22. fejezet

A temet�s ut�n

Vil�gos, k�k foltok kezdtek megjelenni az �gen a kast�ly tornyai felett, de a k�zeled� ny�r ezen jelei nem tudt�k Harryt jobb kedvre der�teni. Meghi�sult minden terve, hogy r�j�jj�n, miben s�ntik�l Malfoy; �s minden er�fesz�t�se ellen�re sem siker�lt Slughornnal besz�lget�st kezdem�nyeznie, mely rem�nyei szerint elvezetett volna ahhoz, hogy �vtizedek �ta elfojtott eml�keit megszerezze.

– Utolj�ra mondom, felejtsd el Malfoyt – mondta kem�nyen Hermione.

Az udvar egyik napos sark�n �ld�g�ltek h�rmasban. Hermione �s Ron a M�gia�gyi Miniszt�rium r�plapj�t szorongatt�k – �ltal�nos Hoppan�l�si Hib�k �s Hogyan El�zz�k Meg �ket –, mivel aznap d�lut�n kellett letenni�k a vizsg�kat. A r�plapok azonban egy�ltal�n nem bizonyultak megnyugtat� olvasm�nynak. Ron ugrott egyet, �s pr�b�lt Hermione m�g� b�jni, amikor egy l�ny bukkant fel a sarkon.

– Nem Lavender az – mondta f�radtan Hermione.

– �, remek – mondta megnyugodva Ron.

– Harry Potter? – k�rdezte a l�ny. – Megk�rtek, hogy adjam ezt oda neked.

– K�sz�n�m…

Harrynek �sszeszorult a sz�ve, amint elvette a kis pergamentekercset. Amint a l�ny hall�t�vols�gon k�v�l �rt, megsz�lalt.

– Dumbledore azt mondta, nem lesz t�bb lecke, am�g meg nem szerzem azt az eml�ket.

– Lehet, hogy ellen�rizni akarja, hogy haladsz – v�lte Hermione, mik�zben Harry kibontotta a pergament. Dumbledore hossz�, v�kony, d�lt bet�i helyett egy piszkos, a tintafoltokt�l nehezen olvashat�, hossz� sz�veget tal�lt.

Kedves Harry, Ron �s Hermione!

Aragog m�lt �jjel meghalt. Harry, Ron, ti tal�lkoztatok vele, �s tudj�tok, milyen k�l�nleges volt. Hermione, tudom, hogy kedvelted volna. Sokat jelentene sz�momra, ha be tudn�tok ugrani a temet�s�re ma este. Alkonyatkor tervezem eltemetni, az volt a kedvenc napszaka. Tudom, hogy nem szabadna olyan k�s�n elj�nn�t�k, de haszn�lhatn�tok a k�penyt. Nem k�rn�lek meg r� titeket, de nem b�rom egyed�l megcsin�lni.

Hagrid

– N�zz�tek – mondta Harry, mik�zben �tadta Hermion�nak a levelet.

– �, az isten szerelm�re – mondta, mik�zben gyorsan �tolvasta, �s tov�bbadta Ronnak, aki olvas�s k�zben egyre hitetlenked�bb arcot v�gott.

– Ez meg�r�lt – mondta d�h�sen. –Az az iz� azt mondta a t�bbi p�knak, hogy egye meg Harryt �s engem! Mondta, hogy szolg�lj�k ki magukat! �s most Hagrid azt v�rja t�l�nk, hogy lemegy�nk oda, �s s�runk a sz�rny� sz�r�s teste f�l�tt?

– Nem csak az – mondta Hermione. – Arra k�r minket, hogy hagyjuk el a kast�lyt �jszaka, pedig tudja, hogy a biztons�gi int�zked�sek ezerszer szigor�bbak, �s hogy mekkora bajba ker�lhet�nk, ha elkapnak minket.

– M�r m�skor is l�togattuk meg �jszaka – mondta Harry.

– Igen, de ilyen�rt? – k�rdezte Hermione. – M�r sokat kock�ztattunk, hogy seg�ts�nk Hagridon, de v�g�lis… Aragog halott. Ha a megment�se lenne a k�rd�s…

– M�g kev�sb� akarn�k menni – mondta hat�rozottan Ron. – Te nem tal�lkozt�l vele, Hermione. Hidd el nekem, sokat jav�tott rajta az, hogy meghalt.

Harry visszavette a levelet, �s r�n�zett az eg�szet bebor�t� tintafoltokra. J�l l�that�an s�r� k�nnycseppek hullottak a pergamenre…

– Harry, nem mehetsz oda – mondta Hermione. – Ez t�l �rtelmetlen ahhoz, hogy b�ntet�st kapj �rte.

– Igen, tudom – s�hajtotta. –Azt hiszem, Hagridnak n�lk�l�nk kell Aragogot eltemetni.

– Igen, n�lk�l�nk – mondta megk�nnyebb�lten Hermione. – N�zd, a b�jitaltan�ra majdnem teljesen �res lesz ma d�lut�n, hisz a legt�bb�nk vizsg�zni fog… Pr�b�ld kicsit megpuh�tani Slughornt!

– Gondolod, hogy az 57. alkalom szerencs�t hoz? – k�rdezte Harry keser�en.

– Szerencse… – mondta hirtelen Ron. – Harry, ez az! Legy�l szerencs�s!

– Mire gondolsz?

– Haszn�ld a szerencs�t hoz� b�jitalod!

– Ron, ez az! – mondta megd�bbenve Hermione. – H�t persze! Mi�rt is nem gondoltam r�?

– A Felix Felicist? Nem tudom… �n azt tartal�kolni akartam…

– Mire? – k�rdezte hitetlenkedve Ron.

– Mi az, ami fontosabb lehet, mint ez az eml�k, Harry? – k�rdezte Hermione.

Harry nem v�laszolt. Annak a kis arany �vegnek a k�pe egy ideje m�r ott lebegett a k�pzelet�ben. Halv�ny �s kiforratlan tervek –Ginny szak�t Deannel, �s Ron boldog, hogy egy �j bar�ttal l�tja – m�r egy ideje �rlel�dtek benne, csak �lmaiban vagy az alv�s �s az �bred�s k�zti f�lhom�lyban…

– Harry? Itt vagy m�g? – k�rdezte Hermione.

