15. fejezet

A Megszeghetetlen Esk�

Ism�t h� kavargott a jeges ablakok el�tt; gyorsan k�zeledett a kar�csony. Hagrid mostanra saj�t kez�leg biztos�totta a szok�sos 12 kar�csonyf�t a nagyterembe. Magyalf�z�rek �s csillog� d�szek tekeredtek a l�pcs�k korl�taira, �r�kk� �g� gyerty�k ragyogtak a p�nc�lok sisakjaib�l, �s nagy fagy�ngycsokrok l�gtak a folyos�kon. Harry k�zeledt�re l�nyok t�megei h�z�dtak a csokrok al�, torlaszt k�pezve ilyenkor a folyos�kon. Azonban szerencs�re Harry a gyakori �jszakai kir�ndul�sainak k�sz�nhet�en szokatlanul j�l ismerte a kast�ly titkos �tj�r�it, �gy el�g k�nnyen siker�lt fagy�ngymentes �tvonalakat tal�lnia az �r�k k�zt.

Ron, aki kor�bban ink�bb f�lt�kenys�g miatt k�nyszer�lt ezeknek a haszn�lat�ra, mint j�kedv�s�gb�l, egyszer�en csak nevetett rajta. B�r Harry jobban �r�lt ennek az �j, nevet�, viccel�d� Ronnak, mint a rosszkedv�, agressz�v verzi�j�nak, az �j Ron�rt nagy �rat kellett fizetnie. Egyr�szt Harrynek bele kellett nyugodnia Lavender Brown folyamatos jelenl�t�be, aki minden pillanatot, amit nem Ronnal cs�kol�zva t�lt�tt, elpocs�kolt pillanatnak tekintett. M�sr�szt ism�t k�t olyan ember legjobb bar�tj�v� v�lt, akik l�tsz�lag soha t�bbet nem fognak egym�ssal besz�lni…

Ron, akinek a keze �s alkarja m�g mindig mag�n viselte a Hermione mad�rt�mad�sa k�zben szerzett karcol�sokat �s v�g�sokat, v�dekez�-s�rt�d�tt hangon besz�lt.

– Nem panaszkodhat – mondta Harrynek. – Krummal cs�kol�zott. �s most megtudta, hogy van, aki velem akar cs�kol�zni. V�gt�re ez egy szabad orsz�g. Nem csin�ltam semmi rosszat.

Harry nem v�laszolt, hanem �gy tett, mintha abban a k�nyvben lenne elmer�lve, amit a m�snap reggeli b�b�jtanra kellet elolvasni. Mivel elt�k�lte, hogy Ronnal �s Hermion�val is bar�ts�gban marad, sok id�t t�lt�tt szorosra z�rt sz�jjal.

– Soha nem �g�rtem Hermion�nak semmit – d�rm�gte Ron. – �gy �rtem, rendben, elmegyek vele Slughorn kar�csonyi partij�ra, de soha nem mondta… csak bar�tk�nt… szabad ember vagyok…

Harry lapozott egyet a k�nyvben, mivel tudta, hogy Ron figyeli. Ron hangja motyog�ss� gyeng�lt, a t�z hangos pattog�s�t�l alig hallhat�v�, b�r Harry �gy gondolta, a "Krum" �s a "nem panaszkodhat" szavakat ism�t hallotta.

Hermione �rarendje annyira szoros volt, hogy csak est�nk�nt tudott vele nyugodtan besz�lgetni, mikor Ron olyan szorosan �lelte Lavendert, hogy nem �rz�kelte, mit csin�l Harry. Hermione nem volt hajland� a klubhelyis�gben �lni, mikor Ron is ott volt. Ez�rt Harry �ltal�ban csatlakozott hozz� a k�nyvt�rban, ami azt jelentette, hogy besz�lget�seiket csak suttogva folytathatt�k.

– Teljesen szabadon cs�kolhat meg akit csak akar – mondta Hermione, m�g Madam Cvikker, a k�nyvt�ros a m�g�tt�k lev� polcn�l foglalatoskodott. – F�ty�l�k r�.

Felemelte a penn�j�t, �s olyan durv�n tette fel egy i-re a pontot, hogy az lyukat �t�tt a pergamenen. Harry nem sz�lt semmit. �gy �rezte, hogy a hangja hamarosan elt�nik, olyan keveset haszn�lja. Kicsit k�zelebb hajolt a "Halad� b�jitalk�sz�t�s"-hez, �s folytatta a jegyzetel�st az �r�kk� tart� elix�rekr�l, id�nk�nt meg�llva, hogy kibet�zze a Herceg hasznos megjegyz�seit.

– Mell�kesen pedig – mondta p�r pillanattal k�s�bb Hermione – �vatosnak kell lenned…

– Utolj�ra mondom. – mondta kicsit rekedtes hangon Harry, h�romnegyed �r�s hallgat�s ut�n – Nem adom vissza ezt a k�nyvet. A Hercegt�l t�bbet tanultam, mint amit Piton vagy Slughorn tan�tott nekem.

– Nem a h�lye, �gynevezett Hercegedr�l besz�lek – mondta Hermione, sz�r�s pillant�st vetve a k�nyvre, mintha az goromba lett volna hozz�. – Kor�bbr�l besz�lek. Miel�tt ide j�ttem, bementem a l�nyv�c�be. Volt ott legal�bb egy tucat l�ny – k�zt�k Romilda Vane – �s azon vitatkoztak, hogy adjanak-e be neked szerelmi b�jitalt. Mind abban rem�nykedik, hogy r�vehetnek t�ged arra, hogy elvidd �ket Slughorn partij�ra. �gy t�nt mindegyik�j�k vett Fred �s George szerelmi b�jital�b�l, amik att�l tartok, val�sz�n�leg m�k�dnek.

– Akkor mi�rt nem koboztad el t�l�k? – k�rdezte Harry. K�l�n�snek t�nt, hogy Hermione szab�lybetart�si m�ni�ja �pp egy ilyen kritikus helyzetben hagyja �t cserben.

