13. fejezet

A Denem-titok

Katie-t m�snap �tsz�ll�tott�k a Szent Mung� Var�zsnyavalya- �s Rag�lyk�r�l� Ispot�lyba. Ekkorra a h�r, miszerint meg�tkozt�k, elterjedt az eg�sz iskol�ban, b�r a r�szletek zavarosak voltak. �gy t�nt, Harryn, Ronon, Hermion�n �s Leanne-nen k�v�l senkinek nem volt tudom�sa arr�l, hogy eredetileg a kiszemelt c�lpont nem is Katie volt.

– �, �s term�szetesen Malfoy is tudja – mondta Harry Ronnak �s Hermion�nak, akik tov�bbra is tartott�k magukat azon �j kelet� vez�relv�kh�z, hogy s�ketnek tettetik magukat, ak�rh�nyszor csak Harry sz�ba hozza a "Malfoy egy hal�lfal�" elm�let�t.

Harry azon t�n�d�tt, vajon Dumbledore, b�rhov� ment is, visszat�r-e id�ben a h�tf� este tartand� �r�jukra. Mivel ennek ellenkez�j�r�l nem hallott semmi h�rt, nyolc �rakor megjelent Dumbledore irod�ja el�tt. Kopogott, majd bebocs�t�st nyert. Dumbledore odabent �cs�rg�tt �s k�l�n�sen f�radtnak t�nt. A keze m�g mindig fekete �s �ssze�gett volt, de mosolygott, amikor intett Harrynek, hogy �lj�n le. A mereng� ism�telten az asztalon gubbasztott ez�st�s f�nyfoltokat bocs�tva a plafonra.

– Igencsak elfoglalt volt�l, m�g t�vol voltam – mondta Dumbledore. – �gy v�lem szemtan�ja volt�l Katie baleset�nek.

– Igen, uram. Hogy van Katie?

– M�g mindig meglehet�sen rosszul, b�r viszonylag szerencs�s volt. �gy t�nik, a nyak�k a lehet� legkisebb b�rfel�lettel �rintkezett. Volt egy apr� lyuk a keszty�j�n. Ha felvette volna, ha keszty� n�lk�l �rinti meg, val�sz�n�leg azonnal meghalt volna. Szerencs�re Piton professzor k�pes volt megakad�lyozni az �tok gyors tov�bbterjed�s�t.

– Mi�rt �? – k�rdezte siet�sen Harry. – Mi�rt nem Madam Pomfrey?

– Arc�tlan – sz�lt egy hang az egyik falon l�v� portr�b�l �s a kor�bban szuny�k�l�nak t�n� Phineas Nigellus Black, Sirius �kapja felemelte karj�r�l a fej�t. – Az �n id�mben nem engedtem volna egy di�knak, hogy megk�rd�jelezze Roxfort m�k�d�s�nek mik�ntj�t.

– Igen, k�sz�n�m, Phineas – mondta nyugtat�an Dumbledore. – Piton professzor sokkalta t�bbet tud a s�t�t var�zslatokr�l, mint Madam Pomfrey. Mindenesetre a Szent Mung� szem�lyzet�t�l �r�nk�nt kapom a besz�mol�kat �s b�zom benne, hogy Katie hamarosan teljesen fel�p�l.

– Merre j�rt a h�tv�g�n, uram? – k�rdezte Harry nem t�r�dve a hat�rozott �rz�ssel, miszerint t�lfesz�ti a h�rt, az �rz�ssel, melyet l�that�an a halkan felszisszen� Phineas Nigellus is osztott.

– Arra most ink�bb nem t�rn�k ki – felelte Dumbledore. – De el fogom mondani, ha majd elj�n az ideje.

– T�nyleg? – k�rdezte Harry megh�kkenve.

– Igen, ezt tervezem – mondta Dumbledore, mik�zben egy ez�st�s eml�keket tartalmaz� �j �vegcs�t vett el� a k�penye belsej�b�l �s p�lc�j�val meg�tve kidugaszolta azt.

– Uram – kezdte Harry puhatol�zva –, Roxmortsban �sszefutottam Mundungus-zal.

– �, igen, m�r a tudom�somra jutott, hogy Mundungus enyveskez� hanyags�ggal kezeli az �r�ks�ged – mondta Dumbledore kiss� �sszer�ncolva homlok�t. – Az�ta bujk�l, mi�ta megsz�l�tottad a H�rom Sepr�n�l. �gy v�lem, ink�bb att�l tart, hogy velem szemben�zzen. De afel�l nyugodt lehetsz, hogy t�bbet nem kaparint meg Sirius r�gi dolgaib�l.

– Az a r�hes v�n f�lv�r a Black csal�d erekly�it lopkodja? – mondta Phineas Nigellus felb�sz�lve, majd hossz� l�ptekkel kis�t�lt a keret�b�l. K�ts�get kiz�r�an az�rt, hogy megl�togassa portr�j�t a Grimmauld t�r 12-ben.

– Professzor �r – mondta Harry egy kis sz�netet k�vet�en. – McGalagony professzor elmondta �nnek, amit neki mondtam, miut�n Katie megsebes�lt? Draco Malfoyjal kapcsolatban?

– Mes�lt nekem a gyan�dr�l, igen – felelte Dumbledore.

– �s �n…?

– Megteszem majd a megfelel� l�p�seket, hogy kivizsg�ljunk mindenkit, akinek k�ze lehetett Katie baleset�hez – mondta Dumbledore. – De ami jelenleg a legfontosabb, Harry, az az �r�nk.

Harry kiss� megb�ntottnak �rezte mag�t ett�l. Ha az �r�ik olyan fontosak, mi�rt volt ekkora kimarad�s az els� �s m�sodik k�z�tt? De nem mondott t�bbet Draco Malfoyr�l, hanem azt figyelte, ahogyan Dumbledore a mereng�be �nti a friss eml�keket, �s hossz� ujjakban v�gz�d� kezei k�z�tt m�g egyszer megforgatja a k�t�lat.

