18. fejezet

Sz�let�snapi meglepet�sek

M�snap Harry elmondta Ronnak �s Hermion�nak, milyen feladatot kapott Dumbledore-t�l. K�nytelen volt ezt k�l�n-k�l�n tenni, mivel Hermione tov�bbra sem volt hajland� ann�l hosszabb id�t Ron t�rsas�g�ban t�lteni, mint amennyi ahhoz kellett, hogy egy megvet� pillant�st vessen r�.

Ron �gy v�lte, Harrynek nem val�sz�n�, hogy b�rmilyen gondja lesz Slughornnal.

– Im�d t�ged – mondta reggeli k�zben, mik�zben a vill�j�ra sz�rt t�k�rtoj�ssal hadon�szott. – Szerintem semmit nem utas�tana vissza neked. A kis B�jitalok Herceg�nek. Csak maradj le ma d�lut�n az �ra ut�n, �s k�rdezd meg.

Hermione azonban j�val bor�sabbnak l�tta a dolgot.

– Val�sz�n�leg elt�k�lt sz�nd�ka, hogy elrejtse, ami t�rt�nt, ha Dumbledore nem tudta kiszedni bel�le – mondta halkan, mik�zben a h�ts� �res, havas udvaron �lldog�ltak egyik sz�netben. – Horcruxok… Horcruxok… M�g soha nem hallottam r�luk…

– Nem?

Harry csal�dott volt; rem�lte, hogy Hermione el tudja neki mondani, mik azok a Horcruxok.

– Biztosan nagyon komoly s�t�t m�gia, k�l�nben mi�rt akart volna Voldemort t�bbet tudni r�luk? Szerintem el�g neh�z lesz megszerezni t�le azt az inform�ci�t, Harry, nagyon �vatosnak kell lenned, amikor megk�rny�kezed ezzel Slughornt, rendesen v�gig kellene gondolnod…

– Ron �gy gondolja, hogy egyszer�en le kell maradnom ma d�lut�n b�jitaltan ut�n…

– �, ha Nyer� Ron ezt gondolja, akkor jobb, ha �gy csin�lod – mondta felh�borodva. – Elv�gre, t�vedett-e valaha is Nyer� Ron?

– Hermione, nem lehetne…

– Nem! – mondta m�rgesen, �s elviharzott, mag�ra hagyva Harryt a m�ly h�ban.

Mostan�ban el�gg� k�nyelmetlenek voltak a b�jitaltan �r�k, figyelembe v�ve, hogy Harry, Ron �s Hermione ugyanann�l az asztaln�l dolgoztak. Aznap Hermione megker�lte az asztalt az �stj�vel, hogy Ernie-hez legyen k�zelebb, �s nem foglalkozott sem Harryvel, sem Ronnal.

– Mit csin�lt�l? – motyogta Ron Harrynek, Hermione g�g�s kifejez�s�t n�zve.

Azonban miel�tt Harry v�laszolhatott volna, Slughorn cs�ndet k�rt a terem elej�b�l.

– Legyetek sz�vesek le�lni! Gyorsan, el�g sok munk�nk van ma d�lut�nra! Golpalott harmadik t�rv�nye… Ki tudja nekem megmondani… Granger kisasszony, term�szetesen!

Hermione elk�peszt� sebess�ggel hadarta a k�vetkez�t: "Golpalott-harmadik-t�rv�nye-azt-�ll�tja-hogy-egy-m�gegkever�k-ellenm�rge-t�bb-mint-az-egyes-komponensek-ellenm�rgeinek-�sszege."

– Pontosan! – monda Slughorn, mik�zben sug�rzott az �r�mt�l. – T�z pont a Griffend�lnek! Teh�t, ha elfogadjuk Golpalott harmadik t�rv�ny�t…

Harry k�nytelen volt elhinni Slughornnak, hogy Golpalott harmadik t�rv�nye igaz, b�r semmit nem �rtett bel�le. �gy t�nt, hogy Hermion�n k�v�l senki nem figyel arra, mit mond Slughorn.

–… ami term�szetesen azt jelenti, hogy felt�ve, hogy siker�lt beazonos�tanunk a m�reg komponenseit Scarpin felt�r� ig�j�vel, els�dleges c�lunk nem az az el�gg� egyszer� feladat, hogy kiv�lasszuk ezekhez a hozz�val�khoz az ellenm�rgeket, hanem hogy tal�ljuk meg azokat a tov�bbi komponenseket, amik egy majdnem alk�miai folyamat eredm�nyek�pp �talak�tj�k ezeket az elt�r� elemeket…

Ron Harry mellett �lt, f�lig nyitott sz�jjal, sz�rakozottan firk�lva az �j b�jitaltan k�nyv�be. Ron �lland�an megfeledkezett arr�l, hogy t�bb� nem sz�m�that Hermione seg�ts�g�re olyankor, amikor nem siker�l felfognia, mir�l van sz�.

–… teh�t – fejezte be Slughorn – azt szeretn�m k�rni, hogy gyertek ide, �s vegy�tek el az egyik fiol�t az asztalr�l. A feladatotok, hogy m�g az �ra v�ge el�tt k�sz�tsetek hozz� egy ellenm�rget. Sok sikert, �s ne feledj�tek el felvenni a v�d�keszty�iteket!

Hermione m�r f�l�ton volt Slughorn asztal�hoz, mire az oszt�ly t�bbi r�sze egy�ltal�n �szbe kapott, hogy csin�lniuk kellene valamit, �s mire Harry, Ron �s Ernie vissza�rtek az asztalhoz, � m�r az �stj�be �nt�tte az �vegcse tartalm�t, �s az alatta l�v� t�zet gy�jtotta.

– K�r, hogy a Herceg nem fog tudni ebben seg�teni neked, Harry – mondta vid�man, mik�zben felegyenesedett. – Most meg kell �rtened az alapelveket. Nincs r�vid�t�s, nincs csal�s!

Harry m�rgesen kih�zta a m�reg dug�j�t, ami rik�t� r�zsasz�nben pomp�zott, az �stj�be t�lt�tte, �s t�zet gy�jtott alatta. Ronra pillantott, aki csak �llt ott, mint egy faszent, mivel eg�szen addig Harryt ut�nozta mindenben.

– Biztos, hogy a Hercegnek nincs semmi �tlete? – motyogta Ron Harrynek.

Harry kinyitotta megb�zhat� k�nyv�t, �s az ellenm�rgekr�l sz�l� fejezethez lapozott. Ott volt Golpalott harmadik t�rv�nye, sz�r�l sz�ra ahogy Hermione mondta, de a Herceg egyetlen felvil�gos�t� megjegyz�st sem f�z�tt hozz�. L�that�lag Hermion�hoz hasonl�an neki sem okozott gondot a meg�rt�se.

