy "Ki van ott?".

– Nem tudta volna kider�teni an�lk�l, hogy megk�rdezi? – k�rdezte Harry kiss� frusztr�ltan.

– A Bels� Szem – mondta Trelawney professzor m�lt�s�gteljesen, kend�it �s gy�ngysorait kiegyenes�tve – sokkal fontosabb dolgokat k�mlelt, mint az evil�gi l�t �r�mujjong�sai.

– �rtem – mondta Harry siet�sen. M�r �pp el�gszer hallott Trelawney Bels� Szem�r�l. – �s megmondta a hang, hogy ki van ott?

– Nem, azt nem. Minden koroms�t�t lett �s a k�vetkez� dolog, amire eml�kszem az az, hogy egyenesen kitasz�tanak onnan.

– �s ezt nem l�tta el�re? – �rdekl�d�tt Harry, aki nem b�rta meg�llnia a k�rd�st.

– Nem, �n nem, hiszen, amint azt m�r eml�tettem, korom… – majd elhallgatott �s gyanakv�an Harryre pillantott.

– Szerintem jobban tenn�, ha elmondan� Dumbledore professzornak – mondta Harry. – Tudnia k�ne Malfoy �nnepl�s�r�l… �gy �rtem arr�l, hogy valaki kihaj�totta �nt a Sz�ks�g Szob�j�b�l.

Harry meglepet�s�re Trelawney professzor g�g�sen kih�zta mag�t a javaslat hallat�n.

– Az igazgat� �r �rt�semre adta, hogy jobb szeretn�, ha ritk�bban l�togatn�m – mondta h�v�sen. – �n pedig nem keresem olyanok t�rsas�g�t, akik az eny�met nem becs�lik. Ha Dumbledore �gy l�tja j�nak, hogy figyelmen k�v�l hagyja a k�rtya figyelmeztet�seit…

Majd a csontos kez�vel hirtelen megragadta Harry csukl�j�t.

– �jra �s �jra, nem sz�m�t, hogyan ter�tem ki �ket…

�s egy sz�npadias mozdulattal el�h�zott egy k�rtyalapot a kend�i al�l.

–… a vill�ms�jtotta torony – suttogta. – Balsors. Szerencs�tlens�g. �s egyre csak k�zeledik…

– �rtem – mondta Harry ism�t. – Nos… �n m�g mindig �gy gondolom, hogy besz�lnie k�ne Dumbledore-ral err�l a hangr�l, �s hogy minden els�t�t�lt, meg hogy kidobt�k a Szob�b�l…

– �gy gondolod? – Trelawney professzor �gy t�nt, egy pillanatig fontol�ra veszi a dolgot. Harry tudta, hogy tetszett neki az �tlet, hogy �jra elmes�lje kis kalandj�t.

– �n �ppen hozz� igyekszem – mondta Harry. – Tal�lkoz�m van vele. Tal�n mehetn�nk egy�tt.

– �, nos, ha �gy �ll a dolog – felelte mosolyogva Trelawney professzor. Lehajolt, �sszeszedegette a sherrys �vegjeit, majd szimpl�n megszabadult t�l�k egy, a k�zeli falf�lk�ben l�v� k�k-feh�r v�z�ba dobva �ket.

– Hi�nyollak az �r�imr�l, Harry – mondta �rzelg�sen, ahogy elindultak. – Soha nem volt�l valami nagy j�stehets�g… De remek alanynak bizonyult�l…

Harry nem felelt. Ut�lt Trelawney �lland� jelleg� v�gzetj�vend�l�seinek alanya lenni.

– Att�l tartok, hogy az a gebe – eln�z�st, a kentaur – egy fikarcnyit sem �rt a k�rtyavet�shez. Megk�rdeztem t�le – mint egyik j�s a m�sikt�l – hogy nem �rzi-e � is a k�zeled� katasztr�fa t�volb�l j�v� rezg�seit. De �gy t�nt, majdhogynem nevets�gesnek tal�lta a dolgot. Igen, nevets�gesnek!