– Biztosra veszem, hogy eml�kszel, ott hagytuk abba Voldemort nagy�r korai �veinek t�rt�net�t, hogy a j�k�p� mugli, Tom Denem elhagyta boszork�ny feles�g�t, Merop�t, majd visszat�rt Little Hangleton-i csal�di otthon�ba. Merope mag�ra maradt Londonban �s gyermeket v�rt. Azt, aki egy nap majd Voldemort nagy�rr� cseperedik.

– Honnan tudja, hogy Londonban volt, uram?

– Egy Caractacus Burke nevezet� illet� bizony�t�ka alapj�n – mondta Dumbledore –, aki egy k�l�n�s v�letlen sor�n seg�tett annak a boltnak a nyom�ra bukkanni, ahonnan az a nyakl�nc sz�rmazik, melyr�l nemr�g m�r besz�lt�nk.

Dumbledore megforgatta a mereng� tartalm�t �pp�gy, ahogyan Harry m�r kor�bban is l�tta. �gy csin�lta ezt, ak�r egy arany�s�, mikor arany ut�n kutatva megsz�ri az iszapot. Egy apr� �reg emberke emelkedett ki a kavarg�, ez�st�s massz�b�l �s a mereng�ben keringett olyan ez�st�sen, ak�r egy szellem, de ann�l sokkal szil�rdabb volt, a haja pedig a szem�be l�gott.

– Bizony, igen k�l�n�s k�r�lm�nyek sor�n jutottunk hozz�. Egy fiatal boszork�ny hozta be hozz�nk �ppen kar�csony el�tt m�g hossz� �vekkel ezel�tt. Azt mondta, nagy sz�ks�ge lenne aranyra �s h�t, ez nyilv�nval� volt. Rongyokat viselt �s terhes is volt, tudja. Azt mondta a med�l Mardek�r� volt. Nos, ilyesfajta t�rt�neteket naponta hallunk. "�, ez Merlin� volt, ez volt a kedvenc te�skancs�ja". De amikor megn�ztem, rajta volt a Jegy �s n�h�ny egyszer� var�zsige elegend� volt, hogy kider�lj�n az igazs�g. Term�szetesen ez szinte felbecs�lhetetlen �rt�k�v� tette a t�rgyat. �gy t�nt, a l�nynak fogalma sem volt r�la, mennyit is �r. �r�lt, hogy kapott �rte t�z galleont. Ez volt a legjobb v�s�r, amit valaha csin�ltunk!

Dumbledore er�teljesebben megr�zta a mereng�t �s Caractacus Burke visszacsusszant abba a kavarg� eml�kmassz�ba, ahonnan kor�bban el�b�jt.

– Csak t�z galleont adott neki �rte? – k�rdezte felh�borodva Harry.

– Caractacus Burke nem a nagylelk�s�g�r�l volt h�res – felelte Dumbledore. – Teh�t tudjuk, hogy k�zel a terhess�ge v�ge fel� Merope egyed�l volt Londonban. Nagy sz�ks�ge volt aranyra, m�gpedig annyira nagy, hogy eladta az egyetlen �rt�kes t�rgy�t, a med�lt, mely Rowle egyik �rt�kes csal�di erekly�je volt.

– De h�t tudott var�zsolni! – mondta t�relmetlen�l Harry. – Szerezhetett volna mag�nak �telt meg mindent var�zslat seg�ts�g�vel, nem?

– � – mondta Dumbledore –, tal�n igen. De �n �gy v�lem – most szint�n felt�telezek, de biztos vagyok benne, hogy igazam van –, hogy mikor a f�rje elhagyta, Merope nem haszn�lt t�bb� var�zslatot. Nem hiszem, hogy ezek ut�n boszork�ny akart maradni. Persze az is lehets�ges, hogy a viszonzatlan szerelem �s a velej�r� k�ts�gbees�s kisz�vta bel�le a var�zser�t; ez megeshet. Ak�rhogy is, amint azt majd te is l�thatod, Merope nem volt hajland� p�lc�t venni a kez�be m�g akkor sem, amikor az �lete f�gg�tt ett�l.

– M�g a fia kedv��rt sem maradt volna �letben?

Dumbledore felvonta a szem�ld�k�t.

– Csak nem sajn�lod Voldemort Nagyurat?

– Nem – v�gta r� Harry. – De az � anyj�nak volt v�laszt�sa, nem �gy, mint az eny�mnek…

– �desany�dnak is volt v�laszt�sa – mondta gyeng�d hangon Dumbledore. – Val�ban, Merope Denem a hal�lt v�lasztotta a fi�val szemben, akinek sz�ks�ge volt r�, de ne �t�lkezz ilyen szigor�an, Harry. Hossz� szenved�st k�vet�en m�r nagyon legyeng�lt �s benne soha nem volt meg az a b�tors�g, ami �desany�dban. �s most ha lenn�l sz�ves felkelni…

– Hov� megy�nk? – k�rdezte Harry ahogy Dumbledore odas�t�lt hozz� az �r�asztala el�.

– Ez�ttal – kezdte Dumbledore – az �n eml�kembe l�p�nk be. �gy v�lem meglehet�sen r�szletesnek �s kiel�g�t�en hitelesnek tal�lod majd. Csak ut�nad, Harry…

Harry a mereng� f�l� hajolt; arca megt�rte az eml�k h�v�s felsz�n�t, majd ism�t kereszt�lzuhant a s�t�ts�gen… M�sodpercekkel k�s�bb a l�ba szil�rd talajt �rt. Kinyitotta a szem�t �s azt vette �szre, hogy Dumbledore-ral egy �divat� ny�zsg� londoni utc�n vannak.

– �me, ott vagyok �n – mondta der�sen Dumbledore egy magas alakra mutatott, aki �pp �tment az �ton egy tejeskocsi el�tt.