– Nem voltak n�luk az italok – mondta megvet�en a l�ny. – Csak taktik�kat besz�ltek meg. Mivel k�tlem, hogy ak�r a F�lv�r Herceg – ekkor m�g egy megvet� pillant�st vetett a k�nyvre – tudna tal�lni egy tucat k�l�nb�z� szerelmi b�jitalra egyetlen ellenm�rget, �n a helyedben egyszer�en csak elh�vn�k valakit a b�lra. Ez r�d�bbenten� a t�bbieket arra, hogy nincs es�ly�k. Holnap este lesz a parti, �s egyre k�ts�gbeesettebbek.

– Nincs senki, akit elh�vn�k – motyogta Harry, aki m�g mindig pr�b�lt nem gondolni t�bbet Ginnyre, mint amennyit el tudott viselni. Az �lmaiban folyton felbukkant olyan m�don, amik nagyon h�l�ss� tett�k az�rt, hogy Ron nem tud legilimenci�t v�grehajtani.

– H�t, csak vigy�zz, hogy mit iszol meg, mert Romilda Vane �gy t�nt, komolyan gondolja – mondta h�v�sen Hermione.

Feljebb h�zta a pergamen lapot, amin az Aritmetika essz�j�t �rta, �s folytatta az �r�st. Harry tov�bb figyelte, b�r a gondolatai messze j�rtak.

– V�rj egy pillanatra – mondta lassan. – Azt hittem, Frics mindent kitiltott az iskol�b�l, amit a Weasley Var�zsvicc V�llalatn�l kapni lehet.

– Na �s mikor �rdekelt b�rkit is, hogy Frics mit tiltott ki? – k�rdezte Hermione, m�g mindig az essz�j�re koncentr�lva.

– De azt hittem, hogy az iskolai baglyokat �tkutatj�k. Hogy lehet m�gis, hogy ezek a l�nyok be tudnak hozni szerelmi b�jitalt az iskol�ba?

– Fred �s George parf�mnek vagy k�h�g�s elleni b�jitalnak �lc�zva k�ldi �ket – mondta Hermione. – Ez is r�sze a baglyos ut�nv�teli szolg�ltat�suknak.

– de j�l inform�lt vagy…

Hermione ugyanazzal a sz�r�s pillant�ssal n�zett r�, mint a "Halad� b�jitalk�sz�t�s" k�nyv�re.

– Minden r� volt �rva annak az �vegnek a h�tulj�ra, amit Ginnynek �s nekem mutattak a ny�ron. �n nem j�rok k�rbe, b�jitalokat t�ltve m�sok pohar�ba… vagy ak�r �gy t�ve, ami legal�bb olyan rossz…

– Igen, nos, ne is t�r�dj vele – mondta gyorsan Harry. – A l�nyeg az, hogy Fricset �t lehet verni, nem? Ezek a l�nyok valami m�snak �lc�zva juttatnak be dolgokat az iskol�ba! Teh�t mi�rt ne tudta volna Malfoy is behozni a nyakl�ncot?

– Jaj, Harry… ne kezd m�r megint…

– Gyer�nk, mi�rt ne? – folytatta Harry.

– N�zd – s�hajtott Hermione. – A Subrosa-szenzor �rz�keli az �tkokat, ront�sokat �s rejtett b�b�jokat, nem? Arra val�k, hogy s�t�t m�gi�t �s s�t�t m�gikus t�rgyakat keressenek. Pillanatok alatt �rz�keltek volna egy olyan er�s �tkot, mint ami a nyakl�ncban volt. De hogy valami v�letlen�l rossz �vegbe ker�l, azt nem �rz�kelik – egy�bk�nt is, a szerelmi b�jitalok sem nem s�t�tek, sem nem vesz�lyesek.

– K�nny� neked mondanod – motyogta Harry, Romilda Vane-re gondolva.

– Teh�t Fricsre h�rul az a feladat, hogy �szrevegye, hogy az nem egy k�h�g�s elleni b�jital. � pedig nem t�l j� var�zsl�, k�tlem, hogy meg tudn� k�l�nb�ztetni egy b�jitalt a…

Hermione hirtelen meg�llt; Harry is hallott valamit. Valaki mozgott m�g�tt�k a s�t�t k�nyvespolc ment�n. V�rtak, majd a k�vetkez� pillanatban Madam Cvikker kesely�-szer� tekintete jelent meg a sarkon. Beesett arc�t, pergamenszer� b�r�t �s hossz� kamp�s orr�t balj�slat�an vil�g�totta meg a kez�ben tartott l�mpa.

– A k�nyvt�r bez�rt – mondta. – Semmit ne felejtsenek el visszatenni oda, ahonnan kivett�k. Mit csin�lsz azzal a k�nyvvel te z�ll�tt gyerek? – kiab�lt r� Harryre.

– Ez nem k�nyvt�ri, ez az eny�m! – mondta sietve Harry, felkapva a "Halad� b�jitalk�sz�t�s" k�nyv�t az asztalr�l, miel�tt a k�nyvt�ros megkaparinthatta volna karomszer� kez�vel.

– Kizs�km�nyolt – sziszegte. – Meggyal�zott! Bemocskolt!

– Ez csak egy k�nyv, amibe bele�rtak! – v�dekezett Harry.

A n� �gy n�zett, mintha menten rohamot kapna; Hermione, aki sietve elpakolta a dolgait, megragadta Harry karj�t, �s kir�ngatta a k�nyvt�rb�l.

– Ki fog tiltani a k�nyvt�rb�l, ha nem vigy�zol. Mi�rt kellett magaddal hoznod azt az ostoba k�nyvet?

– Nem az �n hib�m, hogy bed�h�d�tt. Vagy gondolod, hogy meghallotta, milyen goromb�n besz�lt�l Fricsr�l? Mindig is �gy �reztem, hogy van k�zt�k valami…

– �, ha, ha…

�lvezve, hogy �jra norm�lisan tudnak besz�lgetni, visszamentek a klubhelys�gbe az �res, l�mpaf�nyes folyos�kon, mik�zben azon vitatkoztak, vajon Frics �s Madam Cvikker titokban szerelmesek-e egym�sba.

– Csecsebecse – mondta Harry a K�v�r D�m�nak, mivel ez volt az �j, �nnepi jelsz�.