Trelawney hangja igencsak hiszt�rikusra emelkedett �s er�s sherryszag csapta meg Harry orr�t, pedig az �vegeket m�r maguk m�g�tt hagyt�k.

– Lehet, az a l� hallotta mindazt, amit az emberek besz�lnek arr�l, hogy nem �r�k�ltem az �kany�m tehets�g�t. Ezek mind az irigyked�k �ltal �vek �ta terjesztett pletyk�k. Tudod, mit mondok �n az ilyen embereknek, Harry? Vajon Dumbledore hagyta volna, hogy ebben a remek iskol�ban tan�tsak, vajon megb�zna-e �gy bennem, an�lk�l, hogy bizony�tottam volna neki a r�termetts�gem?

Harry alig kivehet�en motyogott valamit.

– J�l eml�kszem a Dumbledore-ral val� els� besz�lget�sre – folytatta m�ly torokhangon. – Term�szetesen teljesen le volt ny�g�zve, le �m… A Sz�rnyas Vadkanban sz�lltam meg, amit egy�bk�nt nem aj�nlan�k senkinek – a polosk�k, �des fiam –, de kev�s volt a p�nzem. Dumbledore volt olyan udvarias, hogy megl�togatott a fogad�ban l�v� szob�mban. K�rd�seket tett fel… �s be kell, hogy valljam, el�sz�r azt hittem, nincs valami j� v�lem�nnyel a j�sl�stanr�l… Majd eml�kszem, hogy kezdtem kiss� furcs�n �rezni magam, igen keveset ettem aznap… De azut�n…

Harry most el�sz�r figyelt oda rendesen, hiszen tudta, mit t�rt�nt azut�n: Trelawney professzor elmondta azt a j�slatot, ami Harry eg�sz �let�re hat�ssal volt, a j�slatot, mely r�la �s Voldemortr�l sz�lt.

–… de azut�n Perselus Piton otromba m�d megzavart minket!

– Micsoda?

– Igen, volt egy kis felfordul�s odakinn, majd kiv�g�dott az ajt� �s ott �llt az a felett�bb faragatlan csapos Pitonnal, aki hablatyolt valamit arr�l, hogy rossz ir�nyba indult fel a l�pcs�n. B�r �n att�l tartok, hogy sokkal ink�bb az t�rt�nt, hogy rajtakapt�k, amint kihallgatja a Dumbledore-ral folytatott besz�lget�semet. Tudod, akkoriban � maga is �ll�st keresett �s bizony�ra azt rem�lte, hall majd p�r j� tippet. Nos ezt k�vet�en Dumbledore m�g ink�bb hajlott arra, hogy nekem adja az �ll�st, �s szerintem nem m�s�rt Harry, hanem az�rt, mert �rt�kelte az �n szel�d modorom, j�mbor k�pess�gem �s a kulcslyukakn�l is hallgat�zni k�sz er�szakos, tolakod� fiatalember k�zt l�v� szembet�n� k�l�nbs�get… Harry?

Csak most vette �szre, hogy Harry m�r nincs mellette, �s h�tran�zett a v�lla felett. Harry m�r kor�bban megtorpant �s most vagy h�rom m�ter volt k�z�k a t�vols�g.

– Harry? – ism�telte bizonytalanul.

Tal�n annyira els�padt, hogy Trelawney-t aggodalommal �s f�lelemmel t�lt�tte el a l�tv�nya. Harry mozdulatlanul �llt, ak�r egy szobor, ahogyan a sokk egym�st k�vet� hull�mokban j�rta �t a test�t, elmosva mindent, kiv�ve azt az inform�ci�t, melyet ilyen sok�ig titokban tartottak el�tte… Piton volt az, aki kihallgatta a j�slatot. Piton volt az, aki a j�slatr�l sz�l� h�rt megosztotta Voldemorttal. Piton �s Pettigrew egy�tt k�ldt�k Voldemortot Lily, James �s a fiuk ut�n… Ebben a pillanatban Harry sz�m�ra semmi m�s nem sz�m�tott.