A fiatal Albus Dumbledore-nak v�r�sesbarna volt a haja �s szak�lla. Amint el�rte az utca fel�j�k es� oldal�t, v�gigsietett a j�rd�n mik�zben megannyi k�v�ncsi tekintet k�s�rte l�ngnyelvszer�en szabott finom selyemb�l k�sz�lt �lt�ny�nek k�sz�nhet�en, amit �pp viselt.

– Sz�p �lt�ny, uram – mondta Harry, miel�tt visszafoghatta volna mag�t, de Dumbledore csup�n csak nevetett. K�vett�k fiatalabb �nj�t kereszt�l egy vasker�t�sen egy kop�r udvarra, mely egy meglehet�sen bar�ts�gtalan, r�csos ker�t�ssel k�r�lvett n�gysz�glet� �p�letnek szolg�lt el�t�rk�nt. A fiatalabb Dumbledore felment azon a n�h�ny l�pcs�n, melyek a bej�rati ajt�hoz vezettek �s kopogtatott. R�videsen egy �polatlan k�lsej�, k�t�nyt visel� l�ny nyitott ajt�t.

– J� napot! Tal�lkoz�t besz�ltem meg Mrs Cole-lal, aki �gy hiszem a fel�gyel�n� itt.

– �… – mondta az elk�pedt l�ny mik�zben a Dumbledore �ltal ny�jtott k�l�n�s l�tv�nyt pr�b�lta befogadni. – �… Egy pillanat… MRS COLE! – ord�totta �t a v�lla felett.

Harry hallotta, amint egy t�voli hang ord�t valamit v�lasz gyan�nt. A l�ny ism�t Dumbledore fel� fordult.

– J�jj�n be. Hamarosan itt lesz.

Dumbledore bel�pett a fekete-feh�rre csemp�zett el�szob�ba. Az eg�sz hely szeg�nyes volt, de makul�tlanul tiszta. Harry �s az id�sebb Dumbledore k�vett�k a l�nyt. Miel�tt a bej�rati ajt� becsuk�dott volna m�g�tt�k, egy sov�ny, meggy�t�rt kin�zet� n� sietett le hozz�juk a l�pcs�n. �les von�s� arca volt, mely ink�bb t�nt idegesnek, mint bar�ts�gtalannak �s a v�lla felett egy m�sik k�t�nyes seg�dnek magyar�zott, mik�zben Dumbledore fel� haladt.

–… �s vigye fel a j�dot Martha-nak az emeletre, Billy Stubbs felpiszk�lja a sebeir�l a heget �s Eric Whalley �sszepiszk�tja az �gynem�t… �s mindennek tetej�be m�g ott a b�r�nyhiml� – mondta, b�r nem volt egy�rtelm� kinek besz�lt. Majd a tekintete Dumbledore-ra esett �s megtorpant, olyan elcsod�lkoz� arckifejez�st �ltve, mintha egy zsir�f l�pte volna �t a k�sz�b�t.

– J� napot – mondta Dumbledore kez�t el�re ny�jtva.

Mrs Cole csak t�tott sz�jjal b�mult.

– A nevem Albus Dumbledore. K�ldtem �nnek egy levelet, melyben k�rtem egy id�pontot �s �n sz�veskedett m�ra ideh�vni engem.

Mrs Cole pislogott egyet. Nyilv�nval�an arra az elhat�roz�sra jutott, hogy Dumbledore nem volt hallucin�ci� �s er�tlen�l �gy sz�lt:

– �, igen. Nos… Nos akkor… jobb, ha a szob�mba megy�nk. Igen.

Majd egy f�lig nappalinak, f�lig irod�nak t�n� kism�ret� szob�ba vezette Dumbledore-t. Ez ugyanolyan egyszer� volt, mint az el�t�r �s a b�torok r�giek, hib�sak voltak. Intett Dumbledore-nak, hogy foglaljon helyet egy roskatag sz�ken, majd � maga egy rendetlen �r�asztal m�g�tt foglalt helyet idegesen f�rk�szve Dumbledore-t.

– Az�rt j�ttem, amint azt a levelemben is eml�tettem, hogy Tom Denemr�l �s a j�v�j�t illet� teend�kr�l besz�lj�nk – mondta Dumbledore.

– Rokonok? – k�rdezte Mrs Cole.

– Nem, �n tan�r vagyok – felelte Dumbledore. – Az�rt j�ttem, hogy felaj�nljak Tomnak egy helyet az iskol�mban.

– �s milyen fajta iskola ez?

– �gy h�vj�k Roxfort – mondta Dumbledore.

– �s �n hogyhogy �rdekl�dik Tom ir�nt?

– �gy v�lj�k, rendelkezik olyan k�pess�gekkel, melyek �rdekelnek benn�nket.

– �gy �rti, a fi� nyert egy �szt�nd�jat? Az hogyan lehet? Soha nem p�ly�zott meg egyet sem.

– Nos sz�let�s�t�l fogva sz�mon tartjuk az iskol�nkban…

– Ki �ratta be? A sz�lei?

Mrs Cole k�ts�g k�v�l �les esz� n� volt. Nyilv�nval� volt, hogy Dumbledore szint�n �gy gondolja, mert Harry l�tta, ahogyan el�veszi var�zsp�lc�j�t a selyem�lt�nye zseb�b�l �s ezzel egy id�ben elvesz egy teljesen �res pap�rlapot Mrs Cole �r�asztal�r�l.

– Tess�k – mondta Dumbledore meglegyintve a p�lc�j�t, ahogyan �tadta neki a pap�rlapot. – �gy v�lem, ez mindent megmagyar�z.

Mrs Cole tekintete elhom�lyosult, majd �sszpontos�tott, mik�zben egy pillanatig elm�ly�lve meredt az �res pap�rlapra.