– Semmi – mondta bor�san Harry.

Hermione lelkesen integetett a p�lc�j�val az �stje f�l�tt. Sajnos nem tudt�k lem�solni a var�zsig�t, mert mostanra annyira sikeresen elsaj�t�totta a sz� n�lk�li var�zsl�st, hogy nem volt sz�ks�ge arra, hogy hangosan kimondja a szavakat. Ernie Macmillan azonban "Specialis Revelio!"-t motyogott az �stje felett, ami el�g hat�sosnak hangzott, �gyhogy Harry �s Ron sietve leut�nozt�k.

Harrynek csup�n �t perc�be ker�lt, hogy r�j�jj�n, a legjobb b�jital-k�sz�t�i posztja az oszt�lyban semmiv� foszlott. Slughorn rem�nykedve pillantott az �stj�be, a teremben tett els� k�r�tja alkalm�val, arra sz�m�tva, hogy el�gedetten ki�lthat fel az eredm�ny l�tt�n, ahogy eddig szokott, ehelyett azonban sietve h�zta vissza a fej�t, k�h�gve, ahogy a z�ptoj�sszag megcsapta az orr�t. Hermione arckifejez�se nem is lehetett volna �nel�g�ltebb; gy�l�lte, hogy Harry minden egyes �r�n t�lteljes�tett rajta. Ekkor m�r 10 kis �vegcs�be t�lt�tte sz�t a titokzatos m�don sz�tv�lasztott m�regkomponenseket. Hogy ne kelljen ezt az irrit�l� l�tv�nyt n�znie, Harry a F�lv�r Herceg k�nyve f�l� hajolt, �s sz�ks�gtelen�l nagy er�vel lapozott benne n�h�nyat. �s nagy �r�m�re tal�lt egy hossz� ellenm�reg-list�ra.

Csak nyomj le a tork�n egy bezo�rt.

Harry egy pillanatig a szavakat b�multa. Nem hallott � m�r valamikor r�gen a bezo�rr�l? Nem eml�tette Piton a legels� b�jital�r�j�n? "Egy k�, amit a kecske gyomr�b�l lehet kinyerni, a legt�bb m�reggel szemben v�delmet ny�jt." Ez a legkev�sb� sem volt v�lasz Golpalott probl�m�j�ra, �s ha m�g mindig Piton lett volna a tan�ruk, Harry nem is merte volna megtenni, ez a helyzet azonban k�ts�gbeesett l�p�sek megt�tel�t tette sz�ks�gess�. A t�rol�szekr�nyhez sietett, �s elkezdett kotor�szni benne, f�lre l�kve unikornisszarvakat �s sz�r�tott gy�gyn�v�nyeket, m�g v�g�l meg nem tal�lta, amit keresett. Legh�tul, egy kis dobozt, amire a Bezo�r sz� volt �rva.

Kinyitotta a dobozt, mik�zben Slughorn elki�ltotta mag�t.

– M�g k�t percetek van!

A dobozban vagy f�l tucat sz�r�tott, barna t�rgy volt, melyek sokkal ink�bb sz�r�tott ves�knek l�tszottak, mint igazi k�veknek. Harry felkapott egyet, visszatette a dobozt a szekr�nybe, �s visszasietett az �stj�hez.

– V�ge! – ki�ltotta der�sen Slughorn. – Nos, l�ssuk, mire jutottatok! Blaise… mit tudsz felmutatni?

Slughorn lassan k�rbement a teremben, megvizsg�lva a k�l�nb�z� ellenszereket. Senkinek sem siker�lt befejeznie a feladatot, b�r Hermione m�g megpr�b�lt belecsemp�szni n�h�ny tov�bbi hozz�val�t az �veg�be, miel�tt Slughorn oda�rt. Ron teljesen feladta, �s csup�n megpr�b�lta nem bel�legezni az �stb�l felsz�ll� b�z�s g�zt. Harry csak �llt ott, v�rakozva, a bezo�rt szorongatva nedves kez�ben.

Slughorn utolj�ra �rt az asztalukhoz. Beleszagolt Ernie b�jital�ba, �s grimaszolva tov�bbment Ron�hoz. Nem sokat id�z�tt Ron �stje mellett, f�rg�n elh�tr�lt, enyh�n �melyegve.

– �s te, Harry? – k�rdezte. – Mit fogsz nekem mutatni?

Harry kitartotta a kez�t, tenyer�ben a bezo�rral. Slughorn t�z teljes m�sodpercig csak n�zett. Harry egy pillanatig elt�prengett, hogy vajon elkezd-e vele ordib�lni. Ezut�n a tan�r h�travetette a fej�t, �s nevet�sben t�rt ki.

– Neked azt�n van b�tors�god, fiam! – ki�ltotta, mik�zben kivette a kez�b�l a bezo�rt, �s felemelte, hogy az eg�sz oszt�ly l�thassa. – �, pont, mint �desany�d… Nos, nem hib�ztathatlak… Egy bezo�r val�ban ellenm�regk�nt m�k�dne valamennyi itt l�that� m�reg ellen!

Hermione izzadtan �s kormos orral �llt, �s d�h�sen n�zett Harryre. F�lk�sz ellenm�rge, melyben 52 alkot�elem volt, k�zt�k egy darab saj�t haj�b�l, lomh�n bugyogott Slughorn m�g�tt, aki Harryn k�v�l senki m�sra sem n�zett.

– �s teljesen magadt�l gondolt�l a bezo�rra, ugye, Harry? – k�rdezte a l�ny fogcsikorgatva.

– Ez az az egyed�l�ll� szellem, amire egy igazi b�jitalk�sz�t�nek sz�ks�ge van! – mondta vid�man Slughorn, miel�tt Harry v�laszolhatott volna. – Pont, mint �desany�d, � is rendelkezett ezzel az �szt�n�s b�jital-k�sz�t�si hozz��ll�ssal, k�ts�gtelen, hogy Lilyt�l �r�k�lted… Igen, Harry, igen, ha van k�zn�l egy bezo�r, az elv�gzi a munk�t… B�r mivel nem hat�sosak minden m�reg ellen, �s el�gg� ritk�k, az�rt m�g �rdemes tudni, hogyan kell ellenm�rget keverni…

Az egyetlen szem�ly, aki m�rgesebb volt Hermion�n�l, az Malfoy volt, aki, Harry legnagyobb �r�m�re, le�nt�tte mag�t valami macska�r�l�knek l�tsz� dologgal. Azonban miel�tt b�rmelyik�k is ki tudta volna fejezni d�h�t afelett, hogy Harry gyakorlatilag munka n�lk�l t�lteljes�tette mindny�jukat, megsz�lalt a cseng�.