– Harry? – k�rdezte ism�t Trelawney professzor. – Harry… azt hittem egy�tt megy�nk el az igazgat� �rhoz?

– Maga itt marad – felelte Harry alig mozg� ajkakkal.

– De, dr�g�m… El akartam mondani neki, hogy hogyan b�ntalmaztak a Sz�ks�g…

– Maga itt marad! – ism�telte Harry m�rgesen.

Trelawney ijedtnek t�nt, ahogy Harry elfutott mellette, bekanyarodott a sarkon Dumbledore folyos�j�ra, ahol a mag�nyos k�sz�rny �llt �rt. Harry odaki�ltotta a jelsz�t a k�sz�rnynek, majd h�rmas�val szedve a fokokat felszaladt a mozg� csigal�pcs�n. Nem is kopogott, hanem d�r�mb�lt Dumbledore ajtaj�n. A nyugodt hang v�laszolt, miut�n Harry m�r berontott a szob�ba.

Fawkes a f�nix k�rbepillantott, f�nyesen csillog� fekete szemeiben az ablak m�g�tt lenyugv� nap t�kr�z�d�tt. Dumbledore az ablakn�l �llt, az udvart szeml�lte �s egy hossz� utaz�k�peny pihent a karj�n.

– Nos, Harry, meg�g�rtem, hogy velem j�hetsz.

N�h�ny pillanatig Harry nem tudta mire v�lni a dolgot. A Trelawney-val folytatott besz�lget�s szinte minden egyebet ki�z�tt a fej�b�l �s az agya �gy t�nt, igen lassan j�r.

– Menni… �nnel…?

– Term�szetesen csak akkor, ha szeretn�l.

– Ha �n…

�s ekkor Harrynek esz�be jutott, eredetileg mi�rt is sietett annyira Dumbledore irod�j�ba.

– Tal�lt egyet? Tal�lt egy Horcruxot?

– �gy gondolom igen.

D�h �s megvet�s k�zd�tt f�lelemmel �s izgalommal: n�h�ny percig Harry k�ptelen volt besz�lni.

– Term�szetes, hogy f�lsz – mondta Dumbledore.

– Nem f�lek! – v�gta r� azonnal Harry �s ez t�k�letesen igaz is volt. Az egyetlen �rzelem, amit akkor egy�ltal�n nem �rzett a f�lelem volt. – Melyik Horcrux az? Hol van?

– Nem tudom biztosan, melyik az… B�r azt hiszem, a k�gy�t kiz�rhatjuk… De �gy v�lem, egy barlangban van elrejtve egy tengerparton sok m�rf�ldre innen. Egy barlangban, melyet m�r nagyon hossz� ideje pr�b�ltam megtal�lni. A barlangban, ahol Tom Denem k�t �rvah�zi gyereket tartott retteg�sben a szok�sos �ves kir�ndul��tjuk alatt, eml�kszel?

– Igen – v�laszolta Harry. – Mik v�dik?

– Azt nem tudom. Vannak sejt�seim, melyek tal�n teljesen rosszak. – Dumbledore habozott, majd folytatta – Harry, meg�g�rtem neked, hogy velem j�hetsz �s ezt be is tartom, de nagy hiba lenne r�szemr�l, ha nem figyelmeztetn�lek r�, milyen hihetetlen�l vesz�lyes lesz.

– Megyek – mondta Harry szinte miel�tt m�g Dumbledore befejezte volna. A Piton ir�nt �rzett izz� gy�l�let az ut�bbi t�z percben megt�zszerezte azon v�gy�t, hogy valami elkeseredett �s kock�zatos dolgot tegyen. �gy t�nt, mindez az arc�ra volt �rva, mert Dumbledore els�t�lt az ablak mell�l �s n�mi szem�ld�kfelvon�s k�s�ret�ben jobban szem�gyre vette Harryt.

– Mi t�rt�nt veled?

– Semmi – hazudta Harry haboz�s n�lk�l.

– Mi zaklatott fel?

– Nem vagyok zaklatott.