– Tess�k? Igen, persze. H�t… Rendben. Ha nem tudom r�venni Slughornt, hogy besz�ljen ma d�lut�n, beveszek egy kev�s Felixet, �s teszek egy kis kir�ndul�st ma este.

– Akkor ez el van rendezve – mondta f�rg�n Hermione, talpra sz�kkent, majd le�rt egy k�nnyed piruettet. – C�l… Elhat�roz�s… Megfontol�s… – mormolta.

– �, hagyd m�r abba – k�ny�rg�tt Ron. – El�g rosszul �rzem magam an�lk�l is, hogy…  Gyorsan, rejtsetek el!

– Nem Lavender… – mondta t�relmetlen�l Hermione, amint n�h�ny l�ny t�nt fel az udvaron, �s Ron m�g� ugrott…

– Szuper – mondta Ron, kilesve Hermione v�llai f�l�tt, hogy ellen�rizze. –Az �rd�gbe, nem t�nnek t�l j�kedv�nek!

– �k a Montgomery n�v�rek, �s persze hogy nem t�nnek t�l boldognak. Nem hallottad, mi t�rt�nt a kis�ccs�kkel? – k�rdezte Hermione.

– �szint�n sz�lva, m�r elvesztettem a fonalat, hogy kinek a rokonaival mi t�rt�nt – mondta Ron.

– H�t, az �ccs�ket megt�madta egy v�rfarkas. A pletyka szerint az anyjuk megtagadta, hogy seg�tse a hal�lfal�kat. Egy�bk�nt a fi� csak �t �ves volt, �s meghalt a Szent Mung�ban, nem tudt�k megmenteni…

– Meghalt? – ism�telte d�bbenten Harry. – De h�t a v�rfarkasok nem �lnek, csak �tv�ltoztatnak magukhoz hasonl�v�, nem?

– N�ha �lnek is – mondta Ron, aki szokatlanul komolynak l�tszott. – Hallottam m�r, hogy ilyen t�rt�nik, ha a v�rfarkas t�l messzire megy.

– Mi volt a v�rfarkas neve? – k�rdezte gyorsan Harry.

– Nos, a pletyk�k szerint Sz�rkeh�t� Fenrir – mondta Hermione.

– Tudtam… A m�ni�kus, aki szeret gyerekeket megt�madni, Lupin mes�lt r�la. – mondta m�rgesen Harry.

– Harry, meg kell szerezned azt az eml�ket, ne felejtsd el – mondta a l�ny kiss� inger�lten. – Ez v�g�lis Voldemort meg�ll�t�s�r�l sz�l, nem? Ezek a sz�rny� dolgok, amik itt folynak, ezek mind hozz� vezethet�ek vissza…

A kast�lyban megsz�lalt a cseng�, mire Hermione �s Ron r�m�lt tekintettel talpra ugrottak.

– J�k lesztek – mondta nekik Harry, mik�zben a bej�rati csarnok fel� mentek, hogy csatlakozzanak a t�bbiekhez, akik a Hoppan�l�si vizsg�ra igyekeztek. – Sok sikert!

– Neked is! – mondta fontoskod� kifejez�ssel Hermione, ahogy Harry a pinc�k fel� vette az ir�nyt.

Aznap d�lut�n csup�n h�rman voltak b�jitaltanon: Harry, Ernie �s Malfoy.

– Mindannyian t�l fiatalok, hogy mostanra hoppan�lhassanak? – k�rdezte der�sen Slughorn. –M�g nincsenek 17 �vesek? – Miut�n a di�kok megr�zt�k a fej�ket folytatta. – H�t j�, mivel ilyen kevesen vagyunk, valami sz�rakoztat�t fogunk csin�lni. Szeretn�m, ha mindannyian valami mulats�gosat kotyvasztan�nak �ssze!

– Ez j�l hangzik, uram – mondta h�zelegve Ernie, mik�zben �sszed�rzs�lte a tenyer�t. Malfoy azonban nem repesett az �r�mt�l.

– Mit �rt az alatt, hogy "valami mulats�gosat"? – k�rdezte inger�lten.

– �, lepjen meg – mondta k�nnyed�n Slughorn.

Malfoy morogva kinyitotta a "Halad� b�jitalk�sz�t�s"-t. Tiszt�n l�tszott, hogy v�lem�nye szerint ez az �ra csup�n id�veszteget�s. Harry �gy gondolta, ahogy k�nyve f�l�l figyelte �t, Malfoy k�ts�gtelen�l irigyelte azt az id�t, amit egy�bk�nt a Sz�ks�g Szob�j�ban t�lthetett volna.

Csak k�pzelte, vagy Malfoy, Tonkshoz hasonl�an t�nyleg v�konyabbnak l�tszott? K�ts�gtelen�l s�padtabb volt. A b�r�nek m�g mindig megvolt az a sz�rk�s �rnyalata. Val�sz�n�leg mostan�ban nem igaz�n volt napon. De hi�nyzott bel�le az az �nel�g�lts�g, izgatotts�g vagy fels�bbrend�s�g, ami a Roxfort Expresszen m�g ott volt, amikor ny�ltan dicsekedett a feladattal, amit Voldemortt�l kapott… Harry szerint ennek csak egy magyar�zata lehetett: a k�ldet�s, b�rmi legyen is, rosszul �llt.