– �gy t�nik, ez t�k�letesen rendben van – mondta nyugodtan visszaadva a pap�rt. Majd a tekintete meg�llapodott egy �veg ginen �s k�t poh�ron, melyek biztos, hogy n�h�ny m�sodperccel azel�tt m�g nem voltak ott.

– �… Megk�n�lhatom esetleg egy poh�r ginnel? – k�rdezte nagyon finom hangon.

– Nagyon sz�pen k�sz�n�m – felelte boldogan Dumbledore.

Hamarosan vil�goss� v�lt, hogy Mrs Cole nem volt kezd� a gin iv�sban. Miut�n mindkett�j�knek ki�nt�tt igen sz�p mennyis�get, a saj�tj�t egy mozdulattal felh�rpintette. �sszecuppantotta az ajkait �s most el�sz�r r�mosolygott Dumbledore-ra, aki nem habozott kihaszn�lni el�ny�t.

– Azon gondolkodtam, vajon tudna-e nekem mondani valamit Tom Denem m�ltj�r�l? Azt hiszem, itt sz�letett az �rvah�zban.

– �gy van – mondta Mrs Cole �s kiszolg�lta mag�t m�g t�bb ginnel. – Pontosan eml�kszem r�, mert akkoriban kezdtem itt dolgozni. Szilveszter �jszak�ja, nagy hideg, havaz�s, tudja. Sz�rny� �jszaka. �s az a l�ny, nem sokkal id�sebb, mint �n voltam akkoriban, �pp a l�pcs�n botork�lt felfel�. Nos, nem � volt az els�. Befogadtuk �s egy �r�n bel�l meg is sz�lt. M�g egy �ra eltelte ut�n pedig m�r halott volt.

Mrs Cole kifejez�en b�lintott �s nagyot kortyolt a ginb�l.

– Mondott valamit, miel�tt meghalt? – k�rdezte Dumbledore. – B�rmit a fi� apj�r�l, mondjuk?

– Most, hogy �gy mondja igen – felelte Mrs Cole, aki felett�bb j�kedv�nek t�nt �gy ginnel a kez�ben �s egy lelkes hallgat�val, aki vev� a t�rt�net�re.

– Eml�kszem, azt mondta nekem: "Rem�lem az apj�ra hasonl�t majd." �s nem hazudok, mikor azt mondom, helyesen rem�lte, mert � nem volt egy sz�ps�g. Majd azt mondta, hogy a fi�t nevezz�k Tomnak az apja ut�n �s Rowle-nak az � apja ut�n… Igen, tudom, vicces n�v, nem igaz? Elt�n�dt�nk rajta, hogy vajon egy cirkuszb�l j�tt-e… �s azt mondta, a fi� vezet�kneve legyen Denem. Majd nem sokkal ezut�n meghalt.

– Nos �gy nevezt�k el a fi�t, ahogyan k�v�nta, olyan fontosnak t�nt szeg�ny l�nynak. K�s�bb azt�n sem Tom, sem Rowle, sem Denem nem kereste a fi�t soha, egyetlen csal�dtag sem, sz�val itt maradt az �rvah�zban �s az�ta is itt �l.

Szinte �szre sem v�ve mag�t, Mrs Cole ism�t lek�ld�tt egy sz�p adag gint. K�t r�zsasz�n folt jelent meg arccsontja fels� r�sz�n�l. Majd folytatta.

– Furcsa egy fi�.

– Igen – felelte Dumbledore. – Sejtettem, hogy az.

– Kisbab�nak is k�l�n�s volt. Szinte soha sem s�rt, tudja. Azt�n, amikor id�sebb lett, olyan… furcs�v� v�lt.

– Furcs�v� milyen �rtelemben? – k�rdezte gyeng�den Dumbledore.

– Nos, �…

Mrs Cole hirtelen elhallgatott �s j�l kivehet�, hat�rozottan sz�r�s pillant�ssal m�regette Dumbledore-t.

– Azt mondja, a fi�nak biztos helye van az �n iskol�j�ban?

– Azt – felelte Dumbledore.

– �s semmi, amit mondok nem v�ltoztat ezen?

– Semmi.

– Mag�val viszi �t, ak�rhogy is legyen?

– Ak�rhogy is legyen – ism�telte komolyan Dumbledore.

A n� r�sand�tott, mintha pr�b�ln� eld�nteni, b�zzon-e benne vagy sem. Szemmel l�that�an �gy d�nt�tt, b�zhat benne, mert egy hirtelen kit�r�ssel �gy sz�lt:

– Megr�m�ti a t�bbi gyereket.

– �gy �rti, durv�n b�nik vel�k? – k�rdezte Dumbledore.

– �gy hiszem igen – felelte Mrs Cole a homlok�t r�ncolva. – De meglehet�sen neh�z tetten �rni. Volt p�r incidens… Cs�nya dolgok…

Dumbledore nem er�ltette a n�t, de Harry tudta, hogy �rdekelte mindaz, amir�l sz� volt. Mrs Cole kortyolt m�g egy kis gint �s a pirospozsg�s arca egyre pirosabb� v�lt.

– Billy Stubbs nyula… Nos, Tom azt mondta, nem � tette �s �n magam sem tudn�m megmondani, hogyan tehette volna… De akkor is, a ny�l nem akasztotta fel saj�t mag�t a szaruf�ra, nem igaz?

– Azt �n sem hinn�m, nem – mondta csendesen Dumbledore.

– De kutya legyek, ha meg tudom mondani, hogyan m�szott fel a fi� oda, hogy megtegye. Csak annyit tudok, hogy � �s Billy veszekedtek az azt megel�z� napon. �s azt�n – Mrs Cole ism�t belekortyolt a ginbe, ez�ttal kil�ttyintve egy kicsit az �ll�ra – a ny�ri kir�ndul�s alkalm�val… Tudja, minden �vben egyszer elvissz�k �ket vagy vid�kre, vagy a tengerpartra… Nos azut�n Amy Benson �s Dennis Bishop t�bb� m�r nem volt teljesen rendben, �s csak annyit tudtunk kiszedni bel�l�k, hogy egy barlangban j�rtak Tom Denemmel. Tom megesk�d�tt, hogy csak k�rben�ztek, de valami t�rt�nt ott. Biztos vagyok benne. �s, h�t, sok minden t�rt�nt, k�l�n�s dolgok…

Ism�telten Dumbledore-ra n�zett �s b�r az arca v�r�sl�tt, a tekintete �that� volt.