– Harry, soha nem volt�l egy j� okklumens…

Ez a sz� volt a szikra, ami v�g�l l�ngra lobbantotta Harryben a d�h�t.

– Piton! – �v�lt�tte Harry olyan er�vel, hogy a m�g�tt�k l�v� Fawkes egy halk rikolt�st hallatott. – Piton az, ami t�rt�nt! � besz�lt Voldemortnak a j�slatr�l, � volt az, � hallgat�zott az ajt� el�tt, Trelawney elmondta nekem!

Dumbledore arckifejez�se v�ltozatlan maradt, de Harrynek �gy t�nt, mintha a lemen� nap f�ny�ben s�padtabb lenne. Egy hossz� percig Dumbledore hallgatott.

– Mikor szerezt�l tudom�st err�l? – k�rdezte v�g�l.

– Csak most! – mondta Harry, akinek hihetetlen er�fesz�t�s�be ker�lt, hogy ne �v�lts�n. Majd hirtelen kit�rt bel�le. – �S MAGA HAGYTA, HOGY ITT TAN�TSON �S � MONDTA VOLDEMORTNAK, HOGY VEGYE �LD�Z�BE AZ AP�MAT �S AZ ANY�MAT!

Zih�lva, mintha k�zd�tt volna, Harry elfordult a m�g mindig mozdulatlan Dumbledore-t�l �s elkezdett kezeit t�rdelve fel-al� j�rk�lni �s minden erej�vel azon volt, hogy visszatartsa mag�t a rombol�st�l. Minden indulat�t r� akarta z�d�tani Dumbledore-ra, de ugyanakkor vele is akart menni, hogy megpr�b�lj�k elpuszt�tani a Horcruxot. Azt is meg akarta neki mondani, hogy egy v�n bolond, ami�rt b�zott Pitonban, de rettegett att�l, hogy ha nem f�kezi meg a d�h�t, Dumbledore nem viszi mag�val…

– Harry – mondta Dumbledore csendesen. – K�rlek, figyelj r�m.

Abbahagyni a j�rk�l�st legal�bb olyan neh�z volt, mint nem ordib�lni. Harry meg�llt, az ajk�ba harapott �s r�tekintett Dumbledore r�ncos arc�ra.

– Piton professzor sz�rny�…

– Ne mondja nekem, hogy hib�t k�vetett el, uram, hiszen az ajt� el�tt hallgat�zott!

– Engedd, hogy befejezzem – Dumbledore v�rt, m�g Harry kurt�n b�lintott, majd folytatta. – Piton professzor sz�rny� hib�t k�vetett el. Azon az est�n, mikor meghallotta Trelawney professzor j�slat�nak els� fel�t, m�g Voldemort nagy�r szolg�lat�ban �llt. Term�szetes volt, hogy a mester�hez sietett, hogy elmondjon neki egy olyan h�rt, amely igen m�lyen �rintette �t. De nem tudta… Egyszer�en nem tudhatta… Melyik fi�t fogja Voldemort �ld�z�be venni vagy azt, hogy azok a sz�l�k, akik �ldozatul esnek majd Voldemort hal�los k�ldet�s�nek, olyan emberek, akiket Piton Professzor ismer, azt, hogy �k a te �desany�d �s �desap�d…

Harry �r�mtelen hangon felnevetett.

– Ugyan�gy gy�l�lte az ap�mat, ahogyan gy�l�lte Siriust is! Nem t�nt m�g fel �nnek professzor, hogy mindenki, akit Piton gy�l�l, v�g�l holtan v�gzi?

– Harry, neked fogalmad sincs arr�l a b�ntudatr�l, amit Piton professzor akkor �rzett, amikor r�j�tt, Voldemort nagy�r mik�nt �rtelmezte a j�slatot. Hiszem, hogy enn�l jobban m�g semmit nem b�nt meg az �let�ben �s az ok, hogy visszat�rt…

– De � egy nagyon k�pzett okklumens, nem igaz, uram? – k�rdezte Harry �s a hangja remegett az er�fesz�t�st�l, hogy nyugodtan tartsa. – �s Voldemort m�g mindig meg van gy�z�dve arr�l, hogy Piton az � oldal�n �ll, nem? Professzor… Mi�rt olyan biztos benne, hogy Piton a mi oldalunkon �ll?