– Ideje elpakolni! – mondta Slughorn. – �s t�z pont a Griffend�lnek ez�rt a h�z�s�rt!

M�g mindig kuncogva visszakacs�zott az asztal�hoz. Harry elpiszmogott egy ideig, sz�ks�gtelen�l sok id�t elt�ltve a t�sk�ja �sszepakol�s�val. Sem Ron, sem Hermione nem k�v�ntak neki sok szerencs�t, mik�zben elmentek; mindketten el�g m�rgesnek t�ntek. V�g�l Harry �s Slughorn maradtak benn csak a teremben.

– Siess, Harry, el fogsz k�sni a k�vetkez� �r�r�l – mondta kedvesen Slughorn, �sszecsatolva a s�rk�nyb�r t�sk�j�t.

– Uram… – kezdte Harry. Akarata ellen�re is esz�be jutott Voldemort. – Szeretn�k k�rdezni valamit.

– K�rdezz csak, fiam, k�rdezz…

– Uram, k�v�ncsi lenn�k, mit tud �n a… a Horcruxokr�l?

Slughorn megdermedt. Kerek arca beesett. Megnyalta ajkait, �s rekedten megsz�lalt.

– Mit k�rdezt�l?

– Azt k�rdeztem, hogy tud-e valamit a Horcruxokr�l, uram. Tudja…

– Dumbledore utas�tott erre – suttogta Slughorn.

Hangja teljesen megv�ltozott. Egy�ltal�n nem volt bar�ts�gos, sokkal ink�bb ijedt �s r�m�lt. Mell�nyzseb�b�l el�kotort egy zsebkend�t, �s megt�r�lgette vele izzad� homlok�t.

– Dumbledore megmutatta neked azt… azt az eml�ket. – mondta Slughorn. – Nos? Ugye megmutatta?

– Igen – mondta Harry, �gy d�ntve, hogy jelenleg jobb, ha nem hazudik.

– Igen, h�t persze – mondta csendesen Slughorn, m�g mindig feh�r arc�t t�r�lgetve. – H�t persze… nos, ha l�ttad azt az eml�ket, Harry, akkor tudod, hogy nem tudok semmit… semmit – ism�telte meg er�teljesen a sz�t – a Horcruxokr�l.

Felemelte s�rk�nyb�r t�sk�j�t, visszatette a zsebkend�j�t a zseb�be, �s a pinceajt�hoz ment.

– Uram – kezdte Harry k�ts�gbeesetten –, csak arra gondoltam, hogy tal�n van m�g egy kev�s abb�l az eml�kb�l…

– T�nyleg? – mondta Slughorn. – Akkor t�vedt�l. T�VEDT�L!

Az utols� sz�t m�r ord�totta, �s miel�tt Harry �jra megsz�lalhatott volna, becsapta maga m�g�tt az ajt�t.

Sem Ron, sem Hermione nem volt t�l egy�tt �rz�, amikor Harry elmes�lte nekik a katasztrof�lis besz�lget�s�t. Hermione m�g mindig d�h�ng�tt, mert Harry a munka elv�gz�se n�lk�l sikert aratott. Ron az�rt haragudott r�, mert nem adott neki is egy bezo�rt.

– Egyszer�en h�ly�n n�zett volna ki, ha mindketten azt csin�ltuk volna! – mondta inger�lten Harry. – N�zd, meg kell pr�b�lnom megpuh�tani, hogy Voldemortr�l tudjak �rdekl�dni, nem? Jaj, mikor hagyod m�r abba? – tette hozz� bosszankodva, ahogy Ron �sszerezzent a n�v hallat�n.

A sikertelens�gt�l �s Ron �s Hermione hozz��ll�s�n felb�sz�lve Harry a k�vetkez� n�h�ny napot azzal t�lt�tte, hogy kigondolja, mit kezd Slughornnal. �gy d�nt�tt, hogy egy ideig nem eml�ti �jra a dolgot, h�tha Slughorn azt gondolja majd, hogy megfeledkezett a Horcruxokr�l. Egy�rtelm�en ez volt a legjobb megold�s, hogy hamis biztons�g�rzetbe ringassa mag�t a k�vetkez� t�mad�s el�tt.

Miut�n Harry nem tette fel ism�t a k�rd�st Slughornnak, a b�jitaltan�r visszat�rt a szok�sos, gyeng�d b�n�sm�dj�hoz vele kapcsolatban, �s �gy t�nt, val�ban megfeledkezett a probl�m�r�l. Harry v�rt a k�vetkez� esti partira invit�l� megh�v�ra, elt�k�lve, hogy ez esetben elfogadja, m�g ha arr�bb is kell tennie a kviddicsedz�st. Szerencs�tlens�g�re azonban nem j�tt ilyen megh�v�s. Hermion�t�l �s Ginnyt�l is megk�rdezte, de egyik�j�k sem kapott megh�v�t, sem senki m�s, akit megk�rdezett ezzel kapcsolatban. Harry nem tudta elkergetni a gondolatot a fej�b�l, hogy mindez azt jelentette, Slughorn egy�ltal�n nem volt olyan feled�keny, mint azt mutatja, �s val�sz�n�leg nem akar Harrynek �jabb lehet�s�get adni, hogy feltegye neki a k�rd�st.

Ek�zben a Roxfort k�nyvt�ra �let�ben el�sz�r cserbenhagyta Hermion�t. A l�ny annyira felh�borodott, hogy m�g arr�l is megfeledkezett, hogy m�rges Harryre a bezo�ros tr�kkje miatt.

– Egyetlen le�r�st sem tal�ltam arr�l, hogy mire val�k ezek a Horcruxok! – mondta megbotr�nkozva. – Egyetlen egyet sem! M�g a z�rolt r�szleget is �tkutattam, �s m�g a legborzalmasabb k�nyvek, melyek le�rj�k, hogyan kell kikotyvasztani a legborzalmasabb b�jitalokat, sem mondanak r�la semmit! Az egyetlen dolog, amit tal�ltam, a "Leg gonosb M�gia" bevezet�j�ben volt. Figyelj. "… a Horcruxokr�l, mely leggonoszabb minden m�gikus tal�lm�ny k�z�tt, nem besz�l�nk, vagy adunk r�la �tbaigaz�t�st…" �gy �rtem akkor mi�rt eml�ti meg? – k�rdezte t�relmetlen�l, becsapva a k�nyvet, ami erre s�ron t�li �v�lt�st hallatott. – Jaj, cs�nd legyen – csattant fel, �s a t�sk�j�ba t�mte a k�nyvet.