Felvidulva ett�l a gondolatt�l, �tlapozta a k�nyv�t, �s megtal�lta az "Euf�ria Okoz�s�nak Elix�rje" receptj�t, amit a F�lv�r Herceg jelent�sen �tjav�tott. Ez nem csak, hogy eleget tett Slughorn utas�t�sainak, de ami Slughornt olyan j� kedvre der�ten�, hogy k�sz lenne �tadni Harrynek azt az eml�ket, ha r� tudn� venni, hogy megk�stolja…

–Nos, ez nagyon csod�latosnak l�tszik – mondta Slughorn m�sf�l �r�val k�s�bb, �sszecsapva a k�t kez�t, mik�zben a Harry �stj�ben l�v� naps�rga folyad�kot vizsg�lta. – Euf�ria, j�l gondolom? �s mi ez az illat? Hm… hozz�adt�l egy kis borsment�t, ugye? Igaz�n kreat�v, Harry, h�t persze, ez val�sz�n�leg kiegyens�lyozza az id�nk�nt mell�khat�sk�nt megjelen� szertelen �nekl�sre �s orrcsipked�sre val� k�sztet�st… �n t�nyleg nem tudom, honnan j�nnek ezek az �tleteid, fiam, hacsak… – Harry beljebb r�gta a t�sk�j�ba a F�lv�r Herceg k�nyv�t. – Nem any�d g�njeit �r�k�lted!–

–�… igen, lehet – mondta megk�nnyebb�lten Harry.

Ernie rosszkedv�en n�zett r�, ugyanis elt�k�lte, hogy most az egyszer t�lsz�rnyalja Harryt. Gyorsan kital�lt egy saj�t b�jitalt, ami v�g�l megdermedt, �s egy b�borsz�n� maszatot form�zott az �st alj�n. Malfoy savany� k�ppel m�r pakolt is �ssze. Slughorn a "Csuklaszt� Oldat�t" csup�n elfogadhat�nak titul�lta.

A cseng� megsz�lalt, mire Ernie �s Malfoy azonnal elt�nt.

– Uram… – kezdte Harry, de Slughorn azonnal h�trapillantott a v�lla f�l�tt; mikor megl�tta, hogy a teremben rajta �s Harryn k�v�l senki nincs, majd olyan gyorsan elsietett, ahogy csak tudott.

– Professzor… Professzor, nem szeretn� kipr�b�lni az italomat? – ki�ltott ut�na k�ts�gbeesetten Harry.

De Slughorn elment. Harry csal�dottan ki�r�tette az �stj�t, �sszepakolta a holmiait, kiment a pinc�b�l, �s lassan visszas�t�lt a klubhelyis�gbe. Ron �s Hermione k�s� d�lut�n �rtek vissza.

– Harry! – sikoltotta Hermione, mik�zben bem�szott a portr�lyukon. – Harry, �tmentem!

– Szuper! – mondta. – �s Ron?

– �… � �ppen hogy, de megbukott… – suttogta Hermione, ahogy Ron mogorv�n becsoszogott a szob�ba. –El�gg� szerencs�tlen volt, egy apr�s�g, a vizsg�ztat� �szrevette, hogy egy f�l szem�ld�k�t h�trahagyott… �s mi a helyzet Slughornnal?

– Semmi �r�mteli… – mondta Harry, ahogy Ron csatlakozott hozz�juk. – Balszerencse, haver, de legk�zelebb majd �tm�sz. Megcsin�lhatjuk k�z�sen.

– Igen, gondolom – mondta rosszkedv�en Ron. – De f�l szem�ld�k… mintha sz�m�tana!

– Tudom – mondta nyugtat�an Hermione. – El�g vadnak t�nik…

Vacsor�juk tov�bbi r�sz�t azzal t�lt�tt�k, hogy a Hoppan�l�si vizsgabiztost szidt�k, �s Ron nagys�grendekkel vid�mabbnak t�nt, mire visszaindultak a klubhelyis�gbe. A tov�bbiakban Slughorn �s az eml�k probl�m�j�t volt porondon.

– Sz�val, Harry… Akkor Felix Felicist fogod haszn�lni? – �rdekl�d�tt Ron.

– Igen, azt hiszem az lenne a legjobb – mondta Harry. – Nem hiszem, hogy mindre sz�ks�gem lenne, nem kell 24 �r�nyi szerencse, nem hiszem, hogy eg�sz este el fog tartani… Csak egy kortynyit veszek be. K�t vagy h�rom �r�nak el�gnek kell lennie.

– Csod�latos �rz�s, amikor megiszod – mondta elm�lked�en Ron. – Mintha semmit nem tudn�l rosszul csin�lni.

– Mir�l besz�lsz? – k�rdezte nevetve Hermione. – M�g soha nem vett�l be ilyet.

– Igaz, de m�r hittem, azt hogy igen – mondta Ron, mintha valami nyilv�nval� dolgot magyar�zna. –Ugyanaz az �rz�s, hidd el…

Mivel �pp akkor l�tt�k Slughornt bel�pni a nagyterembe, �s tudt�k, hogy szeret sok�ig id�zni az �tel f�l�tt, egy ideig a klubhelyis�gben maradtak. A terv az volt, hogy Harry lemegy Slughorn irod�j�hoz, mikor a tan�r m�r ott van. Mire a nap a Tiltott Rengeteg f�inak magass�g�hoz �rt, �gy d�nt�ttek, hogy elj�tt a pillanat, �s miut�n gondosan ellen�rizt�k, hogy Neville, Dean �s Seamus mind a klubhelys�gben vannak, fellopakodtak a fi�k h�l�term�be.

Harry el�vette az �sszecsavart zoknit a l�da alj�r�l, �s kibontotta az apr�, f�nyl� �veget.

– Nos, itt van – mondta Harry, mik�zben felemelte a kis �veget, �s �vatosan belekortyolt.

– Milyen �ze van? – k�rdezte Hermione ijedten.

Harry egy pillanatig nem v�laszolt. Ut�na lassan, de biztosam a v�gtelen lehet�s�gek �d�t� �rz�se futott �t rajta. �gy �rezte, mintha mindent meg tudna tenni, mindent, amit csak akar… Az eml�ket megszerezni Slughornt�l nem csak hogy lehets�gesnek, hanem egyenesen k�nny�nek t�nt… Talpra sz�kkent, �s magabiztosan mosolygott.

– Kit�n� – mondta. – Igaz�n kit�n�. Rendben… Lemegyek Hagridhoz.

– Mi van? – k�rdezte egyszerre d�bbenten Ron �s Hermione.

– Nem, Harry. Slughornnal kell tal�lkoznod, eml�kszel? – k�rdezte Hermione.

– Nem – mondta magabiztosan Harry. – Hagridhoz megyek. J� el��rzetem van azzal kapcsolatban, hogy lemenjek Hagridhoz.

