4. fejezet

Horatius Lumpsluck

Annak ellen�re, hogy Harry egyre csak Dumbledore �rkez�s�t v�rta, �gy �rezte, hogy teljesen alkalmatlan az id�pont hogy egy�tt induljanak el a Privet Drive-r�l. Ezel�tt soha nem besz�lt az igazgat�val a Roxforton k�v�l; mindig ott volt k�zt�k az �r�asztal. Az utols� tal�lkoz�suk tolakod� is volt, �s el�g �l�nk volt Harry sz�gyen�rzete. Sokat kiab�lt, �s nem utols� sorban �sszet�rte Dumbledore �rt�kes tulajdonait.

Dumbledore, m�gis teljesen nyugodtnak t�nt.

– Harry, a p�lc�d legyen mindig k�zn�l! – mondta.

– De �n �gy tudtam, hogy nem szabad az iskol�n k�v�l var�zsolnom, uram.

– Ha lenne t�mad�s,– mondta Dumbledore – adok neked igazol�st, hogy haszn�lhatsz b�rmilyen b�b�jt vagy �tkot. Hab�r, nem hiszem, hogy agg�dnod k�ne b�rmilyen t�mad�s miatt az este folyam�n.

– Mi�rt nem?

– Velem vagy – mondta egyszer�en az igazgat�. – El�g lesz ennyi, Harry.

Hirtelen meg�llt a Privet Drive v�g�n.

– Persze neked nem szabad hoppan�lnod, am�g le nem tetted a vizsg�t. – mondta.

– Nem – mondta Harry. – �gy tudtam, ahhoz 17 �vesnek kell lenni.

– Igen – mondta Dumbledore. – Fogd meg szorosan a kezemet! A balt, ha nem b�nod – biztos �szrevetted, hogy a p�lc�s kezem kicsit s�r�lt.

Harry megn�zte Dumbledore alkarj�t.

– Nagyon j�, menj�nk!

Harry �gy �rezte, hogy Dumbledore keze elcsavarodik, �s er�sebben szor�totta a kez�t; a k�vetkez� dolog, amire eml�kezett, hogy minden fekete lett. Teljesen �sszenyom�dott, nem kapott leveg�t, mintha dr�t vette volna k�r�l a mellkas�t. Er�s nyom�st �rzett a szem�n�l a dobh�rty�ja pedig egyre jobban benyom�dott a kopony�j�ba, �s akkor…

Harry vett egy nagy l�legzetet, �s kinyitotta a szem�t. �gy �rezte, hogy beszorult egy sz�k gumics�be. P�r m�sodperc ut�n r�j�tt, hogy a Privet Drive elt�nt. � �s Dumbledore egy hirtelen felt�nt, elhagyatott faluban voltak. A k�zpontban n�h�ny h�bor�s eml�km� �llt. Harry kezdett mindent �rteni, �s r�j�tt, hogy �let�ben el�sz�r hoppan�lt.

– J�l vagy? – k�rdezte aggodalmasan Dumbledore. – Csoda, hogy siker�lt.

– J�l vagyok – mondta Harry, �s megd�rzs�lte a f�l�t. – De szerintem jobb lett volna, ha sepr�vel j�v�nk…

Dumbledore mosolygott, majd mutatta az utat. Gyorsan elindult egy �res fogad� �s n�h�ny h�z ir�ny�ba. A k�zeli torony�ra majdnem �jf�lt mutatott.

– Mond csak, Harry, a sebhelyed… f�jt mostan�ban?

Harry megd�rzs�lte a vill�m alak� sebhelyet.

– Nem – mondta. – Ez�rt meg is lep�dtem. Azt hittem, hogy �lland�an �gni fog, hogy Voldemort visszakapta az erej�t.

Egy pillant�st vetett Dumbledore-ra, �s l�tta, hogy az igazgat� el�gedett.