Febru�r k�zeledt�re az iskol�t k�r�lvev� h� elolvadt, hogy fagyos nedvess�gnek adja �t a hely�t. B�borsz�rke felh�k l�gtak a kast�ly f�l�tt, �s a folyamatosan zuhog� fagyos es�t�l cs�sz�ss� �s sarass� v�lt a f�. Ennek eredm�nyek�pp az els�s�k els� hoppan�l�si �r�j�t – amit egy szombat reggelre tettek, hogy ne maradjon el egyetlen rendes tan�ra sem – a nagyteremben tartott�k a birtok helyett.

Mire Harry �s Hermione meg�rkeztek a nagyterembe (Ron Lavenderrel j�tt le) az asztalokat m�r elt�ntett�k. Es� csapkodta a magas ablakokat, �s az elvar�zsolt mennyezet s�t�ten kavargott felett�k, ahogy �sszegy�ltek McGalagony, Piton, Flitwick �s Bimba professzorok, a h�zvezet� tan�rok el�tt. Volt ott egy alacsony var�zsl� is, akit Harry a miniszt�riumi hoppan�l�si fel�gyel�nek tippelt. K�l�n�sen sz�ntelen volt, sesz�n� szempill�kkal, leheletv�kony hajjal �s valami anyagtalan �rz�s �vezte, mintha az els� sz�lroham sz�t tudn� f�jni. Harry elt�prengett, hogy vajon a folyamatos elt�n�sek �s felt�n�sek cs�kkentett�k-e benne az anyagot, vagy ez a gyenge fel�p�t�s ide�lis-e b�rki sz�m�ra, aki el szeretne t�nni.

– J� reggelt – mondta a miniszt�riumi var�zsl�, mikor minden tanul� meg�rkezett, �s a h�zvezet� tan�rok csendre intett�k �ket. – A nevem Wilkie Twycross, �n vagyok az �n�k mell� a k�vetkez� 12 h�tre beosztott miniszt�riumi hoppan�l�si fel�gyel�. Rem�lem, hogy k�pes leszek �n�ket id�ben felk�sz�teni…

– Malfoy, maradjon cs�ndben, �s figyeljen! – ki�ltotta McGalagony professzor.

Mindenki odafordult. Malfoy arca fak� r�zsasz�n�v� v�lt; d�h�sen n�zett, mik�zben ell�pett Crak mell�l, akivel suttogva besz�lgetett. Harry Pitonra pillantott, aki d�h�snek t�nt, b�r Harry gyan�totta, hogy ennek sokkal kev�sb� volt oka Malfoy pimaszs�ga, mint ink�bb a t�ny, hogy McGalagony megdorg�lta az egyik di�kj�t.

–… Amikorra legt�bbj�k k�szen fog �llni, hogy sikeresen elv�gezz�k a vizsg�t – folytatta Twycross, mintha f�lbe sem szak�tott�k volna.

– Mint ahogy sokan tudj�k, a Roxfort falain bel�l lehetetlens�g hoppan�lni vagy dehoppan�lni. Az igazgat� azonban egy �r�ra megsz�ntette a var�zslatot a nagyteremben, hogy �n�k tudjanak gyakorolni. Gondolom sz�ks�gtelen azt hangs�lyoznom, hogy nem lesznek k�pesek a terem falain k�v�lre hoppan�lni, �s hogy nem lenne b�lcs dolog erre k�s�rletet tenni.

– Szeretn�m, ha mindannyian �gy �lln�nak, hogy maguk el�tt legyen egy 2 m�teres �res ter�let.

Mindenki elkezdett tolongani �s l�kd�s�dni a nagyteremben, ahogy az emberek sz�tsz�ledtek, egym�snak mentek, �s elk�ldt�k egym�st saj�t ter�let�kr�l. A h�zvezet� tan�rok a di�kok k�zt m�szk�ltak, a hely�kre utas�tva �ket.

– Harry, hov� m�sz? – k�rdezte Hermione.

Harry azonban nem v�laszolt. �tsietett a t�megen Flitwick professzor mellett, aki gyenge k�s�rletet tett arra, hogy n�h�ny holl�h�tast helyre tegyen, akik mindannyian el�l akartak �llni, majd Bimba professzor mellett, aki egy sorba akarta �ll�tani a hugrabugosokat, m�g Ernie Macmillant kiker�lve nem siker�lt k�zvetlen�l a t�meg m�g�tt egy helyet tal�lnia. K�zvetlen�l Malfoy m�g�tt �llt meg, aki – kihaszn�lva az �ltal�nos felfordul�st – folytatta a vit�j�t Crakkal, aki 2 m�terre �llt t�le, �s el�gg� l�zad� hangulatban volt.

– Nem tudom, hogy m�g mennyi, rendben? – vetette oda Malfoy, megfeledkezve a m�g�tte �ll� Harryr�l. – Tov�bbtart, mint hittem.

Crak v�laszra nyitotta sz�j�t, azonban Malfoy mintha kital�lta volna, mit akar mondani.

– N�zd, semmi k�z�d ahhoz, hogy mit csin�lok, Crak, csak tegyetek �gy Monstr�val, ahogy mondtam, �s �rk�djetek!

– �n megmondom a bar�taimnak, hogy mire k�sz�l�k, ha azt szeretn�m, hogy �rk�djenek nekem – mondta Harry, �pp csak annyira hangosan, hogy Malfoy meghallja.

Malfoy megp�rd�lt, keze a p�lc�ja fel� lend�lt, azonban abban a pillanatban a n�gy h�zvezet� tan�r elki�ltotta mag�t.

– Csendet! – azzal ism�t elhalkult a t�meg. Malfoy lassan el�re fordult.

– K�sz�n�m – mondta Twycross. – Most pedig…

Intett a p�lc�j�val. R�gies fakarik�k jelentek meg a f�ld�n, minden tanul� el�tt.

– 3 fontos dolog van, amire Hoppan�l�skor figyelni kell – mondta. – C�l! Elhat�roz�s! Megfontol�s!

– Els� l�p�s: koncentr�ljanak er�sen a k�v�nt c�l�llom�sra – mondta Twycross. – Ebben az esetben a karik�juk belsej�re. K�rem, most koncentr�ljanak erre a c�lra.

Titokban mindenki k�rbe pillantott, hogy ellen�rizze, hogy a t�bbiek is a karik�jukba b�mulnak-e, majd sietve �gy tettek, ahogy azt k�rt�k t�l�k. Harry a karika �ltal k�rbez�rt poros padl�darabra n�zett, �s igyekezett minden m�st kit�r�lni az agy�b�l. Ez azonban lehetetlennek bizonyult, mivel folyamatosan azon j�rt az agya, hogy vajon mi olyat csin�l Malfoy, ami miatt �r�kre van sz�ks�ge.