Dumbledore hallgatott egy pillanatig. �gy t�nt, fontolgat valamit. V�g�l �gy megsz�lalt.

– Biztos vagyok benne. Teljes m�rt�kben megb�zom Perselus Pitonban.

Harry egy pillanatig m�lyeket l�legzett, hogy lenyugtassa mag�t. Nem siker�lt.

– Nos �n nem! – mondta �ppoly hangosan, mint azel�tt. – Draco Malfoyjal egy�tt k�sz�lnek valamire �pp most, itt az orra el�tt, �s maga m�g mindig nem…

– Ezt m�r kor�bban megbesz�lt�k, Harry – mondta Dumbledore ism�t szigor�an. – M�r elmondtam neked a v�lem�nyem.

– Ma este itt hagyja az iskol�t �s fogadni merek, az esz�be sem jutott, hogy Piton �s Malfoy tal�n �gy d�nt, hogy…

– Hogy mi? – k�rdezte Dumbledore felh�zott szem�ld�kkel. – Mi az pontosan, amit gyan�tasz, hogy csin�lnak?

– �n… K�sz�lnek valamire! – mondta Harry mik�zben �k�lbe szor�totta kezeit. – Trelawney professzor nemr�g a Sz�ks�g Szob�j�ban volt, hogy elrejtse a sherrys �vegeit �s meghallotta, ahogy Malfoy nevet �s �nnepel! Valami vesz�lyes t�rgyat pr�b�l rendbe hozni odabenn, �s ha engem k�rdez, v�g�l siker�lt is neki �s maga pedig ki akar s�t�lni az iskol�b�l an�lk�l…

– El�g – mondta Dumbledore. Meglehet�sen nyugodt hangsz�nnel mondta ezt, de Harry ennek ellen�re elhallgatott. Tudta, v�g�l �tl�pett egy l�thatatlan hat�rvonalat. – Azt gondolod, hogy az �v sor�n egyszer is kitettem a l�bam az iskol�b�l �gy, hogy v�dtelen�l hagytam azt? H�t nem. Ma este, mikor t�vozom, �jfent t�bblet v�delem l�p �letbe. Ne mondd, k�rlek, hogy nem veszem komolyan a di�kjaim biztons�g�t, Harry.

– �n nem… – motyogta Harry zavartan, de Dumbledore k�zbev�gott.

– A tov�bbiakban nem k�v�nok err�l besz�lni.

Harry lenyelte a megjegyz�s�t, megr�m�lve, hogy t�l messzire ment �s hogy elpusk�zta a lehet�s�get, hogy elk�s�rje Dumbledore-t, de Dumbledore folytatta.

– Szeretn�l ma este velem j�nni?

– Igen – felelte gyorsan Harry. ­

– Nagyon helyes. Akkor figyelj.

Dumbledore kih�zta mag�t.

– Magammal viszlek egy felt�tellel: an�lk�l, hogy megk�rd�jelezn�d, haboz�s n�lk�l engedelmeskedsz nekem, f�ggetlen�l att�l, milyen parancsot adok neked.

– Term�szetesen.

– L�gy biztos benne, hogy �rted, amit mondok, Harry. �gy �rtem, k�vetned kell minden parancsomat, mint p�ld�ul "fuss", "b�jj el" vagy "menj vissza". A szavadat adod?

– �n… Persze, term�szetesen.

– Ha azt mondom, rejt�zz el, megteszed?

– Igen.

– Ha azt mondom, menek�lj, megteszed?

– Igen.

– Ha azt mondom, hagyj engem �s mentsd magad, aszerint cselekszel majd?

– �n…

– Harry?

Egy pillanatig egym�st n�zt�k.

– Igen, uram.

– Nagyon helyes. Akkor k�rlek, menj, hozd a k�penyt �s �t perc m�lva tal�lkozunk a bej�rati csarnokban.