– Nektek is – v�laszolta huncut mosollyal a K�v�r D�ma, majd el�relend�lt, hogy beengedje �ket.

– Szia Harry – sz�lt Romilda Vane, abban a pillanatban, ahogy bem�sztak a portr�lyukon. – Kedveled a violalik�rt?

Hermione a v�lla f�l�tt k�ld�tt neki egy "Nem megmondtam?" pillant�st.

– Nem, k�sz�n�m – v�laszolta gyorsan Harry. – Nem igaz�n szeretem.

– H�t, ezeket az�rt fogadd el – mondta Romilda, azzal egy dobozt nyomott Harry kez�be. – Csokis �st, l�ngnyelv-whiskyvel t�ltve. A nagymam�m k�ldte, de �n nem igaz�n szeretem.

– �, rendben, nagyon k�sz�n�m – mondta Harry, b�r nem igaz�n tudta, mit is mondjon. – �hm… �n csak… �pp oda indultam…

Hermione m�g� sietett, k�zben hangja eler�tlenedett.

– Megmondtam – jelentette ki t�m�ren Hermione. – Min�l el�bb h�vsz el valakit, ann�l hamarabb fognak b�k�n hagyni, �s �gy legal�bb…

Hirtelen azonban kifejez�stelenn� v�lt az arca. �pp akkor pillantotta meg Ront �s Lavendert, egym�s karjaiba fon�dva, ugyanabban a sz�kben.

– H�t, j� �jt, Harry – mondta Hermione, �s b�r m�g csak 7 �ra volt, sz� n�lk�l elsietett a l�nyok h�l�termei fel�.

Harry lefek�dt, azzal nyugtatva mag�t, hogy m�r csak egy tan�t�si napon kell �tverekednie mag�t, �s Slughorn partij�n, majd � �s Ron egy�tt mennek majd el az Od�ba. Mostanra lehetetlennek t�nt, hogy Ron �s Hermione m�g a sz�net kezdete el�tt kib�k�ljenek… de tal�n, valahogy, a sz�net id�t ad majd nekik hogy lenyugodjanak, jobban �tgondolj�k a viselked�s�ket…

Azonban nem volt t�l bizakod�, a m�snapi �tv�ltoztat�stan ut�n pedig – amit kettej�k t�rsas�g�ban kellett elviselnie – m�g kev�sb�. �pp akkor kezdt�k el a roppant bonyolult emberi �tv�ltoztat�sokat. T�kr�k el�tt dolgoztak, az volt a feladatuk, hogy megv�ltoztass�k a szem�ld�k�k sz�n�t. Hermione kinevette Ron katasztrof�lis els� pr�b�lkoz�s�t, amivel valahogyan siker�lt l�tv�nyos biciklikorm�ny-bajszot csin�lnia mag�nak. Ron bossz�b�l kegyetlen�l, de pontosan imit�lta Hermione lelkes jelentkez�seit, valah�nyszor McGalagony feltett egy k�rd�st. Ezt Lavender �s Parvati nagyon sz�rakoztat�nak tal�lt, b�r Hermione majdnem els�rta mag�t. Amint megsz�lalt a cseng�, dolgai fel�t h�trahagyva kiviharzott a teremb�l. Harry �gy gondolta, neki most nagyobb sz�ks�ge van r�, mint Ronnak, �gyhogy �sszeszedte a l�ny holmiait, �s ut�nament. V�g�l egy emelettel lejjebb tal�lt r�, amint kij�n egy l�nyv�c�b�l Luna Lovegood t�rsas�g�ban, aki bizonytalanul veregette a h�t�t.

– �, szervusz, Harry – k�sz�nt�tte �t Luna. – Tudsz r�la, hogy az egyik szem�ld�k�d vil�goss�rga?

– Szia Luna. Hermione, ott hagytad a dolgaidat…

Fel� ny�jtotta a k�nyveit.

– �, igen – mondta Hermione elcsukl� hangon. Elvette Harryt�l a k�nyveit, majd gyorsan elfordult, pr�b�lva eltakarni, ahogy szemeit t�r�lgette. – K�sz�n�m, Harry. Nos, azt hiszem, jobb, ha megyek…

Azzal elsietett, nem adva id�t Harrynek, hogy megvigasztalja, b�r k�ts�gk�v�l nemigen tudott volna mit mondani neki.

– Egy kicsit zaklatott – mondta Luna. – El�sz�r azt hittem, Hisztis Myrtle van benn, de kider�lt, hogy Hermione az. Mondott valamit Ron Weasleyr�l.

– Igen, veszekedtek – mondta Harry.

– N�ha nagyon vicces dolgokat mond, nem gondolod? – mondta Luna, ahogy egy�tt elindultak a folyos�n. – De n�ha egy kicsit sz�vtelen. Tavaly �szrevettem.

– Azt hiszem igen – mondta Harry. Luna ism�t bebizony�totta, milyen j� �rz�kkel tud kimondani kellemetlen igazs�gokat. Harry m�g sosem tal�lkozott hozz� hasonl�val. – �s, hogy telik a f�l�v?

– �, el�g j�l – mondta Luna. – Kicsit mag�nyos vagyok a DS n�lk�l. Ginny azonban kedves. A minap r�vett k�t fi�t, hogy ne h�vjon L�k�nek…

– Lenne kedved elj�nni velem ma este Slughorn partij�ra?

A szavak kiszaladtak Harry sz�j�n, miel�tt meg tudta volna �ll�tani �ket; �gy �rezte, mintha egy vadidegen mondan� ezeket a szavakat.

Luna meglepetten ford�totta fel� d�lled� szemeit.

– Slughorn partij�ra? Veled?

– Igen – mondta Harry. – Vinn�nk kell vend�geket, �s gondoltam tal�n lenne kedved… �gy �rtem… – Harry igyekezett tiszt�zni a sz�nd�kait. – �gy �rtem, csak mint bar�tok, tudod. De ha nem szeretn�l… –Mostanra f�lig m�r rem�lte, hogy nem szeretne.