– M�sodik l�p�s: hat�rozz�k el, hogy elfoglalj�k az elk�pzelt helyet! Engedj�k, hogy az oda jut�s ir�nti epeked�s�k el�rasztja eg�sz test�ket!

Harry lopva k�rbetekintett. Nem messze a bal oldal�n Ernie Macmillan annyira koncentr�lt a karik�j�ra, hogy eg�sz arca kipirult. Olyan volt mintha egy kvaff-m�ret� toj�st akart volna tojni. Harry elfojtott egy kuncog�st, �s visszair�ny�totta figyelm�t a saj�t karik�j�ra.

– Harmadik l�p�s – ki�ltotta Twycross –, �s csak ha utas�t�st adok r�… Teremjenek azon a helyen, �rezz�k az utat a semmin kereszt�l, megfontoltan mozogjanak. Az utas�t�somra… egy… kett�…

Harry ism�t k�rbepillantott. T�bb ember r�m�lten pislogott, hogy ilyen gyorsan k�rik, hogy hoppan�ljanak. Harry megpr�b�lta visszaterelni a gondolatait a karik�ra. M�r elfelejtette, mi is volt az a h�rom foltos dolog.

– H�ROM!

Harry megp�rd�lt, elvesztette az egyens�ly�t, �s majdnem elesett. Nem � volt az egyetlen. Az eg�sz nagyterem megtelt t�molyg� emberekkel. Neville h�traesett, Ernie Macmillan azonban egy kecses piruettel a karik�j�ba ugrott, �s egy pillanatig teljesen izgatottnak t�nt… Azt�n megpillantotta Dean Thomast, aki a f�ld�n fetrengett a nevet�st�l.

– Semmi baj, semmi baj – mondta Twycross sz�razon, aki l�that�lag nem sz�m�tott semmi jobbra. – K�rem, igaz�ts�k meg a karik�ikat, �s �lljanak vissza a hely�kre…

A m�sodik pr�b�lkoz�s semmivel nem volt jobb, mint az els�. A harmadik is ugyanolyan rossz volt. Eg�szen a negyedikig nem t�rt�nt semmi izgalmas. Akkor egy sz�rny� sikolt�ssal vonta mag�ra a hugrabugos Susan Bones mindenki figyelm�t, a karik�ban egyens�lyozva, mik�zben bal l�ba m�g mindig 2 m�terrel m�g�tte �lldog�lt, ahonnan elindult.

A h�zvezet� tan�rok k�r� szaladtak; egy hangos durran�s hallatszott, amit lila f�st k�vetett, mely m�g�l felt�nt a szipog� Susan, egyes�lve l�b�val, �m m�g mindig r�m�lten.

– A sz�tszakad�s, azaz k�l�nb�z� testr�sz elhagy�sa – mondta szenvtelen�l Wilkie Twycross – olyankor t�rt�nik, amikor az agy nem hat�rozza el el�gg� mag�t. Folyamatosan koncentr�lniuk kell a c�lra, �s siets�g n�lk�l, megfontoltan kell haladniuk… �gy.

Twycross el�re l�pett, eleg�nsan megfordult, kiny�jtott k�zzel, �s tal�rja meglebben�se k�zben elt�nt, �s a terem m�sik v�g�ben bukkant fel.

– Eml�kezzenek a h�rom dologra – mondta –, �s pr�b�lj�k meg �jra… Egy… kett�… h�rom…

Azonban egy �ra eltelte ut�n is Susan kett�v�l�sa volt az egyetlen izgalmas esem�ny. Twycross egy�ltal�n nem t�nt cs�ggedtnek. Mik�zben nyak�ra csatolta a k�peny�t, csup�n ennyit mondott:

– Akkor j�v� szombaton ism�t tal�lkozunk, �s ne feledj�k: C�l, elhat�roz�s, megfontol�s.

Egy p�lcaint�ssel elt�ntette a karik�kat, �s McGalagony professzor t�rsas�g�ban kis�t�lt a nagyteremb�l. Mindenki besz�lgetni kezdett, mik�zben a bej�rati csarnok fel� indultak.

– Hogy ment? – k�rdezte Ron, Harry fel� sietve. – Mintha �reztem volna valamit az utols� pr�b�lkoz�sn�l… Valami bizserget� �rz�st a l�bfejemben.

– Tal�n t�l kicsi a cip�d, Nyer� Ron – mondta m�g�tt�k egy hang. Hermione ment el mellett�k el�gedetten mosolyogva.

– �n nem �reztem semmit – mondta Harry, nem foglalkozva ezzel a f�lbeszak�t�ssal. – De ez most nem igaz�n �rdekel…

– Hogyhogy nem �rdekel… nem akarsz megtanulni hoppan�lni? – k�rdezte hitetlenkedve Ron.

– Annyira nem izgat. Jobban szeretek rep�lni – mondta Harry, visszapillantva a v�lla felett, hogy megn�zze, hol van Malfoy. Felgyors�tott, ahogy a bej�rati csarnokba �rtek. – Figyelj, igyekezz egy kicsit, valamit meg akarok n�zni…

Ron megh�kkenve k�vette Harryt a Griffend�l-toronyba. Kicsit feltartotta �ket H�borc, aki bez�rt egy ajt�t a negyedik emeleten, �s nem volt hajland� tov�bbengedni �ket, am�g fel nem gy�jtj�k az als�nadr�gjukat, Harry �s Ron azonban egyszer�en visszafordultak, �s az egyik megb�zhat� ker�l��tjukat v�lasztott�k. �t perc m�lva m�r a portr�lyukon m�sztak be.

– El fogod mondani, mit is csin�lunk? – k�rdezte lihegve Ron.

– Itt fel – mondta Harry, ahogy kereszt�l ment a klubhelyis�gen, �s bement a fi�k h�l�termeihez vezet� ajt�n.

A h�l� – ahogy Harry rem�lte – �res volt. Kinyitotta a l�d�j�t, �s elkezdett kotor�szni benne, mik�zben Ron t�relmetlen�l n�zte.

– Harry…

– Malfoy Crakot �s Monstr�t haszn�lja �rnek. �pp most vitatkozott Crakkal. Tudni akarom, hogy…

De akkor f�lbehagyta a mondatot. Megtal�lta, amit keresett: egy �sszehajtogatott, l�tsz�lag �res pergament vett el�, kihajtogatta, �s p�lc�ja v�g�t r�helyezte.

– Esk�sz�m, hogy rosszban s�ntik�lok… vagy legal�bbis Malfoy…

Abban a pillanatban a Tekerg�k T�rk�pe jelent meg a pergamenlapon. A kast�ly r�szletes t�rk�p�t l�tta, �s kis fekete p�tty�ket, melyek a kast�ly lak�it �br�zolt�k.