Dumbledore megfordult, hogy kitekintsen a t�zpiros ablakon; a nap mostanra m�r rubintv�r�sen izzott a horizonton. Harry sietve elhagyta az irod�t �s leballagott a csigal�pcs�n. Az elm�je furcsam�d hirtelen kitisztult. Tudta, mit fog csin�lni.

Amikor vissza�rt, Ron �s Hermione egy�tt �cs�rg�tt a klubhelyis�gben. Felrohant a l�pcs�n egyenesen a h�l�term�be, ahol felt�pte a b�r�ndj�t, majd el�h�zta a Tekerg�k T�rk�p�t �s egy p�r �sszetekert zoknit. Ezut�n lerohant a l�pcs�n vissza a klubhelyis�gbe �s lef�kezett ott, ahol az elk�pedt Ron �s Hermione �lt.

– Nincs t�l sok id�m – lihegte Harry. – Dumbledore azt hiszi, a l�thatatlann� t�v� k�penyem�rt j�ttem. Figyeljetek…

Gyorsan elmondta nekik, hov� k�sz�l �s mi�rt. Nem hallgatott el sem Hermione r�m�lt l�legzetv�teleire, sem pedig Ron vill�mk�rd�seire; az apr�bb r�szletekre k�s�bb saj�t maguk is r�j�nnek majd.

–… sz�val �rtitek m�r, mit jelent ez? – fejezte be Harry sebt�ben. – Dumbledore nem lesz itt ma este, teh�t b�rmire is k�sz�l Malfoy, tiszta el�tte a terep. Nem, figyeljetek r�m! – f�rmedt r�juk m�rgesen Harry, amikor l�tta, hogy Ron �s Hermione arra k�sz�lnek, hogy f�lbeszak�ts�k. – Tudom, hogy Malfoy �rvendezett a Sz�ks�g Szob�j�ban. Tess�k… – majd Hermione kez�be nyomta a Tekerg�k T�rk�p�t. – Figyelnetek kell �t, ahogy figyelnetek kell Pitont is. Vonjatok be mindenkit, akit csak tudtok a DS-b�l. Hermione, azok a kapcsolattart� galleonok m�g mindig m�k�dnek, ugye? Dumbledore azt mondja, extra v�delmi vonalat von az iskola k�r�, de ha Piton is benne van, akkor tudni fogja, mi ez �s hogy hogyan ker�lje ki… De arra m�r nem sz�m�t, hogy ti csapatostul �rk�dt�k majd, nem igaz?

– Harry – kezdte Hermione f�lelemt�l t�gra ny�lt szemekkel.

– Nincs most id�m vitatkozni – csattant fel Harry. – Vigy�tek ezt is… – majd Ron kez�be adta a zoknikat.

– K�sz – mondta Ron. – �… mi�rt is kellenek a zoknik?

– Az kell, ami bel�j�k van csavarva, a Felix Felicis. Ossz�tok el �s adjatok bel�le Ginnynek is. B�cs�zz el t�le a nevemben. Most jobb, ha megyek, Dumbledore v�r…

– Nem! – mondta ijedten Hermione ahogy Ron kicsomagolta a v�kony kis �vegcs�ben l�v� aranysz�n� b�jitalt. – Nek�nk nem kell, vidd el te, ki tudja, mi v�r majd ott r�d…

– �n megleszek, ott lesz velem Dumbledore – v�laszolta Harry. – De tudni akarom, hogy ti biztons�gban vagytok… Ne n�zz �gy r�m, Hermione, majd tal�lkozunk…

Majd fak�pn�l hagyta Ront, aki m�g mindig nem t�rt teljesen mag�hoz, �s a k�nnybe l�badt szemekkel ut�na b�mul� Hermion�t. Miut�n �tm�szott a portr�lyukon egyenesen a bej�rati csarnokba sietett.

Dumbledore ott v�rt a t�lgyfa ajt�kon bel�l. Megfordult, ahogy Harry zih�lva, sz�r� f�jdalommal az oldal�ban lef�kezett a k�l�pcs� tetej�n.