– J� el��rzeted van azzal kapcsolatban, hogy eltemess egy �ri�sp�kot? – k�rdezte d�bbenten Ron.

– Igen – mondta Harry, �s el�vette a l�thatatlann� tev� k�peny�t a t�sk�j�b�l. – �gy �rzem, hogy ott kell lennem ma este, ugye tudj�tok, hogy �rtem?

– Nem – hangzott az egy�ntet� v�lasz, mostanra mindk�t bar�tja el�g riadtan n�zett.

– Azt hiszem, ez a Felix Felicis… – mondta idegesen Hermione, mik�zben a f�ny fel� tartotta az �veget. –Ugye nincs m�g egy kis �veged tele… Nem is tudom…

– Elmebaj Esszenci�val? – aj�nlotta Ron, mik�zben Harry a v�ll�ra vetette a k�penyt.

Harry nevetett, amit�l Ron �s Hermione m�g riadtabban n�ztek.

– B�zzatok bennem – mondta. – Tudom, mit csin�lok… Vagy legal�bbis – magabiztosan az ajt�hoz s�t�lt –Felix tudja.

A fej�re h�zta a k�penyt, �s elindult lefele a l�pcs�n, nyom�ban Ronnal �s Hermion�val. A l�pcs� l�b�n�l Harry �tcs�szott a nyitott ajt�n.

– Te meg mit csin�lt�l vele ott fenn? – ki�ltotta Lavender Brown, kereszt�lb�mulva Harryn, egyenesen Ronra �s Hermion�ra n�zve, akik egy�tt t�ntek fel a fi�k h�l�j�b�l. Harry hallotta Ron dadog�s�t, ahogy otthagyva �ket �tv�gott a szob�n.

Egyszer� volt �tjutni a portr�lyukon. Ahogy k�zeledett hozz�, �pp Ginny �s Dean m�szott �t rajta, �s Harrynek siker�lt k�zt�k �tcsusszannia. K�zben v�letlen�l megl�kte Ginnyt.

– L�gy sz�ves ne tolj, Dean – mondta ny�g�sen. – �lland�an ezt csin�lod, egyed�l is nagyon j�l �t tudok m�szni…

A portr�lyuk bez�r�dott Harry m�g�tt, de csak miut�n hallotta, ahogy Dean m�rgesen visszav�gott… Ahogy j�kedve tov�bb emelkedett, kiment a kast�lyb�l. Nem kellett lopakodnia, mivel senkivel nem tal�lkozott eg�sz �ton, ez azonban a legkev�sb� sem lepte meg. Ma este � volt a legszerencs�sebb ember a Roxfortban.

Nem tudta mi�rt �rzi, hogy helyes dolog volt Hagridhoz menni. Olyan volt, mintha a b�jital mindig csak az �t k�vetkez� n�h�ny l�p�s�t vil�g�tan� meg. Nem l�tta a v�gs� c�lt. Nem �rtette, Slughorn hol fog bej�nni a k�pbe, de tudta, hogy j� �ton halad afel�, hogy megszerezze azt az eml�ket. Mikor el�rte a bej�rati csarnokot, �szrevette, hogy Frics elfelejtette bez�rni a bej�rati ajt�t. Harry kil�kte, �s egy pillanatig mag�ba sz�vta a kinti tiszta leveg�t �s a f� illat�t, majd les�t�lt a l�pcs�k�n az alkonyatba.

Amikor el�rte az als� l�pcs�fokot, r�t�rt az �rz�s, mennyire kellemes lenne �tv�gni a z�lds�g�gy�sokon Hagrid fel� menet. �ppens�ggel nem esett �tj�ba, de Harry tiszt�n l�tta, hogy ez egy olyan h�bort, aminek eleget kell tennie. Egyb�l a z�lds�g�gy�sok fel� ir�ny�totta l�pteit, ahol r�tal�lt Slughorn professzorra, amint Bimba professzorral besz�lgetett. Harry egy alacsony k�fal m�g� b�jt, b�k�t �rezve az eg�sz vil�ggal, �s a besz�lget�s�ket hallgatta.

– K�sz�n�m, hogy r�m sz�nta az idej�t, Pomona – mondta udvariasan Slughorn. – A legt�bb hat�s�g egyet�rt abban, hogy f�lhom�lyban szedve a leghat�konyabbak.

– �, teljesen egyet�rtek – mondta kellemesen Bimba professzor. – Ennyi el�g lesz �nnek?

– B�s�gesen, b�s�gesen – mondta Slughorn, aki egy karnyi leveles n�v�nyt cipelt. – Ebb�l jut p�r lev�l minden harmad�vesemnek, �s n�h�ny tartal�k is marad, ha valaki t�lp�roln� �ket… Nos, kellemes est�t, �s m�g egyszer k�sz�n�m!

Bimba professzor az �vegh�zai fel� vette az ir�nyt, Slughorn pedig abba az ir�nyba, ahol Harry �llt l�thatatlanul…

Egy hirtelen t�madt v�gy �ltal, hogy felfedje mag�t, Harry egy lend�lettel leh�zta mag�r�l a k�penyt.

– J� est�t, Professzor!

– Merlin szak�ll�ra, Harry, megijesztett�l – mondta Slughorn megdermedve, mik�zben �vatosan figyelt. –Hogyan jutott�l ki a kast�lyb�l?

– Azt hiszem, Frics elfelejtette bez�rni az ajt�kat – mondta vid�man Harry, �s �r�mmel n�zte Slughorn haragos tekintet�t.

– Feljelentem azt az embert, jobban lefoglalja a szem�t, mint a biztons�g, ha engem k�rdezel… De egy�bk�nt mi�rt vagy itt kinn, Harry?

– Nos, uram, Hagrid miatt – mondta Harry, aki tudta, hogy most azzal j�r j�l, ha az igazat mondja. – Nagyon szomor�… De ugye nem mondja el senkinek sem, Professzor? Nem szeretn�m bajba sodorni…

Slughorn k�v�ncsis�ga v�g�l fel�lkerekedett.