– Gondoltam. �gy l�tszik, hogy most nem fogja alkalmazni az okklumenci�t.

– H�t, nem panaszkodok – mondta Harry, akinek nem hi�nyoztak a nyugtalan�t� �lmok, �s hogy belel�tott Voldemort gondolataiba.

Befordultak egy sarkon, egy telefonf�lke �s egy buszmeg�ll� mellett.

– Professzor, ���… pontosan hol vagyunk?

– Ez egy var�zsfalu Harry, Budleigh Babberton.

– �s mit csin�lunk itt?

– �, persze, nem mondtam el neked – mondta Dumbledore. – H�t, sokszor mondtam, hogy kihagy az id��rz�kem mostan�ban, de itt vagyunk. Az�rt vagyunk itt, hogy meggy�zz�k egy r�gi koll�g�mat, hogy t�rjen vissza a Roxfortba.

– �s �n hogy tudn�k seg�teni, uram?

– �, szerintem meg fogjuk tal�lni a m�dj�t – mondta hat�rozottan Dumbledore. – Balra, Harry.

Tov�bb haladtak a h�zak mellett. Minden ablak s�t�tbe burkol�dzott �s k�l�n�sen hideg volt. Harrynek egyb�l a dementorok jutottak esz�be, de megnyugtatta az a tudat, hogy ott lapult a zseb�ben a p�lc�ja.

– Professzor, mi�rt nem k�zvetlen�l a koll�g�ja h�z�hoz hoppan�ltunk?

– Mert az nagy udvariatlans�g lenne, ha ber�gn�nk az ajt�t – mondta Dumbledore. – �ltal�ban meg szoktuk h�vni a var�zsl� t�rsainkat. A legt�bb var�zsl�k �ltal lakott h�z v�dve van az illet�ktelen hoppan�l�kt�l, a Roxfort a p�lda…

– Nem lehet ak�rhol hoppan�lni az �p�leten bel�l �s a ter�let�n. Hermione mondta.

– �s nagyon j�l mondta. �jra balra fordulunk.

A torony�ra el�t�tte az �jf�lt m�g�tt�k. Harry k�v�ncsi volt, hogy Dumbledore mi�rt nem h�vta fel hamarabb �reg koll�g�j�t, de most, hogy a besz�lget�s komolyabbra fordult, m�g t�bb s�rg�s k�rd�st tett fel:

– Uram, a Reggeli Pr�f�t�ban olvastam, hogy Caramelt elbocs�tott�k…

– Igen… Lev�ltott�k, biztosan l�ttad, Rufus Scimgeour-re, aki r�gen az Auror Iroda vezet�je volt.

– �… �n szerint � jobb lesz? – k�rdezte Harry.

– Ez egy �rdekes k�rd�s. Biztosan r�termett a feladatra. Sokkal meghat�roz�bb, energikusabb szem�lyis�g, mint Cornelius.

– Igen, de �n arra gondoltam…

– Tudom, hogy mire gondolt�l. Rufus a tettek embere, �s sokat harcolt s�t�t var�zsl�kkal, Voldemort nagy�r se becs�li al� a k�pess�geit.

Harry v�rt, de Dumbledore nem mondott t�bbet a n�zetelt�r�s�r�l egy riporterrel, ez�rt nem volt k�pe folytatni a dolgot, t�m�t v�ltott:

– �s uram… l�ttam valamit Madam Bones-r�l.

– Igen, sz�rny� vesztes�g. Nagyszer� var�zsl� volt. B�rcsak itt lehetne.

Harry m�r k�v�ncsi volt, mi t�rt�nt az igazgat� kez�vel.

– Professzor, mi t�rt�nt a…?

– Nincs id�m, hogy most elmagyar�zzam. Ez egy izgalmas t�rt�net, rem�lem val�s�gh�en tudom majd elmondani.

Dumbledore Harryre mosolygott.