– Nem hiszem, hogy sokan s�rnak majd ut�na.

– Bizony�ra meg�rti, hogy n�lunk nem �lland� helye lesz, ugye? – k�rdezte Dumbledore. – Minden ny�ron vissza kell majd j�nnie ide.

– �, nos, ez jobb, mint egy orrba v�g�s egy rozsd�s piszkavassal – mondta Mrs Cole egy csukl�s k�s�ret�ben. Fel�llt a sz�kb�l �s Harryt igencsak meglepte, hogy a n� m�g mindig biztosan �llt a l�b�n, holott a gin k�tharmada m�r elt�nt. – Gondolom szeretne tal�lkozni vele?

– Igen, nagyon – mondta Dumbledore �s � is felkelt.

Mrs Cole kivezette az irod�j�b�l, fel a k�l�pcs�k�n �s mik�zben elhaladtak, utas�t�sokat �s figyelmeztet�seket osztott ki a seg�deknek �s gyerekeknek. Harry l�tta, hogy az �rv�k mind egyforma sz�rke zubbonyt viselnek. Meglehet�sen j�l �poltnak t�ntek, de az nem is volt k�rd�s, hogy nem ez volt a legbar�ts�gosabb hely sz�mukra feln�ni.

– Itt is vagyunk – mondta Mrs Cole, ahogy a m�sodik l�pcs�fordul�n�l let�rtek �s meg�lltak egy hossz� folyos� legels� ajtaj�n�l. K�tszer kopogott, majd bel�pett.

– Tom? L�togat�d van. � itt Mr Dumberton… Eln�z�st, Dunderbore. Az�rt j�tt, hogy elmondja neked… Nos, hagyom, hogy � mondja el.

Harry �s a k�t Dumbledore bel�pett a szob�ba �s Mrs Cole becsukta r�juk az ajt�t. Egy kicsi, csupasz szoba volt mind�ssze egy r�gi szekr�nnyel �s egy vas �gykerettel. Egy fi� k�nyvvel a kez�ben, kiny�jtott l�bakkal �cs�rg�tt a sz�rke takar�kon.

Tom Denem arc�n nyoma sem volt a Gaunt rokons�gnak. Teljes�lt Merope utols� k�v�ns�ga: a fi� s�rmos apja miniat�r m�sa volt. Kor�hoz k�pest magas, s�t�t haj� �s s�padt. Szemei kiss� �sszesz�k�ltek, ahogyan Dumbledore szokatlan k�lsej�t m�regette. Egy pillanatig csend volt.

– �rvendek, Tom – mondta Dumbledore, mik�zben fel� s�t�lt �s kiny�jtotta a kez�t.

A fi� habozott, majd elfogadta azt, �s kezet r�ztak. Dumbledore odah�zott egy k�nyelmetlen fa sz�ket Denem mell�, �s �gy legink�bb �gy festettek, mint egy k�rh�zi beteg �s l�togat�ja.

– Dumbledore professzor vagyok.

– Professzor? – ism�telte Denem. Gyanakv�nak t�nt. – Ez olyan, mint egy orvos? Mi�rt j�tt ide? � h�vta, hogy vizsg�ljon meg? – az ajt�ra mutatott, melyen �t nemr�g Mrs Cole t�vozott.

– Nem, nem – mondta mosolyogva Dumbledore.

– Nem hiszek mag�nak – mondta Denem. – Meg akar vizsg�ltatni, �gy van? Az igazat mondja!

Olyan �that� er�vel mondta az utols� h�rom sz�t, hogy az szinte r�miszt� volt. Egy parancs volt �s �gy hangzott, mintha ezel�tt m�r j� p�rszor kiadta volna. T�gra ny�lt szemekkel b�mult Dumbledore-ra, aki nem reag�lt, csak kedvesen mosolygott. N�h�ny m�sodperc m�lva Denem abbahagyta a b�mul�st, b�r m�g ink�bb gyanakv�nak l�tszott.

– Ki maga?

– M�r megmondtam. A nevem Dumbledore professzor �s egy Roxfort nev� iskol�ban dolgozom. Az�rt j�ttem, hogy felaj�nljak neked egy helyet az iskol�mban… Az �j iskol�dban, ha szeretn�l j�nni.

Denem reakci�ja igencsak meglep� volt. D�h�sen kiugrott az �gyb�l �s elh�tr�lt Dumbledore-t�l.

– Engem nem ver �t! Az elmegy�gyint�zetb�l j�tt, nem igaz? "Professzor"… Igen, persze… Nos, �n nem megyek, rendben? Annak a v�n szipirty�nak lenne ott a helye. Soha egy ujjal nem ny�ltam a kis Amy Bensonhoz vagy Dennis Bishophoz, megk�rdezheti t�l�k, majd �k megmondj�k!

– Nem az elmegy�gyint�zetb�l j�ttem – mondta t�relmesen Dumbledore. – Tan�r vagyok �s, ha nyugodtan le�ln�l, mes�ln�k neked Roxfortr�l. Term�szetesen, ha nem szeretn�l j�nni, senki sem fog k�nyszer�teni…

– Szeretn�m l�tni, hogy megpr�b�lj�k – mosolygott rosszindulat�an Denem.

– A Roxfort – folytatta Dumbledore, mintha meg sem hallotta volna Denem utols� szavait – egy iskola k�l�nleges k�pess�g� szem�lyek sz�m�ra…

– �n nem vagyok �r�lt!