– H�t, ezt nem �g�rhetem meg – mondta mogorv�n. – De tudom, hogy Dumbledore b�zik Hagridban, �gyhogy biztos vagyok benne, hogy nem k�sz�l semmi borzaszt� dologra…

– Nos, az �ri�sp�kj�r�l van sz�, m�r �vek �ta megvan neki… Az erd�ben �lt… Tud besz�lni meg minden.

– Hallottam pletyk�kat, hogy acromantul�k �lnek az erd�ben – mondta �vatosan Slughorn, mik�zben �tn�zett a fekete f�k t�megein. – Ezek szerint igaz?

– Igen – mondta Harry. – De ez, Aragog, a legels�, akit Hagrid szerzett, �s a m�lt �jjel meghalt. Teljesen le van s�jtva. Szeretne t�rsas�got, mik�zben eltemeti, �s meg�g�rtem neki, hogy elj�v�k.

– Meghat�, igaz�n meghat� – mondta sz�rakozottan Slughorn, szemeit m�g mindig Hagrid kabinj�nak t�voli f�nyeire f�ggesztve. – De az acromantula m�rge nagyon �rt�kes… Ha a fenevad most halt meg, tal�n m�g nem sz�radt ki… Term�szetesen nem tenn�k semmi �rz�kelten dolgot, ha Hagrid d�h�s… De ha valahogyan siker�lne kinyerni bel�le valamennyit… �gy �rtem, majdhogynem lehetetlen m�rget szerezni az acromantul�t�l am�g �l… – Slughorn l�tsz�lag ink�bb saj�t mag�hoz besz�lt, mint Harryhez. – Hatalmas ostobas�g lenne nem begy�jteni… Sz�z galleont is meg�rhet egy pint… Az igazat megvallva nem t�l magas a fizet�sem…

Harry most m�r tiszt�n l�tta, mit kell tennie.

– H�t… – mondta nagyon meggy�z� haboz�ssal. – Ha szeretne j�nni, Hagrid val�sz�n�leg �r�lne… Szebb b�cs�ztat�s lenne Aragognak, tudja…

– Igen, term�szetesen – mondta Slughorn, mik�zben szemei lelkesen ragyogtak. – Megmondom, mi lesz, Harry. Tal�lkozzunk lent a kabinban, viszek egy-k�t �veget… Iszunk egyet a szeg�ny bestia… nos… Nem az eg�szs�g�re, de st�lusosan fogjuk elb�cs�ztatni, miut�n eltemett�k. �s lecser�lem a nyakkend�met, ez egy kicsit kir�v� az alkalomhoz…

Visszarohant a kast�lyba, Harry pedig, teljes�tm�ny�vel megel�gedve, leszaladt Hagridhoz.

– H�t elj�tt�l – k�rogta Hagrid, mikor kinyitotta az ajt�t, �s megl�tta Harryt, ahogy el�ker�l el�tte a k�peny al�l.

– Igen. Ron �s Hermione azonban nem tudtak – mondta Harry. – Nagyon sajn�lj�k.

– Ne-nem sz�m�t… Meg vagyok hat�dva att�l is, hogy te itt vagy, Harry…

Hagrid zokogott. Csin�lt mag�nak egy fekete karszalagot – l�tsz�lag egy rongyb�l –, amit bekent cip�fest�kkel, a szemei v�r�sek �s duzzadtak voltak. Harry vigasztal�an meg�t�gette a k�ny�k�t – ami a legmagasabb pont volt Hagridon, amit k�nnyed�n el tudott �rni.

– Hol fogjuk eltemetni? – k�rdezte. – Az erd�ben?

– Dehogy is – mondta Hagrid, mik�zben megt�r�lte szem�t a p�l�ja alj�ban. – A t�bbi p�k nem enged a h�l�ik k�zel�be most hogy Aragog elment. Kider�lt, hogy csak az � parancsa miatt nem ettek meg! El tudod ezt hinni, Harry? 

Az �szinte v�lasz igen lett volna. Harry f�jdalmasan visszaeml�kezett az est�re, amikor � �s Ron szemt�l szembe ker�ltek az acromantul�kkal. El�g egy�rtelm� volt sz�m�ra, hogy Aragog volt az egyetlen dolog, ami megakad�lyozta �ket abban, hogy megegy�k Hagridot.

–Soha nem volt az erd�nek olyan r�sze, ahova ne tudtam volna menni – mondta Hagrid, mik�zben a fej�t r�zta. – Nem volt k�nny� Aragog test�t kimenek�teni, azt megmondhatom neked. Tudod, �ltal�ban megeszik a halottaikat… De neki rendezni akartam egy sz�p temet�st… Egy rendes b�cs�ztat�st…

�jra elkezdett zokogni, �s Harry folytatta a k�ny�ke �t�get�s�t, mik�zben – mivel az ital �gy jelezte, hogy ez a helyes dolog – elmondta Hagridnak, hogy idefele j�vet tal�lkozott Slughorn professzorral.

– De ugye nem vagy bajban? – k�rdezte ijedten Hagrid. – Nem kellene a kast�lyon k�v�l lenned est�nk�nt, tudom, ez az �n hib�m…

– Nem, nem, mikor elmondtam neki, hogy mit csin�lok, azt mondta, hogy � is elj�nne �s v�gs� tisztelet�t tenn� Aragognak – mondta Harry.

– Elment, hogy valami illend�bb ruh�t vegyen fel, azt hiszem… �s mondta, hogy hoz n�h�ny �veget is, hogy ihassunk Aragog eml�k�re.

– T�nyleg? – k�rdezte Hagrid, egyszerre elk�pedve �s meghatottan. – Ez-ez igaz�n sz�p t�le, �s az is, hogy nem m�rtott be t�ged. Kor�bban nem igaz�n volt dolgom Horace Slughornnal… De az�rt elj�n, hogy elb�cs�ztassa az �reg Aragogot, ugye? H�t… Biztosan szerette volna Aragog…

Harry mag�ban �gy gondolta, amit Aragog legink�bb szeretett volna Slughornban, az a b�s�ges mennyis�g� ehet� h�s, ami rajta volt. Ezt nem akarta megosztani Hagriddal, ez�rt ink�bb Hagrid kunyh�j�nak h�ts� ablak�hoz ment, ahol a hatalmas halott p�k rettenetes l�tv�nya fogadta. A h�t�n fek�dt �sszegabalyodott l�bakkal.