– Seg�ts megkeresni Malfoyt – mondta s�rget�en Harry.

Az �gy�ra ter�tette a t�rk�pet, �s Ronnal egy�tt f�l� hajolt.

– Ott! – mondta Ron egy perc m�lva. – A Mardek�r klubhelys�g�ben van, n�zd… Parkinsonnal, Zabinivel, Crakkal �s Monstr�val…

Harry csal�dottan, n�zte a t�rk�pet, de szinte azonnal felvillanyoz�dott.

– Nos, mostant�l kezdve rajta tartom a szemem – mondta hat�rozottan. – �s abban a pillanatban, hogy megl�tom, hogy Crakkal �s Monstr�val l�fr�l valahol, ott leszek a l�thatatlann� tev� k�penyemmel egy�tt, �s kider�tem, hogy miben…

Elhallgatott, ahogy Neville l�pett a h�l�ba, er�teljes perzselt ruha szagot �rasztva, �s elkezdett a l�d�j�ban kotor�szni �j ruha ut�n.

Elt�k�lts�ge ellen�re, hogy elkapja Malfoyt, Harry a k�vetkez� n�h�ny h�tben nem j�rt sikerrel. B�r olyan gyakran n�zegette a t�rk�pet, amilyen gyakran csak tudta, id�nk�nt sz�ks�gtelen l�togat�sokat t�ve a mosd�ban az �r�k k�z�tt, hogy �tkutassa a t�rk�pet, egyszer sem l�tta Malfoyt gyan�s helyen. Igaz, hogy t�bbsz�r l�tta Crakot �s Monstr�t a kast�lyban egyed�l l�fr�lni, mint �ltal�ban, id�nk�nt �res folyos�kon �lldog�lva, ilyenkor azonban Malfoy nem volt a k�zel�kben, sem sehol m�shol a t�rk�pen. Ez el�gg� gyan�s volt. Harry elj�tszott azzal a gondolattal, hogy Malfoy esetleg elhagyja a birtokot, de nem tudta elk�pzelni, hogy siker�lhetett ez neki, figyelembe v�ve a megszigor�tott biztons�gi int�zked�seket. Csak azt felt�telezte, hogy nem sz�rja ki Malfoyt a t�rk�pen l�v� t�bb sz�z kicsi pont k�z�tt. �s az a t�ny, hogy Malfoy, Crak �s Monstr� nem l�gtak �lland�an egy�tt, ilyen dolgok megt�rt�nnek, ahogy az ember �regszik – Ron �s Hermione voltak ennek szomor�, �l� bizony�t�kai.

A febru�r m�rciusba torkollott, az id�j�r�s k�l�n�sebb megv�ltoz�sa n�lk�l, azt lesz�m�tva, hogy most m�r szeles is lett, nem csak vizes. �ltal�nos felh�borod�st v�ltott ki a klubhelys�gek hirdet�t�bl�ira ker�lt �zenet, miszerint a k�vetkez� roxmortsi kir�ndul�st elhalasztott�k. Ron nagyon d�h�s volt.

– Pedig a sz�let�snapomon lett volna! – mondta. – M�r annyira v�rtam!

– Nem t�l meglep�– mondta Harry. – Azut�n, ami Katie-vel t�rt�nt.

A l�ny m�g mindig nem j�tt vissza a Szent Mung�b�l. Ami m�g rosszabb volt, �jabb elt�n�sekr�l sz�molt be a Pr�f�ta, k�zt�k t�bb roxforti tanul� rokon��r�l is.

– Most viszont csak ez a h�lye Hoppan�l�s maradt! – mondta zs�mbesen Ron. – Nagy sz�linapi buli…

H�rom �ra ut�n is ugyanolyan neh�znek bizonyult a Hoppan�l�s, mint kor�bban, b�r n�h�ny embernek m�r siker�lt sz�tszak�tania mag�t. A csal�dotts�g egyre t�bb embern�l jelentkezett, �s egyre t�bben nehezteltek Wilkie Twycrossra �s a h�rom dolg�ra, melyek t�bb becen�v alapj�t is szolg�ltatt�k.

– Boldog sz�let�snapot, Ron! – mondta Harry, mikor m�rcius elsej�n felkeltek, Seamus �s Dean nagy zajt csapva kimentek reggelizni. – Van egy aj�nd�kom.

Ron �gy�ra dobta a csomagot, egy kisebb rak�s m�sik mell�, amiket val�sz�n�leg a h�ziman�k vittek oda az �jszaka.

– K�sz�n�m – mondta �lmosan Ron, �s mik�zben az aj�nd�kokat bontogatta. Harry felkelt az �gyb�l, kinyitotta a l�d�j�t, �s a Tekerg�k T�rk�pe ut�n kezdett kutatni, amit minden haszn�lat ut�n gondosan elrejtett. A l�da tartalm�nak fel�t kipakolta, mire megtal�lta az �sszecsavart zokni alatt, amiben a Felix Felicis �vegcs�j�t tartotta.

– Remek – motyogta, visszam�szva az �gyba. Meg�rintette, �s csendesen kimondta a var�zsig�t, hogy Neville, aki �pp akkor ment el az �gya el�tt, ne hallja.

– Nagyon sz�p, Harry! K�sz�n�m – mondta lelkesen Ron, mik�zben az �j kviddics �rz� keszty�it n�zegette, amit Harryt�l kapott.

– Sz�vesen – mondta sz�rakozottan Harry, mik�zben a Mardek�r klubhelys�g�t n�zte, Malfoy ut�n kutatva. – H�, azt hiszem, nincs az �gy�ban…

Ron nem v�laszolt; t�ls�gosan el volt foglalva az aj�nd�kok kibont�s�val, �s folyamatosan �r�mteli felki�lt�sokat adott ki.

– Igaz�n j� az idei term�s! – jelentette be, felemelve egy s�lyos arany kar�r�t, amit k�l�n�s szimb�lumok d�sz�tettek a sz�l�k�n. Mozg� csillagok voltak a mutat�k helyett. – N�zd, mit vett anya �s apa! A fen�be is, j�v�re m�g nagykor�v� is v�lok…

– Szuper – motyogta Harry, egy pillant�st vetve az �r�ra, miel�tt m�g m�lyebben a t�rk�p f�l� nem hajolt. Hol volt Malfoy? Nem l�tta a nagyteremben sem reggelizni… Piton k�zel�ben sem volt, aki az irod�j�ban �ld�g�lt… Nem volt a mosd�kban sem, vagy a gyeng�lked�n…

– K�rsz egyet? – k�rdezte Ron, mik�zben egy doboz csokis �st�t ny�jtott fel�.