– �, nem, nagyon sz�vesen veled menn�k, mint a bar�tod. – mondta Luna, k�zben �gy sug�rzott az �r�mt�l, ahogy Harry m�g soha nem l�tta. – Eddig m�g soha senki nem h�vott meg partira a bar�tjak�nt! Ez�rt festetted be a szem�ld�k�d? A partira? �n is besz�nezzem az eny�met?

– Ne! – mondta Harry hat�rozottan. – Az csak egy t�ved�s, majd megk�rem Hermion�t, hogy tegye helyre. Akkor majd tal�lkozunk 8-kor a nagyteremben.

– �H�! – vis�totta felett�k egy hang, mire mindketten megijedtek. Egyik�k sem vette �szre, hogy pont akkor mentek el H�borc alatt, aki fejjel lefele l�gott egy csill�rr�l, �s gonoszan mosolygott r�juk.

– Potty elh�vta L�k�t a partira! Potty kedveli L�k�t! Potty kedveli L���k�������t!

Azzal vihogva �s sikoltozva elz�gott.

– Potty szerelmes L�k�be!

– J� az ilyen dolgokat mag�n�gynek megtartani – mondta Harry keser�en. �s val�ban. R�vid id�n bel�l az eg�sz iskola megtudta, hogy Harry Potter Luna Lovegood-ot viszi el Slughorn partij�ra.

– B�rkit elvihett�l volna! – mondta hihetetlenkedve Ron vacsora k�zben. – B�rkit! �s te L�ke Lovegood-ot v�lasztottad?

– Ne h�vd �gy, Ron! – csattant fel Ginny, mikor meg�llt egy pillanatra Harry m�g�tt, mik�zben bar�taihoz sietett. – Annyira �r�l�k, hogy �t viszed el, Harry. Olyan izgatott.

�s tov�bbment az asztal mellett, hogy Dean le�lj�n mell�. Harry pr�b�lta mag�t el�gedettnek �rezni, ami�rt Ginny �r�lt, hogy Lun�t viszi a partira, de ez nem igaz�n siker�lt neki. Messze t�l�k az asztaln�l, Hermione egyed�l �lt, �s a vacsor�j�val j�tszott. Harry �szrevette, hogy Ron titokban �t n�zi.

– Bocs�natot k�rhetn�l t�le – javasolta nyersen.

– Minek, hogy m�g egy csapat kan�ri megt�madjon? – motyogta Ron.

– Mi a csuda �t�tt bel�d, hogy kig�nyoltad?

– Nevetett a bajszomon!

– Mint ahogy �n is, ez volt a legh�ly�bb dolog, amit valaha l�ttam.

De nem �gy t�nt, mintha Ron hallotta volna. Lavender �pp akkor �rkezett meg Parvatival. Lavender Harry �s Ron k�z� furakodott, �s Ron nyaka k�r� tette karjait.

– Szia Harry –  k�sz�nt Parvati, aki hozz� hasonl�an kicsit k�nosan �s unatkozva szeml�lte k�t bar�tjuk viselked�s�t.

– Szia – mondta Harry. – Hogy vagy? V�g�lis a Roxfortban maradsz? Hallottam, hogy a sz�leid el akartak vinni.

– Egyenl�re siker�lt lebesz�lnem �ket r�la – mondta Patil. – Az a Katie-s dolog nagyon megijesztette �ket, de mivel az�ta nem t�rt�nt semmi… �, szia Hermione!

Parvati vid�man mosolygott. Harry lemerte volna fogadni, hogy sz�gyelli mag�t, ami�rt kinevette Hermion�t �tv�ltoztat�son. Harry h�tra n�zett, �s l�tta, hogy Hermione visszamosolygott r�, ha lehets�ges, m�g vid�mabban. A l�nyok id�nk�nt olyan k�l�n�sek.

– Szia Parvati! – mondta Hermione, egy�ltal�n nem foglalkozva Ronnal �s Lavenderrel. – J�ssz Slughorn partij�ra ma este?

– Nem h�vtak meg – mondta szomor�an Parvati. – Szerettem volna menni, nagyon j�nak �g�rkezik… te ugye m�sz?

– Igen, 8-kor tal�lkozom Cormac-kel, �s…

Olyan hang hallatszott, mintha egy dug�t h�ztak volna ki az elt�m�tt mosogat�b�l, majd Ron el�bukkant. Hermione �gy tett, mintha nem l�tott vagy hallott volna semmit.

–… egy�tt megy�nk fel a partira.

– Cormac? – k�rdezte Parvati. – M�rmint Cormac McLaggen?

– Pontosan – mondta �desen Hermione. – Az, aki majdnem – j�l kihangs�lyozta a sz�t – a Griffend�l �rz�je lett.

– Akkor most vele j�rsz? – k�rdezte Parvati, t�gra ny�lt szemekkel.

– �, igen. Nem tudtad? – k�rdezte Hermione, hozz� nem ill� vihog�ssal.

– Ne! – ki�ltott fel izgatottan Parvati az �j pletyka hallat�n. – Ez igen, te azt�n kedveled a kviddicsj�t�kosokat. El�sz�r Krum, most McLaggen…

– �n a nagyon j� kviddicsj�t�kosokat kedvelem – jav�totta ki mosolyogva Hermione. – H�t, majd tal�lkozunk… megyek, felk�sz�l�k a partira…

Lavender �s Parvati azonnal �sszedugt�k a fej�ket, hogy megbesz�lj�k ezt az �j fejlem�nyt. Mindent, amit ez id�ig McLaggen-r�l hallottak, �s amit eddig gondoltak Hermion�r�l. Harry mag�ban latolgatta, hogy a l�nyok milyen m�lyre tudnak s�llyedni, hogy bossz�t �lljanak.

A bej�rati csarnokba �rve l�tta, hogy szokatlanul nagy sz�mban v�rtak l�nyok, �s �gy t�nt, mindegyik�k r� �s Lun�ra mered. A l�ny ez�stsz�n� flitteres ruh�t viselt, ami a leselked�d�kb�l egy bizonyos fok� nevetg�l�st v�ltott ki. Ett�l eltekintve kifejezetten csinos volt. Harry nagy megk�nnyebb�l�s�re Luna nem vette fel sem a retek f�lbeval�j�t, sem a vajs�r�s kupakokb�l f�z�tt l�nc�t, sem pedig a var�zsszem�veg�t.