– Itt fogjuk eltemetni, Hagrid? A kertedben?

– A t�k�gy�s m�g� gondoltam – mondta elf�l� hangon Hagrid. – M�r ki is �stam a… Tudod… S�rj�t. Csak gondoltam mondok p�r sz�p dolgot f�l�tte… Sz�p eml�keket, tudod…

A hangja megremegett �s elcsuklott. Kopog�s hallatszott az ajt�n, �s mik�zben odament, hogy kinyissa, kif�jta az orr�t a nagy, p�tty�s zsebkend�j�be. Slughorn bel�pett a k�sz�br�l, t�bb �veggel a kez�ben, s�t�t, fekete nyakkend�t viselve.

– Hagrid – mondta m�ly, �nnep�lyes hangon. – Szomor�s�ggal t�lt el a vesztes�ged h�re.

– Ez olyan kedves �nt�l – mondta Hagrid. – Nagyon k�sz�n�m. �s azt is, hogy nem adott Harrynek b�ntet�st…

– Eszembe se jutott volna… – mondta Slughorn. – Szomor� �jszaka, szomor� �jszaka… Hol van a szeg�ny teremtm�ny?

– Ott kinn – mondta remeg� hangon Hagrid. – Akkor… Akkor kezdhetj�k?

Mindh�rman kil�ptek a h�ts� kertbe. A hold s�padtan ragyogott a f�k felett, sugarai a Hagrid kunyh�j�b�l kisz�r�d� f�nnyel keveredve vil�g�tott�k meg Aragog test�t, ami egy hatalmas lyuk mellett fek�dt, egy h�rom m�ter magas frissen �sott f�ldhalom mellett.

– Fens�ges – mondta Slughorn, mik�zben a p�k fej�hez k�zeledett, ahol nyolc tejfeh�r szem meredt az �gre, �s k�t hatalmas cs�pr�g� f�nylett mozdulatlanul a holdf�nyben. Harry mintha �vegek �t�d�s�t hallotta volna, ahogy Slughorn a r�g�khoz hajolt, l�tsz�lag a hihetetlen�l sz�r�s fejet tanulm�nyozva.

– Nem t�l sokan tudj�k �rt�kelni, mennyire gy�ny�r�ek– mondta Hagrid Slughorn h�t�nak, mik�zben k�nny csordult ki r�ncos szeme sark�b�l. – Nem is tudtam, hogy t�ged �rdekelnek az Aragoghoz hasonl� l�nyek, Horace.

– Hogy �rdekelnek-e? Kedves Hagrid, nagyra becs�l�m �ket – mondta Slughorn, h�tral�pve a testt�l. Harry l�tta egy �veg villan�s�t, amint elt�nik a k�penye alatt, b�r Hagrid, ism�t a szem�t t�r�lgetve, semmit nem vett �szre. – Most… folytathatjuk a temet�ssel?

Hagrid b�lintott, �s el�re l�pett. Felemelte a gigantikus p�kot a karjaiba, �s egy hatalmas morg�s k�s�ret�ben belegur�totta a s�t�t verembe. Sz�rny�, ropog�s puffan�ssal �rt f�ldet. Hagrid �jra s�rni kezdett.

– Term�szetesen neh�z neked, aki a legjobban ismerted �t – mondta Slughorn, aki Harryhez hasonl�an csak Hagrid k�ny�k�ig �rt f�l, de ugyan�gy veregette. – Mondan�k p�r sz�t.

Biztosan rengeteg j� min�s�g� m�rget gy�jt�tt Aragogt�l – gondolta Harry –, mert Slughorn el�gedetten mosolygott, amint el�re l�pett a verem sz�l�ig, �s lass�, m�zes-m�zos hangon folytatta.

– �g veled, Aragog, araknid�k kir�lya, kinek hossz� �s h�s�ges bar�ts�g�t soha nem feledik el, akik ismert�k! B�r tested hanyatl�snak indul, szellemed tov�bb �l erd�-b�li csendes, h�l�b�l sz�tt otthonodban. Sokszem� ivad�kaid �r�kk� vir�gozzanak, �s emberbar�taid vigaszt tal�ljanak a vesztes�gre, mit t�voz�soddal okozt�l.

– Ez… ez… gy�ny�r� volt! – b�mb�lte Hagrid, �s a komposzthalomra rogyott, �s jobban s�rt, mint eddig b�rmikor.

– Ugyan, ugyan – mondta Slughorn, mik�zben intett a p�lc�j�val, �s a nagy halom f�ldhalom felemelkedett, majd a halott p�kra borult, teljesen befedve azt, egyenletes dombot form�zva. – Menj�nk be �s igyunk egyet. Menj a m�sik oldal�ra, Harry… Ez az… Gyere fel, Hagrid… Nagyon j�…

Hagridot le�ltett�k egy asztal melletti sz�kre. Agyar, aki a temet�s alatt a kosar�ban lap�tott, most finoman hozz�juk poroszk�lt, �s neh�z fej�t szok�s�hoz h�ven Harry �l�be tette. Slughorn kinyitotta az egyik mag�val hozott �veg bort.

– Mindegyiket ellen�riztem, hogy m�rgezett-e – nyugtatta Harryt, mik�zben az els� �veg nagy r�sz�t kit�lt�tte Hagrid v�d�r-m�ret� pohar�ba, �s �tny�jtotta neki. – Egy h�ziman�val v�gigk�stoltattam mindegyik �veget, miut�n az a sz�rny� baleset t�rt�nt a bar�toddal, Roberttel.

Harry elk�pzelte, milyen arcot v�gna Hermione, ha megtudn�, hogy Slughorn ilyen m�don kihaszn�lja a man�kat. Eld�nt�tte, hogy soha nem fogja neki megeml�teni.

– Egy Harrynek �s egy nekem. Nos… – emelte meg a b�gr�j�t – Aragogra!