– Professzor, kaptam egy r�plapot a M�gia�gyi Miniszt�riumt�l, hogy biztons�gi l�p�seket kellene tenni a hal�lfal�k ellen…

– Igen – mondta Dumbledore m�g mindig mosolyogva. – Hasznosnak tal�lod?

– Nem igaz�n.

– Nem, szerintem sem. Ugyanis nem k�rdezted meg, p�ld�ul, mi a kedvenc lekv�rom, nem bizonyosodt�l meg r�la, hogy val�ban �n vagyok-e Albus Dumbledore �s nem egy csal�.

– Nem… – kezdte Harry, nem volt benne biztos, hogy v�laszolnia kellene.

– A j�v�ben aj�nlom, Harry, b�r ez egy bizalmatlan tett… persze, ha �n igazi lenn�k, ut�na n�ztem volna a kedvenc lekv�romnak, miel�tt elj�tszom magam.

– Rendben – mondta Harry. – A r�plapon �rtak valamit az Inferir�l. Mik is �k pontosan? A lapon nem volt teljesen tiszta.

– �k hull�k – mondta nyugodtan Dumbledore. – Halott testek, amiket s�t�t var�zslatokkal b�v�ltek meg. Nem nagyon l�tt�k �ket mi�ta Voldemort elvesztette az erej�t. Persze el�g embert meg�l ahhoz, hogy k�sz�tsen bel�l�k egy hadsereget. Meg�rkezt�nk…

Egy kicsi, takaros k��p�lethez �rkeztek, ami egy kertben �llt. Amikor Dumbledore el�rte a f�bej�ratot, hirtelen meg�llt, �s Harry odal�pett mell�.

– Merlin szent szak�ll�ra…

Harry k�vette tekintet�vel a j�l gondozott kerti �sv�nyt, �s �rezte, hogy bels�je egyre lejjebb s�llyed. A bej�rati ajt� kifordult a sark�b�l. Dumbledore felpillantott �s k�r�ln�zett; minden kihaltnak t�nt.

– Vedd el� a p�lc�dat �s k�vess, Harry. – mondta csendesen.

Kinyitotta a kaput, majd f�rg�n, de halkan elindult az �sv�nyen, Harryvel a sark�ban, majd �vatosan bel�kte az ajt�t.

– Lumos!

Dumbledore p�lc�ja hegy�n kis l�ngocska gy�lt, mely t�k�letesen megvil�g�totta az el�szob�t. Balra egy m�sik ajt� �llt nyitva. A professzor vil�g�t� p�lc�val a kez�ben bes�t�lt a nappaliba. Harry �gyszint�n.

A szeme el� t�rul� l�tv�ny nem volt �pp sz�vder�t�; a tot�lis puszt�t�s sz�ntere volt. Egy r�gi �ra darabokra t�rve hevert a l�bukn�l; az eleje megrepedt, az ing�ja kicsivel arr�bb fek�dt. A zongora az oldal�ra d�lt; k�r�l�tte a padl�t minden�tt annak darabjai bor�tott�k. A flitterrel d�sz�tett csill�r megviselten hevert a f�ld�n. A d�szp�rn�k kiszakadtak, �s a v�g�sokb�l tollak repkedtek mindenfel�; �vegszil�nkok �s por fedett be mindent. Dumbledore egyre magasabbra tartotta p�lc�j�t. Az �j megvil�g�t�sban l�thatt�k a falat, ahol valamilyen s�t�tpiros �s ragad�s anyag befr�csk�lte a tap�t�t.

– Nem valami bar�ts�gos, igaz? – k�rdezte az igazgat� – Valami sz�rny� dolog t�rt�nt itt.

Dumbledore �vatosan a szoba k�zep�re ment, �s alaposan megvizsg�lta a l�b�n�l fekv� roncsot. Harry k�vette, k�rben�zett, f�lve att�l, hogy mit l�that majd a zongora roncsai vagy a kanap� m�g�tt, de nem volt semmi jele b�rmilyen testnek.