– Szia! – mondta. – Mehet�nk?

– Persze – v�laszolta Luna boldogan. – Hol lesz a buli?

– Slughorn irod�j�ban – felelte Harry, amint felvezette a l�nyt a m�rv�ny l�pcs�soron, egyre t�volabb a b�mul� szemekt�l �s sutyorg� sz�jakt�l. – Hallottad, hogy egy v�mp�r is j�n?

– Rufus Scrimgeour? – k�rdezte Luna.

– Micsoda? – lep�d�tt meg Harry. – A M�gia�gyi Miniszterre gondolsz?

– Igen, � v�mp�r – felelte Luna mag�t�l �rtet�d�en. – Apa �rt egy nagyon hossz� cikket r�la, amint �tvette a hatalmat Caramelt�l, de a Miniszt�riumb�l j�tt valaki, aki nem engedte, hogy lek�z�lje. Nyilv�n nem akarj�k, hogy kider�lj�n az igazs�g.

Harry a maga r�sz�r�l el�g k�ts�gesnek tal�lta, hogy Rufus Scrimgeour v�mp�r lenne, de m�r megszokta, hogy Luna �gy ism�tli apja bizarr elk�pzel�seit, mintha val�s�g lenne, �gyhogy ink�bb nem v�laszolt. Ahogy k�zeledtek Slughorn irod�j�hoz, l�p�sr�l l�p�sre jobban hallott�k a nevetg�l� �s hangosan besz�lget� hangokat, �s a zen�t.

Vagy eleve �gy �p�tett�k, vagy Slughorn var�zslata eredm�nyezte, de t�ny, hogy az � irod�ja sokkal nagyobb volt, mint az megszokott. A mennyezetet �s a falakat smaragdsz�n�, karmazsinv�r�s �s arany drap�ri�k bor�tott�k, ez �ltal k�lcs�n�zve saj�tos, s�torszer� kin�zetet a helyis�gnek. A szoba zs�folt volt �s a t�meget, igazi, t�nd�rek sz�rta csod�latos v�r�s f�nybe vonta a plafon k�zep�r�l f�gg� aranyl�mp�s. Egy t�voli sarokb�l �neksz� hallatszott, mandolinnak t�n� k�s�rettel. Egy csoportnyi elm�ly�lt besz�lget�sbe mer�lt id�s�d� boszork�nyt alig �rezhet� pipaf�st lengett k�r�l. Sz�mtalan h�ziman� pr�b�lt utat t�rni a t�rdek erdej�ben, telet�m�tt ez�stt�lc�ik terhe alatt rogyadozva, amikt�l �gy festettek, mint megannyi kis asztalka.

– Harry, fiacsk�m! – �v�lt�tte Slughorn, szinte azonnal, amint Harry �s Luna bel�ptek az ajt�n. – Gyertek csak, gyertek, rengeteg ember van itt, akiknek mind be szeretn�lek mutatni!

Slughorn bojtos b�rsonysipk�t viselt, ami t�k�letesen passzolt a szmokingj�hoz. Olyan szorosan markolta Harry karj�t, mintha abban rem�nykedne, hogy egy�tt fognak hoppan�lni. Slughorn c�lir�nyosan r�ngatta a parti k�z�ppontja fel�. Harry megragadta Luna kez�t, �gy vonszolta �t is mag�val.

– Harry, szeretn�m neked bemutatni egy volt tan�tv�nyomat, Eldred Worple-t. � �rta a "V�rtestv�rek: �let a v�mp�rok k�z�tt" c�m� k�nyvet, �s persze � itt a bar�tja, Sanguini. Worple, egy alacsony, szem�veges ember volt, megragadta Harry kez�t �s lelkesen r�zogatta. A v�mp�r, Sanguini, aki magas volt �s karik�k s�t�tlettek a szemei alatt, �pp hogy csak biccentett. �gy t�nt, kifejezetten unatkozik. L�nyok egy kis csoportja �llt a k�zel�ben, �s k�v�ncsi izgatotts�ggal m�regett�k �t.

– Harry Potter, eg�sz egyszer�en el vagyok ragadtatva! – mondta Worple, �s r�vidl�t� szemeit Harry arc�ba meresztette. – �pp a minap k�rdeztem Slughorn professzort�l, hogy hol k�sik m�r Harry Potter �letrajza, amire olyan r�g�ta v�runk m�r.

– Igaz�n? – k�rdezte Harry.

– �pp olyan szer�ny, mint Horace mondta! – �lm�lkodott Worple. – De most komolyan… – a modora megv�ltozott, hirtelen �zletiess� v�ltozott – Az emberek majd elepednek, hogy t�bbet tudjanak r�lad, fiacsk�m, elepednek! Ha megjutalmazn�l n�h�ny interj�val, mondjuk n�gy- vagy esetleg �t�r�s alkalmakkal, n�h�ny h�nap alatt meglehetne a k�nyv. A te r�szedr�l nagyon kicsi er�fesz�t�s �r�n, err�l biztos�thatlak, k�rdezd csak Sanguinit. Sanguini, maradj mellettem! – szak�totta f�lbe �nmag�t Worple, ugyanis a v�mp�r a k�zelben �lldog�l� l�nyok fel� kezdett oldalazni, szem�ben �hes pillant�ssal. – Tess�k, egy�l egy s�tit – tette hozz�, elv�ve egy s�tem�nyt egy arra j�r� man� t�lc�j�r�l, �s Sanguini kez�be nyomta, miel�tt visszafordult volna Harryhez. – Fiacsk�m, fogalmad sincs r�la, mennyi p�nz van benne…

– A legkev�sb� sem �rdekel – v�laszolta Harry szigor�an. – Eln�z�st, de most l�tom, hogy ott az egyik bar�tom.

Mag�val r�ngatta Lun�t a t�megbe. Val�ban l�tott a Walpurgis Le�nyai k�t tagja k�z�tt felvillanni �s elt�nni egy hossz� barna hajkoron�t.

– Hermione! Hermione!

– Harry! H�la az �gnek, hogy itt vagy! Szia, Luna!