– Aragogra! – ism�telte egyszerre Harry �s Hagrid. Slughorn �s Hagrid is nagyot kortyolt. Harry azonban – mivel a Felix Felicis megvil�g�totta sz�m�ra, milyen �t �ll m�g el�tte – tudta, hogy nem szabad innia, ez�rt csak �gy tett, mintha kortyolna egyet, azt�n visszatette a b�gr�t maga el� az asztalra.

– Toj�skor�ban kaptam meg, tudod – mondta szomor�an Hagrid. – �des kicsi valami volt, mikor kikelt. K�r�lbel�l akkora, mint egy pekingi palotapincsi.

– �des – mondta Slughorn.

– Egy szekr�nybe z�rva tartottam az iskol�ban, am�g… nos…

Hagrid arca els�t�t�lt, �s Harry tudta mi�rt. Tom Denem el�rte, hogy Hagridot kir�gj�k az iskol�b�l, azzal az indokkal, hogy kinyitotta a Titkok Kamr�j�t. Slughorn azonban nem igaz�n figyelt oda; a plafonra meredt, ahonnan t�bb r�zed�ny l�gott, �s egy hossz�, selymes, vil�gos feh�r hajcsom�.

– Az ott nem unikornissz�r, Hagrid?

– �, igen – mondta k�z�mb�sen Hagrid. – A farkukb�l h�z�dik ki, �gakba �s hasonl� dolgokba akadnak bele az erd�ben, tudod…

– No de kedves fiam, tudod te mennyit �r ez?

– K�t�sek r�gz�t�s�hez haszn�lom �s hasonl�khoz, ha egy teremtm�ny megs�r�l – mondta v�llvonogatva Hagrid. – Hihetetlen�l hasznos… nagyon er�s.

Slughorn kortyolt m�g egyet a b�gr�j�b�l, szeme �vatosan tov�bbhaladt a kabinon, tov�bbi kincseket keresve, amiket t�lgyben �rlelt m�zs�rre, krist�lyanan�szra �s selyem h�zikab�tra v�lthatott. �jrat�lt�tte Hagrid �s saj�t b�gr�j�t, �s az erd�ben �l� l�nyekr�l kezdett k�rdez�sk�dni, �s hogy Hagrid hogyan tud mindegyik�kr�l gondoskodni. Hagrid, aki egyre jobban az ital �s Slughorn h�zelg� �rdekl�d�s�nek hat�sa al� ker�lt, abbahagyta szeme t�r�lget�s�t, �s lelkesen belekezdett a b�lint�rgazd�lkod�s r�szletez�s�be. A Felix Felicis ezen a ponton egy kis figyelmeztet�st adott Harrynek, �s �szrevette, hogy a Slughorn �ltal hozott �vegk�szlet kifogy�ban van. B�r Harrynek m�g nem siker�lt elsaj�t�tania az �jrat�lt� b�b�jt a var�zsige kimond�sa n�lk�l, azonban a gondolat, hogy ma este k�ptelen legyen megcsin�lni, nevets�ges volt. �s Harry val�ban mosolygott mag�ban, sem Slughorn, sem Hagrid – akik ekkor az illeg�lisan behozott s�rk�nytoj�s t�rt�net�r�l besz�lgettek – nem vette �szre, ahogy az asztal alatt p�lc�j�val az �res �vegekre mutatott, �s azok azonnal elkezdtek �jrat�lt�dni. K�r�lbel�l egy �ra m�lva Hagrid �s Slughorn elkezdtek t�lz� t�sztokat mondani; a Roxfortra, Dumbledore-ra, h�ziman�-k�sz�t�s� borra.

– Harry Potterre! – �b�gatta Hagrid, mik�zben a negyvenedik v�d�r bor�b�l valamennyi lefolyt az �ll�n, mik�zben itta.

– Igen, ahogyan mondod – ki�ltotta kiss� f�lszegen Slughorn. – Parry Otter, a Kiv�lasztott Fi�, aki… nos… valami olyasmi – motyogta, �s � is kiitta a b�gr�j�t.

Nem sokkal ezut�n Hagrid �jra elkezdett k�nnyezni, �s az �sszes unikornissz�rt Slughorn kez�be nyomta, aki "A bar�ts�gra! A nagylelk�s�gre! A t�z galleonra hajsz�lank�nt!" ki�lt�sokkal k�s�rve zsebre v�gta.

�s ezut�n egy ideig Hagrid �s Slughorn egym�s mellett �ltek, �t�lelve egym�st, egy lass�, �s egy szomor� dalt �nekeltek egy Odo nev� var�zsl�r�l.

– �h, a j� fiatalon hal meg – motyogta Hagrid, az asztalra s�llyedve, keresztbe �ll� szemekkel, m�g Slughorn folytatta a refr�n �nekl�s�t. – Ap�m m�g nem volt olyan id�s, hogy elmenjen… A te sz�leid sem, Harry…

Ism�t nagy, k�v�r k�nnycseppek kezdtek cs�p�gni Hagrid r�ncos szeme sark�b�l; megragadta Harry karj�t, �s megr�zta.

– Koruk legjobb var�zsl�ja �s boszork�nya… Soha nem tudtam… Sz�rny� dolog…

"�s Odo, a h�s, elvitt�k otthon a helyre, mit gyermekk�nt ismert meg" – �nekelte panaszosan Slughorn.

"Nyugalomra helyezt�k, kiford�tott kalappal �s kett�t�rt p�lc�val, mily borzaszt�"

–… sz�rny� – morogta Hagrid, mik�zben nagy, bozontos feje oldalra bukott a karjaira, �s m�lyen horkolva elaludt.

– Sajn�lom – mondta egy csukl�ssal Slughorn. – Ha az �letem m�lna rajta, sem tudn�k j�l �nekelni.

– Hagrid nem az �n �nek�r�l besz�lt – mondta csendesen Harry. – Arr�l besz�lt, ahogy �desany�m �s �desap�m meghaltak.