– Nem, k�szi – mondta felpillantva Harry. – Malfoy megint elt�nt!

– Lehetetlen – mondta Ron, mik�zben egy m�sodik �st�t t�m�tt a sz�j�ba, mik�zben lem�szott az �gy�r�l, hogy fel�lt�zz�n. – Gyere, ha nem sietsz, �res gyomorral leszel k�nytelen hoppan�lni… B�r lehet, hogy �gy k�nnyebb lenne…

Ron elgondolkodva n�zte a csokis �st�k doboz�t, majd v�llat vont, �s vett egy harmadikat is.

Harry �jra a t�rk�pre mutatott a p�lc�j�val.

– Cs�ny letudva – mondta, b�r nem igaz�n volt hely�nval�. �lt�zk�d�s k�zben tov�bbra is ezen a t�m�n t�prengett. Kell, hogy legyen valami magyar�zat Malfoy id�nk�nti elt�n�s�re, de egyszer�en nem tudta kital�lni, mi lehet az. A legjobb az lenne, ha k�vetni tudn�, de m�g a l�thatatlann� t�v� k�pennyel sem lenne t�l j� �tlet; �r�kra kellett j�rnia, kviddics edz�sekre, h�zit kellett �rnia, �s m�g a hoppan�l�si �r�k is ott voltak. Nem k�vethette eg�sz nap Malfoyt an�lk�l, hogy fel ne t�nj�n a hi�nyz�sa.

– K�sz vagy? – k�rdezte Ront�l.

M�r f�l�ton volt a h�l�terem ajtaj�hoz, mire r�j�tt, hogy Ron nem mozdult meg, csak �llt, az �gynak d�lve, kib�mulva az es�s ablakon, egy k�l�n�s, bamba arckifejez�ssel.

– Ron? Reggeli!

– Nem vagyok �hes.

Harry csak n�zett.

– Azt hittem, az el�bb m�g?

– Na j�, lemegyek veled – s�hajtotta Ron –, de nem akarok enni.

Harry gyanakodva figyelte.

– Mert most ett�l meg egy f�l doboz csokis �st�t?

– Nem, nem az – s�hajtotta �jra Ron. – Te… te nem �rten�l meg…

– Rendben – mondta Harry, b�r tov�bbra is tan�cstalan volt, mik�zben megfordult, hogy kinyissa az ajt�t.

– Harry! – mondta hirtelen Ron.

– Igen?

– Harry, egyszer�en nem b�rom ki!

– Mit nem b�rsz ki? – k�rdezte Harry, most m�r egy�rtelm�en ijedten. Ron nagyon s�padt volt, �s �gy n�zett ki, mintha lebetegedett volna.

– Folyton csak r� gondolok! – mondta rekedten.

Harry nem tudott erre mit mondani. Nem sz�m�tott erre, �s nem volt benne biztos, hogy hallani akarja. B�rmennyire is j� bar�tok voltak, de ha Ron most elkezdi Lavendert Lav-Lav-nak h�vni, ott hagyja.

– �s ez mi�rt akad�lyoz meg t�ged abban, hogy reggelizz? – k�rdezte Harry, igyekezve egy csepp j�zan �szt csemp�szni a tov�bbiakhoz.

– Nem hiszem, hogy tudja, hogy l�tezem – mondta k�ts�gbeesett mozdulattal Ron.

– Hat�rozottan tudja, hogy l�tezel – mondta zavarban Harry. – �lland�an veled cs�kol�zik, nem?

Ron pislogott.

– Te meg kir�l besz�lsz?

– Te kir�l besz�lsz? – k�rdezte Harry, egyre ink�bb azt �rezve, hogy minden �sszer�s�g megsz�nt a besz�lget�s�kben.

– Romilda Vane-r�l – mondta l�gyan Ron, �s eg�sz arca felder�lt, amint ezt mondta, mintha a legtiszt�bb f�nysug�r bor�tan� be. Majdnem egy percig n�zt�k egym�st, miel�tt Harry megsz�lalt volna.

– Ez most ugye vicc? Most csak viccelsz.

– Azt hiszem… Harry, azt hiszem, szerelmes vagyok bel� – mondta elfojtott hangon.

– Rendben – mondta Harry. K�zelebb ment Ronhoz, hogy jobban meg tudja n�zni csillog� szemeit �s s�padt arc�t. – Rendben… mondd �jra, komolyan.

– Szeretem – ism�telte elf�l� hangon Ron. – L�ttad m�r a haj�t, olyan fekete �s csillog� �s selymes… �s a szemei? A hatalmas, s�t�t szemei? �s a…

– T�nyleg nagyon vicces meg minden – mondta t�relmetlen�l Harry –, de v�ge a sz�rakoz�snak, rendben? Fejezd be.

Megfordult, hogy elmenjen; k�t l�p�st tett az ajt� fel�, mikor egy er�teljes �t�st kapott a jobb f�le f�l�. T�molyogva megfordult. Ron keze �k�lbe volt szor�tva feje mellett, arca d�ht�l izzott; �pp k�sz�lt �jra lecsapni. Harry �szt�n�sen cselekedett. El�kapta a p�lc�j�t a zseb�b�l, �s elki�ltotta az els� var�zsig�t, ami esz�be jutott.

– Levicorpus!

Ron felki�ltott, ahogy sarka ism�t felemelkedett a leveg�be. Tehetetlen�l l�gott, fejjel lefel�, lecs�szott tal�rral.

– Ez meg mit jelentsen? – ki�ltotta Harry.

– S�rtegetted �t, Harry! Azt mondtad, hogy � csak egy vicc! – ki�ltotta Ron, lassan ellilul� fejjel, mik�zben a v�r a fej�be �ramlott.

– Ez �r�let! – mondta Harry. – Mi �t�tt…

Azt�n megl�tta a Ron �gya mellett hever� dobozt, �s v�gre mindent tiszt�n l�tott.

– Honnan szerezted azt a csokis �st�t?

– Sz�linapi aj�nd�k volt! – ki�ltotta Ron, lassan forogva a leveg�ben, mik�zben pr�b�lt kiszabadulni. – M�g t�ged is megk�n�ltalak, eml�kszel?

– Csak�gy felvetted a f�ldr�l, ugye?

– Az �gyamr�l esett le, ok�? Engedj el!

– Nem az �gyadr�l esett le, te szerencs�tlen, h�t nem �rted? Azok az eny�mek voltak, �n dobtam ki a l�d�mb�l, mikor a t�rk�pet kerestem. Ez az a csokis �st, amit Romilda adott nekem m�g kar�csony el�tt, tele vannak szerelmi b�jitallal!