– Tal�n harcoltak �s… �s elvonszolt�k �t, professzor? – jegyezte meg Harry, pr�b�lta nem elk�pzelni, mennyire sebes�lt meg az az ember, akinek a nyomait a falon l�tta.

– Nem hinn�m. – mondta csendesen, majd megb�mult egy felborult karossz�ket.

– Azt gondolja, hogy �…

– M�g itt van? Igen.

�s figyelmeztet�s n�lk�l beled�f�tt a p�lc�j�val a felborult karossz�k �l�s�be, ami felord�tott: – A���!

– J� est�t, Horace! – mondta Dumbledore �s �jra felegyenesedett.

Harrynek t�tva maradt a sz�ja a meglepetts�gt�l. Ahol egy f�l m�sodperccel ezel�tt egy sz�k volt, most egy guggol�, roppantul k�v�r, kopasz �regember volt, aki has�t massz�rozva, s�rt�d�tten, k�nnyez� szemekkel n�zett Dumbledore-ra.

– Nem volt r� sz�ks�g, hogy ilyen er�sen megb�kj a p�lc�ddal! – mondta mogorv�n, l�baiba kapaszkodva. – F�jt!

A f�ny megvil�g�totta a f�rfi csillog� szemeit, hatalmas ez�st szak�ll�t, �s a kif�nyezett gombokat a barna b�rdzsekin, amit egy lila selyem pizsama f�l�tt viselt. A feje b�bja �ppen hogy el�rte Dumbledore �ll�t.

– Mib�l j�tt�l r�? – morogta t�molyogva a l�b�n, m�g mindig a has�t d�rzs�lve. L�tszott, hogy rendk�v�l orc�tlan azzal az emberrel, aki felfedezte, hogy karossz�knek sz�nlelte mag�t.

– Kedves Horace, ha a hal�lfal�k t�nyleg elj�ttek volna �rted, akkor a S�t�t Jegy ott lebegne a h�zad f�l�tt.

A var�zsl� a homlok�ra csapott puf�k kez�vel.

– A S�t�t Jegy… – motyogta. – Tudtam, hogy valamit… �h, mindegy. Nem lett volna mindenre id�m, m�r az utols� sim�t�sokat v�geztem a k�rpitoz�ssal, amikor bel�ptetek a szob�ba.

Nagy l�legzetet vett, amit�l a szak�lla is meglebbent.

– K�v�nja ig�nybe venni a seg�ts�geimet a takar�t�sban? – k�rdezte Dumbledore udvariasan.

– Igen – v�laszolta kelletlen�l.

Meg�lltak egym�snak h�ttal, a magas, v�kony �s az alacsony var�zsl�, majd ugyanazzal a mozdulattal meglend�tett�k p�lc�jukat.

A b�torok visszarep�ltek eredeti hely�kre; a d�szt�rgyak felker�ltek a polcokra, a p�rn�kba visszaker�ltek a tollak, a sz�tszakadt k�nyvek visszanyert�k eredeti �llapotukat, az olajl�mpa elhelyezkedett az asztal sz�l�n �s meggyulladt, a sok ez�st k�ptart� darabjai �jra �ssze�lltak, �s a hely�kre sz�lltak, a lyukak begy�gyultak mindenhol, a fal pedig tiszt�ra mosta mag�t.

– Egy�bk�nt, milyen v�r volt ez? – k�rdezte Dumbledore a takar�t�s k�zben.

– A falon? S�rk�ny – kiab�lta a Horace nevezet� var�zsl� f�lt�p� csilingel�s mellett, mert a csill�r �ppen visszacsavarta mag�t a mennyezetre.

M�g egy utols� er�s penget�s hallatszott a zongor�b�l, majd minden�tt csend lett.

– Igen, s�rk�ny. – ism�telte csevegve – Az utols� �vegem volt, �s az �ra most nagyon magas.