– � – mondta Slughorn, elnyomva egy hangos b�f�g�st. – �, kedvesem. Igen, az val�ban… val�ban sz�rny� volt. Sz�rny�… sz�rny�…

Nem igaz�n tudta, mit is mondjon, �s a b�gr�k ut�n ny�lt, hogy �jrat�ltse �ket.

– Nem… nem hiszem, hogy eml�kszel r�, Harry? – k�rdezte f�lszegen

– Nem. V�g�lis m�g csak egy �ves voltam, amikor meghaltak – mondta Harry, mik�zben a Hagrid horkol�s�t�l t�ncol� gyertyal�ngot n�zte. – De az�ta el�g sok mindent megtudtam. �desap�m halt meg el�sz�r, tudta?

– �n… �n nem – mondta csendesen Slughorn.

– Igen… Voldemort meggyilkolta, azt�n �tl�pett a teste felett �desany�m fel� – mondta Harry.

Slughorn megborzongott, de k�ptelen volt elford�tani r�m�lt arc�t Harry�t�l.

– Azt mondta neki, hogy menjen el az �tj�b�l – mondta k�ny�rtelen�l Harry. – Elmondta, hogy neki nem kellett volna meghalnia. � csak engem akart. Any�m elfuthatott volna. 

– �, kedvesem – suttogta Slughorn. – �… Neki nem kellett volna… Ez sz�rny�… 

– Az, ugye? – mondta Harry, alig hangosabban, mint a suttog�s. – De � nem mozdult. Ap�m akkor m�r halott volt, de nem akarta, hogy �n is meghalljak. Megpr�b�lt besz�lni Voldemorttal… De � csak nevetett…

– El�g legyen ebb�l! – mondta hirtelen Slughorn, �s felemelte remeg� kez�t. – Komolyan, kedves fiam, el�g… �n egy �regember vagyok… Igaz�n nem kell hallanom… Nem akarom hallani…

– El is felejtettem – hazudta Harry, ahogyan a Felix Felicis vezette. – Maga kedvelte �t, ugye?

– Hogy kedveltem-e? – k�rdezte Slughorn, �s ism�t k�nny csillogott a szem�ben. – El sem tudom k�pzelni, hogy b�rki, aki ismerte �t, ne kedvelte volna… Nagyon b�tor… Nagyon vicces… Az volt a legsz�rny�bb dolog…

– De maga nem seg�tene a fi�nak – mondta Harry. – � az �let�t adta �rtem, de maga nem adna egy eml�ket.

Hagrid morg� horkol�sa bet�lt�tte a kabint. Harry kitart�an n�zte Slughorn k�nnyes szemeit. A b�jitalok mestere k�ptelen volt f�lren�zni.

– Ne mondd ezt – suttogta. – Ez nem att�l f�gg… Ha seg�tene rajtad, akkor persze… De semmilyen c�lt nem szolg�lna…

– Seg�tene – mondta tiszt�n Harry. –Dumbledore-nak inform�ci�ra van sz�ks�ge. Nekem inform�ci�ra van sz�ks�gem.

Tudta, hogy biztons�gban van: Felix elmondta neki, hogy Slughorn semmire nem fog eml�kezni ebb�l m�snap reggel. Egyenesen Slughorn szem�be n�zve Harry kicsit el�r�bbhajolt.

– �n vagyok a Kiv�lasztott. Nekem kell meg�ln�m �t. Sz�ks�gem van arra az eml�kre.

Slughorn jobban els�padt, mint valaha �s f�nyes homloka izzadts�gt�l csillogott.

– Te vagy a Kiv�lasztott?

– Persze, hogy �n vagyok – mondta nyugodtan Harry.

– Akkor viszont… Kedves fiam… Nagyon sokat k�rsz… Azt k�red, val�j�ban, hogy seg�tselek abban az elhat�roz�sodban, hogy elpuszt�tsd.

– Nem akar megszabadulni att�l a var�zsl�t�l, aki meg�lte Lily Evanst?

– Harry, Harry, persze, hogy meg szeretn�k

– F�l, hogy r�j�n, hogy �n seg�tett nekem?

Slughorn nem mondott semmit. R�m�ltnek l�tszott.

– Legyen b�tor, mint az any�m…

Slughorn felemelte k�v�rk�s kez�t, �s remeg� ujjait a sz�j�hoz nyomta; egy pillanatig olyan volt, mint egy hatalmasra n�tt kisbaba.

– Nem vagyok r� b�szke… – suttogta az ujjai k�zt. – Sz�gyellem magam amiatt, amit az eml�k mutat… Azt hiszem, nagy k�rt okoztam aznap…

– Mindent j�v�tesz azzal, hogy nekem adja azt az eml�ket – mondta Harry. – Nagyon b�tor �s nemes cselekedet lenne. 

Hagrid r�ndult egyet �lm�ban, �s tov�bb horkolt. Slughorn �s Harry egym�st n�zt�k a pisl�kol� gyertya f�l�tt. Hossz� sz�net k�vetkezett, de Felix Felicis azt mondta Harrynek, hogy ne t�rje meg, v�rjon. Azut�n nagyon lassan Slughorn zsebre tette a kez�t, �s el�h�zta a p�lc�j�t. M�g mindig Harry szem�be n�zett, amikor a hal�nt�k�hoz �rintette a p�lca v�g�t, majd visszah�zta, egy hossz�, ez�st�s eml�ksz�llal egy�tt, ami a p�lc�n l�gott. Hosszan, nagyon hosszan ny�lt az eml�k, m�g v�g�l elszakadt, �s ez�st�sen lengett a p�lc�n. Slughorn beleengedte egy �vegbe, ahol �sszetekeredett, majd kavarogva g�zszer�en sz�tter�lt. Remeg� k�zzel becsukta az �veget, �s az asztal f�l�tt Harrynek adta.

– Nagyon sz�pen k�sz�n�m, Professzor.

– J� fi� vagy – mondta Slughorn, mik�zben k�nnycseppek peregtek le k�v�r arc�n a bajsz�ra. – �s �desany�d szemeit �r�k�lted… Csak k�rlek ne gondolj r�lam t�l sok rosszat, miut�n megn�zted…

Azzal � is karjaira hajtotta a fej�t, egy nagyot s�hajtott, majd elaludt.