– Tudom, hogy nem vagy az. Roxfort nem az elmebetegek iskol�ja. Ez a var�zsl�s iskol�ja.

Csend k�vetkezett. Denem ledermedt, az arca kifejez�stelen volt, de tekintete cik�zott Dumbledore szemei k�zt, mintha valamelyiket hazugs�gon pr�b�ln� kapni.

– Var�zsl�s? – ism�telte meg suttogva.

– Pontosan – mondta Dumbledore.

– Ez… Ez var�zslat, amire k�pes vagyok?

– Mi az, amire k�pes vagy?

– Mindenf�l�re. – S�padt arca elpirult az izgalomt�l. �gy t�nt, mintha l�zas lenne. – K�pes vagyok t�rgyakat mozgatni an�lk�l, hogy meg�rinten�m �ket. K�pes vagyok r�b�rni �llatokat, hogy azt tegy�k, amit akarok an�lk�l, hogy idom�tan�m �ket. El tudom �rni, hogy rossz dolgok t�rt�njenek azokkal, akik ideges�tenek. B�nthatom �ket, ha �gy akarom. – A l�bai remegtek. El�re bukd�csolt �s ism�t az �gyra �lt, a kez�t b�mulva �s fej�t lehajtva, mintha im�dkozna. – Tudtam, hogy m�s vagyok – suttogta saj�t remeg� ujjainak. – Tudtam, hogy k�l�nleges vagyok. Mindig is tudtam, hogy van bennem valami.

– Nos, teljesen igazad van – mondta Dumbledore, aki m�r nem mosolygott, hanem �that� tekintettel meredt Denemre. – Var�zsl� vagy.

Denem felemelte a fej�t. Az arckifejez�se megv�ltozott: vad �r�m l�tszott rajta, de valamilyen okn�l fogva ett�l nem t�nt szebbnek. �pp ellenkez�leg, finom von�s� arca valahogy durv�bbnak t�nt, az arckifejez�se pedig m�r-m�r �llatias.

– Maga is var�zsl�?

– Igen, az vagyok.

– Bizony�tsa be – mondta hirtelen Denem olyan parancsol� hangnemben, mint amit kor�bban haszn�lt az "Az igazat mondja!" eset�ben.

Dumbledore felvonta a szem�ld�k�t.

– Ha j�l �rtem, akkor elfogadod a helyet Roxfortban…

– Persze, hogy el!

– Ez esetben "Professzor �rnak" vagy "Uramnak" fogsz sz�l�tani.

Denem arckifejez�se egy pillanatra elkomorodott, majd felismerhetetlen�l udvarias hangon �gy sz�lt:

– Eln�z�st k�rek, uram. �gy �rtettem… K�rem, professzor �r, megmutatn� nekem?

Harry biztosra vette, hogy Dumbledore megtagadja a k�r�st, �s azt mondja Denemnek, a Roxfortban majd lesz elegend� id� a gyakorlati bemutat�kra, �s mivel most egy muglikkal teli �p�letben vannak, �vatosnak kell lenni�k. Legnagyobb meglepet�s�re Dumbledore el�h�zta p�lc�j�t zak�ja bels� zseb�b�l, r�mutatott vele a sarokban �ll� �t�tt-kopott szekr�nyre �s megp�ccintette a p�lc�t.

A szekr�ny l�ngra lobbant. Denem talpra ugrott. Harry aligha hib�ztathatta a sokk �s m�reg okozta felord�t�s�rt; az �sszes holmija bizony�ra abban a szekr�nyben volt. Ahogy Denem nekit�madt volna Dumbledore-nak, a l�ngok elt�ntek t�k�letesen �rintetlen�l hagyva a szekr�nyt. Denem a szekr�nyr�l Dumbledore-ra b�mult, majd moh� arckifejez�ssel a p�lc�ra mutatott.

– Honnan szerezhetek egy olyat?

– Mindent a maga idej�ben – felelte Dumbledore. – �gy v�lem van valami, ami pr�b�l kijutni a szekr�nyedb�l.

�s val�ban, halk z�rg�s hallatszott a szekr�ny belsej�b�l. Most el�sz�r Denem ijedtnek t�nt.

– Nyisd ki az ajt�t – mondta Dumbledore.

Denem habozott, majd kereszt�ls�t�lt a szob�n �s kicsapta a szekr�ny ajtaj�t. A legfels� polcon a viseltes ruh�k felett z�rg�tt �s r�zk�dott egy kis kartondoboz, mintha p�r megvadult eg�r lett volna benne.

– Vedd ki – mondta Dumbledore.

Denem leemelte a reszket� dobozt. B�tortalannak l�tszott.

– Van b�rmi abban a dobozban, aminek nem k�ne benne lennie? – k�rdezte Dumbledore.

Denem egy hossz�, vil�gos, m�rlegel� pillant�st vetett Dumbledore-ra.

– �gy gondolom, igen, uram – mondta v�g�l kifejez�stelen hangsz�nnel.

– Nyisd ki – mondta Dumbledore.

Denem levette a tetej�t �s a tartalm�t kibor�totta az �gy�ra an�lk�l, hogy r�juk n�zett volna. Harry valami sokkal izgalmasabbra sz�m�tott, de csak kicsi, h�tk�znapi dolgok kupac�t l�tta. Joj�, ez�st gy�sz� �s f�ny�t vesztett sz�jharmonika. Miut�n kiker�ltek a dobozb�l, nem remegtek tov�bb �s mozdulatlanul hevertek a v�kony takar�n.

– Bocs�natk�r�s k�s�ret�ben visszajuttatod �ket a tulajdonosaikhoz – mondta nyugodtan Dumbledore, mik�zben visszarakta p�lc�j�t a zak�j�ba. – Tudni fogom, megtetted-e. �s figyelmeztetlek: a Roxfortban nem t�rik el a lop�st.