– Mi t�rt�nt veled? – k�rdezte Harry, mivel Hermione �gy festett, mint aki �ppen csak kik�sz�l�dott az �rd�ghurok csapd�j�b�l.

– Megsz�ktem, vagyis �gy �rtem, v�gre ler�ztam Cormac-ot – mondta Hermione. – Ott, a fagy�ngy alatt – tette hozz� magyar�zatk�pp, mert Harry m�g mindig k�rd�en n�zett r�.

– Meg�rdemled, ami�rt vele j�tt�l – mondta Harry komolyan.

– �gy gondoltam, � bosszantan� a legink�bb Ront – mondta Hermione t�rgyilagosan. – Egy darabig gondolkoztam Zacharias Smith-en is, de azt�n azt gondoltam…

– K�pes volt�l Smitht sz�m�t�sba venni? – h�borodott fel Harry.

– Igen, �s kezdem b�nni, hogy nem �t v�lasztottam. McLaggen mellett Gr�p egyenesen gentlemannek t�nik. Menj�nk tov�bb erre, itt meg fog l�tni minket, amilyen magas…

H�rmasban �tverekedt�k magukat a szoba m�sik v�g�be, �tk�zben egy-egy kupa m�zs�rt is �sszegy�jt�ttek, �s csak t�l k�s�n vett�k �szre, hogy Trelawney professzor egyed�l �lldog�l ott.

Luna udvariasan k�sz�nt�tte a tan�rn�t.

– J� est�t, kedvesem – mondta Trelawney n�mi neh�zs�ggel f�kusz�lva Lun�ra. Harry ism�telten �rezte rajta az �getett sherry szag�t. – Mostan�ban nem l�tlak az �r�imon…

– Nem, id�n Firenze tan�t – mondta Luna.

– �, h�t persze – morogta Trelawney r�szeges d�h�ben. – Vagyis Pat�s, ahogyan �n szoktam h�vni magamban. Azt hihetted volna, ugye, hogy most, hogy visszat�rtem az iskol�ba, Dumbledore professzor kir�gja a lovat. De nem… megosztjuk az �r�kat… ezt a s�rt�st, igaz�n, ez s�rt�s! Ha tudn�d…

Trelawney professzor t�ls�gosan spicces volt hozz�, hogy felismerje Harryt. A Firenz�t �r� d�h�s kritika hangjai m�g�tt megb�jva Harry k�zelebb h�z�dott Hermion�hoz, �s megk�rdezte:

– Egy valamit tiszt�zzunk: el fogod mondani Ronnak, hogy megzavartad az �rz�k kipr�b�l�s�t?

Hermione felh�zta a szem�ld�k�t.

– T�nyleg azt hiszed, hogy ilyen m�lyre s�llyedn�k?

Harry szigor� pillant�st vetett r�.

– Hermione, ha randizni tudtad h�vni McLaggen-t…

– Az m�s – mondta Hermione m�lt�s�gteljesen. – �s nem �ll sz�nd�komban Ronnak el�rulni, mi t�rt�nt a csapatv�logat�son.

– Akkor j� – helyeselt Harry hevesen. – Teljesen �sszeomlana megint, �s ha elvesz�tj�k a k�vetkez� meccset…

– Kviddics! – d�h�ng�tt Hermione. – T�nyleg ez minden, ami a fi�kat �rdekli? Cormac egyetlen k�rd�st sem tett fel nekem magamr�l. M�st se hallgattam t�le m�r mi�ta, mint a "Sz�z nagyszer� v�d�s Cormac McLaggen-t�l", sz�net n�lk�l… jaj ne, ott j�n!

Olyan gyorsan mozgott, mintha hoppan�lt volna. Az egyik pillanatban m�g itt volt, a k�vetkez�ben pedig m�r k�t hahot�z� boszork�ny k�z� pr�sel�d�tt, majd elt�nt.

– Nem l�ttad Hermion�t? – k�rdezte McLaggen egy pillanattal k�s�bb, mikor siker�lt �tverekednie mag�t a t�megen.

– Sajnos nem – felelte Harry, �s megfordult, hogy bekapcsol�djon Lun��k besz�lget�s�be, egy pillanatra elfeledve, kivel is besz�lget a l�ny…

– Harry Potter! – hangzott fel Trelawney m�ly, remeg� hangja, amint �szrevette a fi�t az este folyam�n el�sz�r.

– J� est�t – k�sz�nt vissza Harry minden lelkesed�s n�lk�l.

– Kedves fiam! – folytatta a tan�rn� elragadtatott suttog�ssal. – A pletyk�k! A t�rt�netek! A Kiv�lasztott! �, persze, �n m�r r�gen tudtam… az �menek sosem voltak t�l f�nyesek… de mi�rt is nem j�tt�l vissza j�sl�stanra? Neked, mindenki m�sn�l fontosabb volna ezt a t�rgyat tanulnod!

– Sybill, mindannyian �gy gondoljuk, hogy a mi tant�rgyunk a legfontosabb – hallatszott fel egy hangos hang, majd Slughorn, a hang gazd�ja is felt�nt Trelawney m�sik oldal�n. Egyik kez�ben egy poh�r m�zbor volt, a m�sikban egy hatalmas h�sos pite. T�ls�gosan v�r�s volt arca, a fej�n lev� sipka pedig ferde volt. – De soha nem l�ttam m�g ilyen �stehets�get b�jitaltanban! – mondta, el�gedett szem�t Harryre vetve. – �pp mint az �desanyja! Nagyon kev�s ilyen k�pess�g� tan�tv�nyom volt Sybill, mondhatom, m�g tal�n Perselus sem…

Harry megr�k�ny�d�s�re Slughorn kiny�jtotta a karj�t, �s mintha csak a leveg�b�l h�zta volna ki, el�r�ngatta Pitont.

– Most m�r ne lap�ts, Perselus, ink�bb csatlakozz hozz�nk – csuklotta boldogan Slughorn. – �ppen Harry kiv�teles b�jitalkever�si k�pess�geir�l mes�ltem! Gondolom a dics�s�g egy r�sze a ti�d, hiszen te tan�tottad az elm�lt �t �vben.