Megfogott egy kicsi krist�ly�veget, ami a kredenc tetej�n volt, �s a f�nyre vitte, majd megvizsg�lta a s�r� folyad�kot.

– Hmm. Egy kicsit poros.

Vissza�ll�totta az �veget a polcra, �s s�hajtott egyet. A tekintete Harryre t�vedt.

– Oh�! – mondta, �s nagy, kerek szemeivel Harry homlok�t n�zte. – Oh�!

– � – Dumbledore el�re l�pett, hogy bemutassa a fi�t – Harry Potter. Harry, � Horace Slughorn r�gi bar�tom �s koll�g�m.

Slughorn szembe fordult Dumbledore-ral, arckifejez�se kem�ny volt.

– Teh�t azt hiszed, hogy most meggy�zhetsz, ugye? H�t a v�laszom nem, Albus.

Arc�n l�tszott, hogy ellen fog �llni a cs�b�t�snak.

– Javaslom, hogy legal�bb igyunk egy�tt valamit – a r�gi id�k eml�k�re.

Slughorn egy pillanatig habozott.

– Rendben, egy ital – mondta bar�ts�gtalanul.

Dumbledore Harryre mosolygott, �s egyenesen a fel� a sz�k fel� ir�ny�totta, melynek jobbj�n ott �gett a frissen gy�jtott t�z �s a f�nyesen csillog� olajl�mpa. Le�lt, de k�zben az az �rz�se t�madt, hogy Dumbledore azt akarja, hogy egy j�l l�that� helyen legyen.

– Hm – mondta. – Itt van. – Adott egy italt Dumbledore-nak, aki k�r�s n�lk�l le�lt, �s odal�kte a t�lc�t Harrynek, majd el�gedetten megpihent. A l�ba, annyira r�vid volt, hogy nem �rte el a padl�t.

– �s hogy vagy mindig, Horace? – k�rdezte Dumbledore.

– Nem valami j�l. Gyenge a t�d�m, zih�lok, reum�m is van. Nem tudok �gy mozogni, mint r�gen. H�t, ez v�rhat� volt; �regkor, f�radts�g.

– Pedig most gyorsan kellett mozognod, hiszen el� kellett k�sz�tened ezt az �dv�zl�st nagyon r�vid id� alatt. Nem kapt�l figyelmeztet�st 3 perccel el�bb?

F�lig inger�lten, f�lig b�szk�n j�tt a v�lasz.

– Kett�. Nem hallottam a figyelmeztet� b�b�jomat. Amikor jelzett, �ppen f�r�dtem. Mindazon�ltal – tette hozz� szigor�an – t�ny, hogy �n m�r �reg vagyok, Albus. Egy f�radt �regember, aki meg�rdemelt nyugodt �let�t �s anyagi j�l�t�t �lvezi.

Harry k�r�ln�zett a szob�ban. B�r zs�folt volt �s rendetlen, m�gsem lehetett k�nyelmetlennek mondani; a l�btart�s karossz�kek, a k�nyvek �s az �vegek, a t�bb doboz csokol�d� �s a kerekded d�szp�rn�k otthonoss� tett�k a helyis�get. Ha Harry nem tudta volna, hogy ki lakik itt, azt gondolta volna, hogy egy gazdag, bogaras h�lgy.

– Nem vagy m�g olyan �reg Horace, mint �n – mondta Dumbledore.

– Lehet, hogy neked is a nyugd�jaz�sr�l kellene gondolkoznod – mondta �szint�n Slughorn. Sz�ntelen, eres szemei megl�tt�k Dumbledore s�r�lt kez�t. – �gy l�tom, n�lad sem minden ugyan olyan, mint r�gen volt.