Azonban l�tsz�lag csak egy sz� jutott el Ron agy�ig.

– Romilda? – ism�telte. – Romild�t mondt�l? Harry… ismered �t? Be tudn�l neki mutatni?

Harry aggodalmasan tekintett Ronra. Arca f�lelmetesen rem�nyked�v� v�lt, �s Harrynek er�sen vissza kellett fognia mag�t, hogy el ne nevesse mag�t. Egy r�sze – amelyik r�sze a legk�zelebb volt a l�ktet� jobb f�l�hez – sz�vesen elengedte volna Ront, �s n�zte volna az �mokfut�st, am�g a b�jital hat�sa el nem m�lik… M�sr�szr�l azonban bar�tok voltak, Ron nem volt �nmaga, amikor t�madott, �s Harry �gy �rezte, meg�rdemelne m�g egy �t�st, ha engedn� Ronnak, hogy halhatatlan szerelmet valljon Romilda Vane-nek.

– Persze, bemutatlak – mondta Harry, mik�zben sebesen j�rt az agya. – Most leengedlek, rendben?

Leejtette Ront a f�ldre (a f�le m�g mindig el�gg� f�jt), Ron azonban egyszer�en csak felpattant, vigyorogva.

– Slughorn irod�j�ban van – mondta magabiztosan Harry, mik�zben az ajt�hoz vezette.

– Mi�rt lenne ott? – k�rdezte idegesen Ron, Harry ut�n sietve, hogy le ne maradjon.

– �, k�l�n�r�kat vesz b�jitaltanb�l – hazudta Harry.

– Tal�n megk�rdezhetn�m, hogy j�rhatok-e r� vele egy�tt? – mondta moh�n Ron.

– Remek �tlet – mondta Harry.

Lavender a portr�lyuk mellett �lt, olyan bonyodalmakat okozva, melyekre Harry nem sz�m�tott.

– Elk�st�l, Nyer� Ron! – mondta duzzogva. – Van egy sz�linapi…

– Hagyj b�k�n – mondta t�relmetlen�l Ron. – Harry nemsok�ra bemutat Romilda Vane-nek.

�s sz� n�lk�l otthagyta a l�nyt, kim�szva a portr�lyukon. Harry pr�b�lt bocs�natk�r� arcot mutatni Lavender fel�, de val�sz�n�, hogy ink�bb olyanra siker�lt, mintha j�l sz�rakozna a jeleneten, mivel sokkal s�rt�d�ttebb lett, mint amilyennek Harry valaha l�tta, mik�zben a K�v�r D�ma portr�ja becsuk�dott m�g�tt�k.

Harry egy kicsit agg�dott amiatt, hogy Slughorn tal�n m�r a reggelin�l van, de szerencs�re els� kopog�s�ra kinyitotta az ajt�t. Z�ld selyemh�l�inget, �s hozz� ill� alv�sapk�t viselt, szeme m�g csip�s volt.

– Harry – motyogta. – Most m�g el�g kor�n van… Szombatonk�nt �ltal�ban sok�ig alszom…

– Professzor, nagyon sajn�lom, hogy megzavarom – mondta Harry olyan csendesen, amennyire csak lehet, mik�zben Ron l�bujjhegyen �llt, pr�b�lva ben�zni a szob�ba Slughorn mellett –, de Ron bar�tom v�letlen�l szerelmi b�jitalt ivott. Nem tudna k�sz�teni egy ellenszert? Madam Pomfreyhoz vinn�m, csak tudja, nem lenne szabad b�rmit is haszn�lnunk, ami a Weasley Var�zsvicc V�llalatt�l van, �s tudja… K�nyelmetlen k�rd�sek…

– Azt hinn�m, te is �ssze tudn�l dobni orvoss�got, Harry, egy ilyen kiv�l� b�jitalk�sz�t�, mint te – mondta Slughorn.

– H�t – kezdte Harry, kicsit zavarban amiatt, hogy Ron a bord�iba k�ny�k�lt, �gy pr�b�lva bejutni a szob�ba –, az a helyzet, hogy m�g soha nem csin�ltam szerelmi b�jital elleni ellenszert, uram, �s mire siker�lne csin�lni egy j�t, addigra Ron tal�n csin�lna valami komoly…

Szerencs�re Ron ezt a pillanatot v�lasztotta, hogy fels�hajtson.

– Nem l�tom. Harry, bujk�l el�lem?

– Lej�rt m�r a b�jital? – k�rdezte Slughorn, hozz��rt�en figyelve Ront. – Min�l tov�bb hagyod �llni, ann�l er�sebb lesz.

– Ez sok mindent megmagyar�z – lihegte Harry, most m�r szinte birk�zva Ronnal, hogy megakad�lyozza, hogy fell�kje Slughornt. – Ma van a sz�let�snapja – tette hozz� k�ny�r�gve.

– J�, rendben, gyertek be, gyertek – mondta megenyh�lve Slughorn. – Itt vannak a sz�ks�ges hozz�val�k a t�sk�mban, nem egy bonyolult ellenszer…

Ron berontott az ajt�n Slughorn t�lf�t�tt, zs�folt irod�j�ba, megbotlott egy bojtos zs�molyban, �s elkapta Harry nyak�t, hogy el ne essen.

– Ugye nem l�tta meg, ugye? – motyogta.

– M�g nincs itt – mondta Harry, mik�zben Slughornt n�zte, aki kinyitotta a b�jitalos b�r�ndj�t, �s k�l�nb�z� anyagokat dob�lt egy kis krist�ly�vegbe.

– Jaj de j� – mondta idegesen Ron. – Hogy n�zek ki?

– Nagyon csinosan – mondta finoman Slughorn, mik�zben Ron fel� ny�jtott egy poh�r tiszta folyad�kot. – Most idd meg ezt, idegnyugtat�, ett�l majd nyugodt maradsz, amikor meg�rkezik.

– Csod�latos – mondta moh�n Ron, �s egy hajt�sra kiitta az ellenszert.

Harry �s Slughorn figyelt�k. Egy pillanatig Ron csak �gy sug�rzott az �r�mt�l. Majd nagyon lassan leolvadt az arc�r�l a vigyor, r�m�letnek adva �t a hely�t.

– Akkor minden rendben? – k�rdezte vigyorogva Harry. Slughorn kuncogott. – K�sz�n�m, professzor.

– Sz�ra sem �rdemes, fiam, sz�ra sem �rdemes – mondta Slughorn, mik�zben Ron let�rten egy k�zeli karossz�kbe roskadt. – Egy kis sz�ver�s�t�re van csak sz�ks�ge – folytatta Slughorn, egy italokkal teli asztal