Piton, mivel am�gy is csapd�ba esett, �s nem menek�lhetett Slughorn v�llait szor�t� karja al�l, �sszesz�k�l� fekete szemeivel meredt Harryre.

– K�l�n�s, sosem �reztem, hogy b�rmire is siker�lt volna megtan�tanom Pottert.

– H�t akkor minden bizonnyal term�szetes adotts�g! – ord�tott Slughorn. – L�tnod kellett volna az �l� Hal�l Esszenci�j�t, amit az els� �r�nkon k�sz�tett! Soha nem volt m�g di�kom, aki ilyen nagyszer� eredm�nnyel z�rta volna az els� k�s�rlet�t, szerintem m�g te sem, Perselus.

– Val�ban? – mondta Piton, m�g mindig Harry tekintet�be f�r�d� szeme kezdett a fi�ban rossz �rz�seket kelteni.

– Mondd csak Harry, melyik t�rgyakat is vetted m�g fel? – k�rdezte Slughorn.

– S�t�t var�zslatok kiv�d�se, b�b�jtan, �tv�ltoztat�stan, gy�gyn�v�nytan…

– R�viden mindazok a tant�rgyak, amik az aurork�pz�shez kellenek – mondta Piton �s megeresztett egy halv�ny g�nyos mosolyt.

– H�t igen, mivel hogy az szeretn�k lenni – v�laszolta Harry provokat�v hanghordoz�ssal.

– �s milyen nagyszer� leszel! – tette hozz� Slughorn boldogan.

– Harry, nem hiszem, hogy aurornak k�ne menned – sz�lt k�zbe Luna v�ratlanul. Mindenki r�meredt. – Az aurorok r�szt vesznek a Rothadtagyar �sszeesk�v�sben. Azt hittem, ezt mindenki tudja. Bel�lr�l bomlasztj�k a Miniszt�riumot a Fekete m�gia �s a fogbetegs�gek kombin�ci�j�val.

Harry f�l m�zs�re az orr�ban k�t�tt ki, amikor nevetni kezdett. M�r csak ez�rt meg�rte Lun�t hoznia mag�val. Mikor feln�zett serleg�b�l, m�g mindig k�h�gve, de vigyorogva, valami olyant l�tott, amit�l v�rhat�an m�g magasabbra majd ugrik a j�kedve: Fricset, aki a f�l�n�l fogva r�ngatta maga ut�n Draco Malfoyt.

– Slughorn professzor! – zih�lta Frics remeg� tok�val, kid�lled� szem�ben a m�ni�kus b�n�ld�z�s �r�lt f�ny�vel. – Ezt a k�ly�k az emeleti folyos�n �l�lkodott, mikor elkaptam. Azt �ll�tja, hogy megh�vt�k az �n bulij�ra, csak k�sve indult el. Val�ban megh�vta?

Malfoy kir�ngatta mag�t Frics szor�t�s�b�l, kifejezetten d�h�snek n�zett ki.

– J�, akkor nincs megh�v�som! – mondta inger�lten. – Megpr�b�ltam besz�kni, most boldog?

– Nem, nem vagyok! – v�laszolt Frics, arc�n az �ll�t�st meghazudtol� k�r�r�mmel. – Bajban vagy �m, bajban bizony! Az igazgat� �r megmondta, hogy nincs �jszakai csavarg�s, csak ha van r� enged�lyed, igaz-e!

– J�l van Argus… – intette le Slughorn. – V�gt�re is kar�csony van, �s partira j�nni m�g nem b�n. Most az egyszer eltekint�nk a b�ntet�st�l, Draco, maradj nyugodtan.

Frics s�rtett csal�dotts�ga nagyban megj�solhat� volt, de Harry nem �rtette, mit�l t�nt Malfoy majdnem ugyanannyira boldogtalannak, �s mit�l n�zett Piton Malfoyra r�szint d�h�sen �s r�szint – lehets�ges volna – r�m�lten?

Miel�tt Harry v�giggondolhatta volna, mit l�tott, Frics megfordult �s mag�ban motyogva elviharzott. Malfoy mosolyra v�ltott �s Slughornnak h�l�lkodott a nagylelk�s�g��rt, Piton arca pedig ism�telten fel�lt�tte a szok�sos kif�rk�szhetetlen arckifejez�s�t.

– Igaz�n semmis�g – mondta Slughorn, pr�b�lv�n elhessegetni Malfoy k�sz�net�radat�t. – V�gs� soron ismertem a nagyap�dat…

– Aki mindig is nagyra becs�lte �nt, uram – tette hozz� Malfoy gyorsan. – Azt mondta, �n a legnagyszer�bb b�jitalk�sz�t�, akit valaha is ismert…

Harry Malfoyra meredt. Nem a nyaliz�s keltette fel az �rdekl�d�s�t, m�r �vek �ta l�thatta, hogyan gyakorolja Pitonon. Sokkal ink�bb az, hogy Malfoy kifejezetten betegnek t�nt. J� ideje most l�tta el�sz�r k�zelr�l Malfoyt; a b�re sz�rk�s �rnyalatot �lt�tt �s k�l�n�sen szembet�n� s�t�t karik�k l�tszottak a szeme alatt.

– Besz�lni szeretn�k veled, Draco – sz�lalt meg Piton hirtelen.

– Na de Perselus – csuklott �jra Slughorn. – Kar�csony van, ne l�gy vele t�l szigor�!

– �n vagyok a h�zvezet� tan�ra, �s nekem kell eld�nteni, mennyire vagyok kem�ny vele – utas�totta helyre Piton. – Draco, gyere velem!

Elmentek, Malfoy bossz�s tekintettel k�vette tan�r�t. Harry egy pillanatig t�tov�zott, azt�n megsz�lalt:

– Luna, egy perc �s j�v�k.

– Persze – v�laszolt a l�ny der�sen, �s Harry mintha m�g hallotta volna menet k�zben, ahogy folytatja a t�rsalg�st a Rothadtagyar �sszeesk�v�sr�l az �szint�n �rdekl�d� Trelawney-val.