– Nagyon j�l l�tod – mondta higgadtan Dumbledore. Felh�zta a kab�tujj�t, �s felfedte az �gett ujjait; a l�tv�ny kellemetlen�l megbizsergette a jelenl�v�ket. – K�ts�gtelen�l lassabb vagyok, mint voltam. De a m�sik kezemen…

Megvonta a v�ll�t, �s sz�tt�rta a tenyer�t, az �reg k�z mindent el�rult. Harry felfedezett egy gy�r�t a s�rtetlen kez�n, amit m�g ezel�tt soha nem l�tott rajta; nagy volt, aranyb�l k�sz�lt, �s volt benne egy nagy neh�z, fekete k�, ami a k�zep�n meg volt repedve. Slughorn szeme egy percig a gy�r�n nyugodott, �s mintha Harry l�tott volna egy fut�lagos rosszall� r�ncot a homlok�n.

– ���, sz�val ez volt a nagy el�vigy�zatoss�g a betolakod�k ellen, Horace… Kinek volt el�nye, a hal�lfal�knak vagy nekem? – k�rdezte Dumbledore.

– Mit akarn�nak a hal�lfal�k egy ilyen szeg�ny, lerobbanttal �regt�l, mint �n?

– El tudom k�pzelni, hogy a tekint�lyes tehets�gedet k�nz�sra �s gyilkol�sra akarj�k haszn�lni. T�nyleg nem j�ttek m�g toborozni?

Slughorn balj�san n�zett Dumbledore-ra, �s morogva k�z�lte:

– Es�lyt se adok nekik. Egy �ve folyamatosan k�lt�zk�d�k. Soha nem maradok egy helyen egy h�tn�l tov�bb. Mugli h�zr�l mugli h�zra megyek – ennek a h�znak a tulajdonosai �ppen a Kan�ri-szigeteken nyaralnak, ez nagyon kellemes hely, sajn�lom, hogy el kell hagynom. Ez nagyon k�nny�, ha egyszer tudod hogyan, m�dos�tsd az eml�kezet�ket, hogy ez csak egy rabl�s, �s megbizonyosodok r�la, hogy a szomsz�dok ne vegy�k �szre a zongor�t.

– Okos. De �gy hangzik, hogy nagyon neh�z �let ez egy �regnek, aki a nyugodt �letet keresi. Most, ha visszat�rn�l a Roxfortba…

– Hogyha az�rt j�tt�l, hogy elmond nekem mennyivel jobb lenne nekem abban a d�gv�szes iskol�ban, akkor csak az id�det pazarolod, Albus. Ink�bb elb�jok, mert n�h�ny r�mh�r eljutott hozz�m is, mi�ta Dolores Umbridge elhagyta az iskol�t. Ha ez az oka, annak hogy �gy b�nsz a tan�rokkal a napokban…

– Umbridge professzor bele�tk�z�tt a kentaur csord�nkba. Szerintem te okosabb lenn�l ann�l, hogy bemenj az erd�be �s egy csorda d�h�s kentaurt mocskos f�lv�rnek titul�lj.

– Ezt csin�lta? Ostoba n�. Soha sem kedveltem.

Harry kuncogott, mindk�t var�zsl� r�n�zett.

– Bocs�nat. – mondta Harry gyorsan – Az az igazs�g, hogy �n sem kedveltem �t.

Dumbledore egyszer csak fel�llt.

– Elm�sz? – k�rdezte Slughorn rem�nykedve.

– Nem, csak k�v�ncsi vagyok, vajon haszn�lhatn�m-e a f�rd�szob�t.

– Oh – mondta csal�dottan Slughorn. – M�sodik ajt�, lefel� a foly�s�n.

Dumbledore nagyl�ptekkel elhagyta a szob�t. Miut�n az ajt� becsuk�dott m�g�tte csend lett. P�r perccel k�s�bb a Slughorn a l�baihoz kapott, de nagyon bizonytalan volt, amit csin�lt. Lopva Harryre pillantott, odament a t�zh�z �s elkezdte meleg�teni a h�t�t.

– Nem tudom mi�rt hozott mag�val – mondta v�ratlanul.