Denem nem volt kimondottan zavarban; m�g mindig ridegen, vizsg�l�dva szeml�lte Dumbledore-t. F�tyolos hangon annyit mondott:

– Igen, uram.

– A Roxfortban – folytatta Dumbledore – nemcsak arra tan�tunk meg, hogyan haszn�ld a var�zser�t, hanem arra is, hogyan ir�ny�tsd azt. Te m�r – b�r nem sz�nd�kosan, ebben biztos vagyok – haszn�ltad az er�d oly m�don, melyet nem tan�tunk �s nem is megengedett az iskol�nkban. Nem az els� vagy �s nem is az utols�, aki hagyta, hogy a var�zser� mag�val ragadja. De tudnod kell, hogy a Roxfortb�l kicsaphatnak di�kokat �s a M�gia�gyi Miniszt�rium… Igen, van egy Miniszt�rium… M�g szigor�bban b�nteti a t�rv�nyszeg�ket. Minden �jdons�lt var�zsl�nak el kell fogadnia, ha a vil�gunkba l�pnek, hogy a mi szab�lyainkhoz tartja mag�t.

– Igen, uram – mondta ism�t Denem.

Lehetetlens�g volt megmondani, mire gondol �ppen. Az arca kifejez�stelen maradt ahogyan visszapakolta az ellopott t�rgyakat a kartondobozba. Mikor ezzel v�gzett, Dumbledore fel� fordult �s minden sz�p�t�s n�lk�l ezt mondta:

– Nincs p�nzem.

– Ez k�nnyed�n orvosolhat� – felelte Dumbledore el�v�ve egy b�r p�nzersz�nyt a zseb�b�l. – Van egy alap a Roxfortban azok sz�m�ra, akiknek seg�ts�gre van sz�ks�g�k k�nyv- �s k�penyv�s�rl�st illet�en. Tal�n n�mely b�b�jk�nyvet �s egyebet haszn�ltan kell majd megvenned, de…

– Hol lehet b�b�jk�nyveket kapni? – v�gott k�zbe Denem, aki k�sz�net n�lk�l elvette a neh�z p�nzes zacsk�t Dumbledore-t�l �s �pp egy k�v�r arany galleont vizsg�lgatott.

– Az Abszol �ton – felelte Dumbledore. – N�lam van a lista a k�nyveidr�l �s iskolai felszerel�seidr�l. Seg�thetek neked beszerezni mindet…

– Velem j�n? – k�rdezte Denem ahogy feln�zett.

– Term�szetesen, ha…

– Nincs sz�ks�gem mag�ra – mondta Denem. – Hozz�szoktam, hogy egyed�l int�zzem a dolgaimat, Londonba is mindig egyed�l j�rk�lok. Hol tal�lom ezt az Abszol utat… Uram? – tette hozz� elkapva Dumbledore pillant�s�t.

Harry �gy v�lte, Dumbledore ragaszkodik majd ahhoz, hogy elk�s�rje Denemet, de ism�telten meglepet�s �rte. Dumbledore �tny�jtotta Denemnek a bor�t�kot, mely a felszerel�sek list�j�t tartalmazta, �s miut�n elmondta neki, hogyan juthat el az �rvah�zt�l a Foltozott �stig, �gy sz�lt:

– Hab�r a muglik – vagyis var�zstalan emberek – nem, de te l�tni fogod majd. Keresd Tomot, a csapost… K�nny� r� eml�kezni, hiszen ugyanaz a nevetek…

Denem undorodva �sszerezzent, mintha egy szemtelen legyet pr�b�lt volna elhessegetni.

– Nem szereted a Tom nevet?

– Sok Tom van – motyogta Denem. Majd, mintha nem tudta volna visszafogni a k�rd�st, mintha akarata ellen�re t�rt volna ki bel�le, megk�rdezte:

– Az ap�m var�zsl� volt? Nekem azt mondt�k, �t is Tom Denemnek h�vt�k.

– Sajn�lom, de nem tudom – mondta Dumbledore gyeng�d hangon.

– Az any�m nem rendelkezhetett var�zser�vel, hiszen akkor nem halt volna meg – mondta Denem ink�bb mag�nak, mintsem Dumbledore-nak. – Biztos, hogy az ap�m volt. Sz�val, ha megvan mindenem, mikor mehetek ebbe a Roxfortba?

– Minden r�szlet rajta van a m�sodik pergamenen a bor�t�kban – felelte Dumbledore. A King’s Cross �llom�sr�l indulsz majd szeptember elsej�n. Van itt egy vonatjegy is.

Denem b�lintott. Dumbledore felkelt �s ism�t kiny�jtotta a kez�t. Elfogadva azt, Denem �gy sz�lt:

– Tudok besz�lni a k�gy�kkal. Akkor j�ttem r�, amikor egy vid�ki kir�ndul�son voltunk… Odaj�ttek hozz�m, suttogtak nekem. Ez norm�lis egy var�zsl�n�l?

Harry biztos volt afel�l, hogy Denem az�rt nem eml�tette ezt a furcsa k�pess�get ez id�ig, mert m�ly benyom�st akart tenni.

– Szokatlan – mondta Dumbledore n�mi haboz�s ut�n –, de nem p�ldan�lk�li.

A hangsz�ne k�zvetlen volt, de a szeme �vatosan f�rk�szte Denem arc�t. Egy pillanatig ott �lltak, fi� �s f�rfi, egym�sra b�mulva. Majd a k�zfog�s megszakadt, �s Dumbledore az ajt�hoz l�pett.

– Viszontl�t�sra, Tom. A Roxfortban tal�lkozunk.

– Azt hiszem, ennyi el�g lesz – mondta az �sz Dumbledore Harry mellett �s m�sodpercekkel k�s�bb ism�t s�lytalanul zuhantak kereszt�l a s�t�ts�gen, miel�tt a jelenlegi irod�ban f�ldet �rtek volna.

– Foglalj helyet – mondta Dumbledore Harry mellett landolva.