– Szeretn�m, ha rajtad lenne a k�peny – mondta �s megv�rta, m�g Harry mag�ra �lti azt. – Remek. Indulhatunk?

Majd Dumbledore elindult lefel� a k�l�pcs�k�n. Saj�t utaz�k�penye alig libbent a mozdulatlan ny�ri leveg�ben. Harry m�g mindig zih�lva �s er�sen izzadva a l�thatatlann� t�v� k�peny alatt baktatott mellette.

– De mit gondolnak majd az emberek, ha megl�tj�k �nt t�vozni, professzor? – k�rdezte Harry mik�zben Malfoyon �s Pitonon j�rt az agya.

– Azt, hogy Roxmortsba megyek egy italra – felelte k�nnyed�n Dumbledore. – N�ha felbukkanok Rosmert�n�l, vagy megl�togatom a Sz�rnyas Vadkant… Vagy �gy teszek, mintha. Egyike a remek lehet�s�geknek, hogy az ember �lc�zza val�di �ti c�lj�t.

Leballagtak a felj�r�n a gy�lekez� sz�rk�letbe. A leveg�t meleg f�, t�v�z �s Hagrid kunyh�j�nak faillata t�lt�tte be. Neh�z volt elhinni, hogy valami vesz�lyes vagy ijeszt� fel� k�sz�lnek.

– Professzor – mondta halkan Harry, ahogy a felj�r� alj�n el�t�ntek a kapuk. – Hoppan�lni fogunk?

– Igen – felelte Dumbledore. – �gy v�lem, m�r k�pes vagy hoppan�lni?

– Igen – mondta Harry. – De m�g nem kaptam meg az enged�lyt.

�gy �rezte, legjobb �szint�nek lennie. Mi lenne, ha t�nkretenne minden azzal, hogy valahol m�rf�ldekre a c�l�llom�st�l bukkan fel?

– Semmi gond – mondta Dumbledore. – Majd seg�tek.

�thaladtak a kapun az alkonyati sz�rk�letbe burkol�z�, n�ptelen Roxmortsba vezet� �tra. Ahogy s�t�ltak a s�t�ts�g gyorsan ereszkedett al� �s mire el�rt�k a f�utc�t, teljesen bes�t�tedett. A boltok ablakaiban pisl�koltak a f�nyek �s rekedt kiab�l�st hallottak, ahogy a H�rom Sepr� k�zel�be �rtek.

–… �s maradjon idekint! – ki�ltotta Madam Rosmerta kihaj�tva egy mosdatlan k�lsej� var�zsl�t. – �, j� est�t, Albus… Ilyen k�s�n idekinn…

– J� est�t, Rosmerta, j� est�t… Eln�z�sedet k�rem, de a Sz�rnyas Vadkanba tartok… Ne vedd s�rt�snek, de ma egy csendesebb k�rnyezetre v�gyom…

Egy pillanattal k�s�bb befordultak a mell�kutc�ba, ahol a Sz�rnyas Vadkan c�gt�bl�ja nyikorgott, b�r m�g szell� se f�jdog�lt. A H�rom Sepr�h�z k�pest az iv� teljesen �resnek t�nt.

– Nem sz�ks�ges bel�pn�nk – motyogta Dumbledore ahogy k�rbetekintett. – Am�g senki nem l�t meg minket t�vozni… Most pedig tedd a kezed a karomra, Harry. Semmi sz�ks�g t�l er�sen markolnod, �n csup�n vezetlek majd. H�romra… Egy… Kett�… H�rom…

Harry megfordult. Egyszerre olyan sz�rny� �rz�se t�madt, mintha egy vastag gumics�v�n pr�seln�k kereszt�l. Nem tudott leveg�t venni, minden porcik�ja m�r-m�r elviselhetetlen m�don �sszenyom�dott �s akkor, mikor m�r azt hitte, megfullad, a l�thatatlan b�kly�k mintha sz�trobbantak volna. Ott �llt a h�v�s s�t�tben �s friss, s�s leveg� t�lt�tte meg a t�dej�t.