Harry csak n�zte Slughornt. A f�rfi k�nnyes szemei Harry sebhely�re v�ndoroltak.

– Nagyon hasonl�tasz �desap�dra.

– Igen, sokan mondt�k.

– Kiv�ve a szemed. Az az…

– Any�m�, igen – ezt is sokat hallotta m�r, ez�rt egy kicsit f�raszt�nak tal�lta.

– Hm. H�t igen, nem kellene kedvenceimnek lennie, mint tan�rnak, de � volt az egyik. Az any�d, Lily Evans. Az egyik legjobb tan�tv�nyom volt. J�kedv�, elragad� l�ny. Mindig mondtam neki, hogy az �n h�zamban lenne a helye.

– Melyik volt a maga h�za?

– A Mardek�r feje voltam. Oh, nem – k�zelebb ment �s megvizsg�lta Harry von�sait. – Te, griffend�les vagy, mint � volt, ugye? Igen, �ltal�ban a csal�dtagok egy h�zba j�rnak. B�r nem mindig, hallott�l m�r Sirius Blackr�l? Biztosan hallottad, hogy nemr�g meghalt.

Olyan volt, mintha egy l�thatatlan k�z megfogta volna Harry zsigereit �s megszor�totta volna.

– � nagy bar�tja volt az ap�dnak. Az eg�sz Black-csal�d az �n h�zamba ker�lt, � viszont a Griffend�lbe. Sz�gyen �s gyal�zat, tehets�ges fi� volt. Az �ccse Regulus, hozz�m j�tt, de �n ugyan�gy kezeltem.

A hangja egy lelkes gy�jt��re hasonl�tott, aki t�bbet �g�rt egy t�rgy�rt az aukci�n. Elmer�lt az eml�keiben, mereven n�zte falat, �s megfordult, hogy a m�sik oldal�t is meleg�tse.

– Az any�d mugli sz�rmaz�s� volt. Nem akartam elhinni, amikor megtudtam. Aranyv�r�nek kellett volna lennie, nagyon �gyes volt.

– Az egyik legjobb bar�tom mugli sz�rmaz�s�. �s � a legjobb az �vfolyamunkon.

– Vicces dolgok t�rt�nnek n�ha, ugye?

– Nem igaz�n – mondta h�v�sen Harry.

Slughorn meglepetten n�zett r�.

– Azt hiszed, hogy �n elfogult vagyok. Nem, nem, nem. Nem csak azt mondtam, hogy az any�d volta a kedvenc di�kom. Ott volt Dirk Cresswell, aki egy �vvel alatta j�rt. Most � a M�gus-Kobold Kapcsolatok Hivatal�nak a vezet�je, egy m�sik mugli sz�rmaz�s�, egy nagyon tehets�ges di�k. �s mindig ad valamilyen j� inform�ci�t a Gringottsban foly� dolgokr�l.

Felpattant, �nel�g�lten mosolygott, �s r�mutatott sok csillog� keretes k�pre a polcon.

– Az �sszes volt di�kom al��rt k�pe. Ott van Barnabas Cuffe, a Reggeli Pr�f�ta szerkeszt�je. Mindig �rdekli, mivel t�lt�m a napjaimat. �s Ambrosius Flume a M�zesfal�sb�l. Ott h�tul pedig Gwenog Jones, � a kapt�nya a Holyhead Harpies-nak. Az emberek mindig meglep�dnek, ha hallj�k, hogy ingyen jegyem van, amikor csak meg akarom n�zni �ket.

Ez a gondolat �gy l�tszott roppant felvid�totta �t.

– �s ezek az emberek, hogy tudj�k felkeresni �nt, hogy aj�nd�kot k�ldjenek? – k�rdezte Harry k�v�ncsian.

A mosoly olyan gyorsan t�nt el Slughorn arc�r�l, mint ahogy a v�r a falr�l.