Harry engedelmeskedett, agy�ban m�g mindig a kor�bban l�tottak kavarogtak.

– Sokkal hamarabb elhitte, mint �n… �gy �rtem, amikor elmondta neki, hogy var�zsl� – mondta Harry. �n el�sz�r nem hittem el Hagridnak, amikor elmondta nekem.

– Igen, Denem t�k�letesen k�szen �llt r�, hogy elhiggye, hogy � – az � szavaival �lve – "k�l�nleges" – mondta Dumbledore.

– Tudta r�la… M�r akkor? – k�rdezte Harry.

– M�rmint tudtam-e, hogy �pp akkor tal�lkoztam mindenid�k legvesz�lyesebb feketem�gus�val? – k�rdezte Dumbledore. – Nem, fogalmam sem volt r�la, hogy azz� n� majd fel, ami most. De k�ts�g k�v�l k�v�ncsiv� tett. Mikor visszat�rtem a Roxfortba, elhat�roztam, hogy nem csak az �, hanem a t�bbiek �rdek�ben is rajta tartom a szemem, de ezt mindenf�lek�pp megtettem volna tekintve, hogy egyed�l volt, bar�tok n�lk�l.

– Az ereje, amint azt hallottad, meglep�en j�l fejlett volt egy ilyen fiatal var�zsl�hoz k�pest �s – ami mind k�z�l a leg�rdekesebb �s legink�bb nyugtalan�t� –, hogy m�r rendelkezett n�mi befoly�ssal r� �s tudatosan kezdte haszn�lni. �s ahogyan azt l�thattad, ezek nem a fiatal var�zsl�k megszokott, v�letlenszer� pr�b�lkoz�sai voltak: m�sok ellen haszn�lta var�zserej�t, hogy megijessze, megb�ntesse, ir�ny�tsa �ket. A kis t�rt�netek a megfojtott ny�lr�l meg a fi�r�l �s l�nyr�l, akiket a barlangba csalt igencsak sokatmond�ak… "B�nthatom �ket, ha �gy akarom"

– �s p�rszasz�j� volt – vetette k�zbe Harry.

– Igen, val�ban. Egy ritka k�pess�g, egy, mely felt�telezhet�en kapcsolatban �ll a s�t�t var�zslatokkal, b�r, amint azt tudjuk, a hatalmasok �s j�k k�z�tt is vannak p�rszasz�j�ak. Val�j�ban a k�pess�ge, hogy k�gy�kkal t�rsalog k�zel sem nyugtalan�tott annyira, mint a kegyetlens�gre, titkol�z�sra �s uralkod�sra val� nyilv�nval� hajlama.

– M�r megint hogy elszaladt az id� – mondta Dumbledore az ablak m�g�tti s�t�t �gre mutatva. – De miel�tt m�g elv�lunk, szeretn�m felh�vni a figyelmedet az im�nt l�tottak n�h�ny jellegzetes von�s�ra, mert nagyon fontosak lesznek ahhoz a t�m�hoz, amit a k�vetkez� tal�lkoz�sunkkor vitatunk majd meg.

– El�sz�r is rem�lem �szrevetted Denem reakci�j�t, mikor megeml�tettem, hogy m�svalakit is h�vnak �gy, hogy Tom.

Harry b�lintott.

– Ekkor mutatkozott meg az ut�lata minden ir�nt, ami m�sokhoz k�t�tte, minden ir�nt, ami h�tk�znapiv� tette. M�r ekkor m�s akart lenni, elszigetelt, k�zismert. Ahogyan azt te is tudod, n�h�ny �vvel eme r�vid besz�lget�st k�vet�en megszabadult a nev�t�l �s megalkotta "Voldemort Nagy�r" �larc�t, mely m�g�tt oly sok�ig rejt�z�tt.

– Bizony�ra azt is �szrevetted, hogy Tom Denem igencsak �n�ll�, titokzatos �s szemmel l�that�an bar�tok n�lk�l volt. Nem akart sem seg�ts�get, sem t�rsas�got az Abszol �ti kit�r�j�hez. Jobban szeretett egyed�l int�zkedni. A feln�tt Voldemort is ugyan ilyen. Sok hal�lfal�j�t�l hallani fogod majd, hogy �ll�tj�k, a bizalm�ba f�rk�ztek, hogy k�zel �llnak hozz�, hogy meg�rtik. De �ket becsapt�k. Voldemort nagy�rnak soha nem volt egyetlen bar�tja sem, �s nem is hiszem, hogy valaha is akart egyet.

– �s v�g�l – rem�lem nem vagy t�l �lmos, hogy figyelj erre, Harry – Tom Denem szeretett tr�fe�kat gy�jteni. L�ttad azt a dobozt teli lopott holmival, melyet a szob�j�ban rejtegetett. Ezeket azokt�l szedte el, akiket b�ntott, ezek szuven�rek, ha �gy tetszik, k�l�n�sen kellemetlen var�zslatok�i. Ne feledd ezt a szarkaszer� hajlamot, mert ez k�s�bb k�l�n�sen fontos lesz majd. De most m�r t�nyleg ideje nyugov�ra t�rni.

Harry felkelt. Ahogy ballagott kereszt�l a szob�n �s tekintete arra a kis asztalra esett, melyen m�ltkor m�g Rowle gy�r�je pihent, de most nem volt ott.

– Igen, Harry? – k�rdezte Dumbledore amikor Harry megtorpant.

– A gy�r� elt�nt – mondta Harry ahogy k�rbetekintett. – De gondoltam, tal�n itt van a sz�jharmonika vagy valami.

Dumbledore der�s arccal n�zett r� f�lhold alak� szem�vege felett.

– Nagyon �gyes, Harry, de a sz�jharmonika soha nem volt t�bb egy sz�jharmonik�n�l.

Majd e titokzatos megjegyz�st k�vet�en intett Harrynek, aki ezt �gy �rtelmezte, hogy most m�r t�vozhat.