Miut�n kijutott a bulib�l, csak mag�ra kellett bor�tania a l�thatatlann� tev� k�p�nyeg�t, ami nem �tk�z�tt neh�zs�gbe a kihalt folyos�n. Sokkal nehezebb volt megtal�lnia Pitont �s Malfoyt. Mivel tudta, hogy a l�bainak zaj�t �gyis elnyomja a Slughorn irod�j�b�l hallatsz� zene, fut�snak eredt. Tal�n Piton levitte Malfoyt a saj�t irod�j�ba? Vagy csak visszak�s�rte a h�l�k�rlet�be? Harry a biztons�g kedv��rt minden ajt�ra r�tapasztotta a f�l�t, amerre csak elrohant, m�g a folyos� utols� ajtaj�n�l hangokat nem hallott. Izgatottan lekuporodott a kulcslyukhoz.

–… nem engedhet�nk meg magunknak hib�kat, Draco, ha kicsapnak…

– Semmi k�z�m hozz�, �rti?

– Nagyon rem�lem, hogy az igazat mondod, mert �gyetlen �s �r�lt pr�b�lkoz�s volt. �s m�ris gyan�s�tanak, hogy van hozz� valami k�z�d.

– �s m�gis, ki gyan�s�t? – k�rdezte Malfoy feld�ltan. – Utolj�ra mondom, nem �n voltam, vil�gos? Annak a Bell l�nynak biztos van valaki ellens�ge, akir�l senki sem tudott – ne n�zzen m�r �gy r�m! Pontosan tudom, hogy mit csin�l, nem vagyok h�lye, �s nem fog �sszej�nni, nyugodtan abbahagyhatja!

Egy darabig csendben voltak, majd Piton megsz�lalt:

– L�tom, Bellatrix n�nik�d tan�tott okklumenci�ra. Mif�le gondolatokat pr�b�lsz eltitkolni a mestered el�l, Draco?

– El�le semmit sem, csak azt nem akarom, hogy maga beleavatkozzon!

Harry m�g jobban r�szor�totta a f�l�t a kulcslyukra. Mi t�rt�nhetett Malfoyjal, hogy �gy besz�l Pitonnal? Pitonnal, aki ir�nt mindig is tiszteletet tan�s�tott, akit tal�n m�g kedvelt is?

– Sz�val ez�rt ker�lt�l eg�sz f�l�vben. F�lt�l, hogy k�zbeavatkozom? Tudod, hogy rajtad k�v�l soha senki nem mert nem megjelenni az irod�mban, ha hivattam? F�leg nem t�bbsz�r is?

– Akkor adjon b�ntet�feladatot! Jelentsen Dumbledore-nak! – g�nyol�dott Malfoy.

�jabb sz�net ut�n sz�lalt meg Piton �jra:

– Pontosan tudod, hogy eszemben sincs egyiket sem tenni

– Akkor az lesz a legjobb, ha nem hivat t�bbet az irod�j�ba!

– Figyelj r�m – mondta Piton olyan halkan, hogy Harrynek nagyon er�sen kellett a kulcslyukra szor�tania a f�l�t, hogy b�rmit is halljon bel�le. – Seg�teni pr�b�lok neked. Megesk�dtem �desany�dnak, hogy megv�delmezlek. A Megszeghetetlen Esk�t…

– �gy n�z ki, meg kell szegnie, mert nincs sz�ks�gem a v�delm�re! Ez az �n feladatom! �n kaptam, �s �n is fogom elv�gezni! Van egy tervem, �s m�k�dni is fog, csak kicsit t�bb id�be ker�l, mint gondoltam!

– Mi a terved?

– Semmi k�ze hozz�!

– Ha elmondod, mire k�sz�lsz, seg�thetek…

– Van �pp el�g seg�ts�gem, k�sz, nem vagyok egyed�l!

– Ma este p�ld�ul kifejezetten egyed�l volt�l, ami k�l�n�sen felel�tlen dolog, fedezet n�lk�l. Ezek alapvet� hib�k…

– Crak �s Monstro itt lettek volna, ha nem ad nekik b�ntet�feladatot!

– Csendesebben! – csattant fel Piton, ugyanis Malfoy hangja az izgalomt�l az egekig h�gott. – Ha a bar�taid, Crak meg Monstro le akarj�k tenni a s�t�t var�zslatok kiv�d�se RBF-j�ket, akkor sokkal kem�nyebben kell dolgozniuk, mint most…

– Mit sz�m�t az? – k�rdezte Malfoy. – A s�t�t var�zslatok kiv�d�se am�gy is csak egy vicc, nem igaz? Sz�nj�t�k. Mintha b�rmelyik�nknek is v�delemre volna sz�ks�ge a s�t�t var�zslatokkal szemben.

– Draco, ez egy olyan sz�nj�t�k, ami kritikus fontoss�ggal b�r a sikerhez vezet� �ton! – mondta Piton. – M�gis mit gondolsz, hol lettem volna az elm�lt �vekben, ha nem tudom, hogyan sz�n�szkedjek? Figyelj r�m! �vatlan vagy, hogy �jszaka egyed�l k�sz�lsz! Hagyod magad lef�lelni, �s a bizalmadat olyan seg�dekbe fekteted, mint Crak �s Monstro.

– Nem csak �k vannak, vannak m�s embereim is, sokkal jobbak is!

– Akkor mi�rt nem b�zol meg bennem, �s �n…

– Tudom mire k�sz�l! El akarja hal�szni az orrom el�l a dics�s�get!

Az �jabb sz�netet Piton hideg hangja t�rte meg:

– �gy besz�lsz, mind egy gyerek. Meg�rtem, hogy az ap�d letart�ztat�sa �s beb�rt�nz�se felzaklatott, de…

Harrynek alig egy m�sodperce maradt. Hallotta k�zeledni Malfoy l�pteit az ajt� t�loldal�n, aki a kiv�g�d� ajt�n �t elsz�guldott, el Slughorn nyitott ajtaja el�tt, eg�szen addig, am�g a t�voli sarkon be nem fordult.

Harry tov�bb kuporgott l�legzetvisszafojtva, am�g Piton is kil�pett a teremb�l. Kif�rk�szhetetlen arckifejez�ssel t�rt vissza a partira. Harry kettesben maradt sz�guld� gondolataival a f�ld�n, a k�p�nyeg j�t�kony takar�s�ban.