– Term�szetesen sehogy. Nem �rintkezek senkivel m�r egy �ve.

Harry �gy �rezte, hogy ezek a szavak �ram�t�sk�nt �rt�k Slughornt. Zavartnak t�nt egy pillanatra, azt�n v�llat vont.

– M�g a b�lcs var�zsl�k is egy bizonyos ideig leszegett f�vel j�rnak. Minden nagyon igaz Dumbledore besz�d�ben. De hallottam egy h�rt �ppen a Roxfortr�l, hogy kijelenti a h�s�g�t a F�nix Rendj�hez. �s am�g �n biztos vagyok, hogy �k b�mulatosak, b�trak �s a t�bbi, szem�lyesen nem t�vedek a hal�loz�si ar�nyr�l…

– Nem kell �sszekeverni a Rendet a Roxfortban val� tan�t�ssal – mondta Harry, aki nem tudta mell�zni a g�nyt a hangj�b�l. Neh�z volt toler�lni Slughorn k�nyess�g�t, amikor eml�kezett Siriusra, aki egy barlangban �lt patk�nyokkal. – A legt�bb tan�r nincs benne, �s egyik�k sem �lt – tal�n M�gust kiv�ve, de � megkapta, amit �rdemelt.

Harry meg volt gy�z�dve r�la, hogy Slughorn is azok k�z� a var�zsl�k k�z� tartozik, akik nem b�rj�k hallani, ha valaki fennhangon kimondja Voldemort nev�t, �s nem kellett csal�dnia.

– Szerintem az alkalmazottak sokkal nagyobb biztons�gban vannak, az�ta, hogy Dumbledore az igazgat�; azt mondj�k r�la, hogy � az egyetlen ember, akit�l Voldemort f�l – folytatta Harry.

Slughorn p�r percig a semmibe meredt: �gy t�nt, hogy �tgondolja Harry szavait.

– H�t igen, ez igaz, hogy Tudodki sohasem kereste az �sszet�z�st Dumbledore-ral – morogta fintorogva. – �s javaslom, hogy meg kellene vitatni, hogy �n nem fogok csatlakozni hal�lfal�khoz, �s �, Akit Nem Nevez�nk Nev�n, aligha tart engem a bar�tj�nak… de ez egy m�sik t�rt�net. Tal�n biztons�gb�l kicsit k�zelebb kellene f�rk�zn�m Albushoz… �n nem tudom sz�nelni, hogy Amelia Bones hal�la nem r�zott meg… Ha �, az eg�sz miniszt�riumi �rintkez�ssel �s v�delemmel…

Dumbledore visszat�rt a szob�ba, �s Slughorn �gy ugrott f�l, mintha megfeledkezett volna vend�g�r�l.

– �, h�t itt vagy Albus – mondta. – Sok�ig t�vol volt�l. Gyomorront�sod van?

– Nem csup�n egy mugli �js�got olvastam. Szeretem a k�t�smint�kat. H�t Harry, azt hiszem itt az ideje indulnunk.

Harry sz�fogad�an felugrott. Slughorn zavarba j�tt.

– Mentek?

– Igen, minden bizonnyal. Szerintem rem�nytelen eset vagy.

– Rem�nytelen?

Slughorn felkavartnak l�tszott. K�v�r ujjaival malmozni kezdett, �s idegesen n�zte, hogy Dumbledore felveszi az utaz�k�peny�t, �s Harry felh�zza a dzsekij�t.

– H�t nagyon sajn�lom Slughorn, hogy nem akarod a munk�t – mondta Dumbledore, �s int�sre emelte s�rtetlen kez�t. – A Roxfort �r�mmel l�tott volna t�ged. Jelent�sen n�vekedett biztons�gunk dac�ra akkor j�ssz, amikor csak szeretn�l.

– Igen… h�t… nagyon kedves… mint, ahogy mondtam…

– Viszl�t Horace!

– Viszl�t! – mondta Harry.

M�r a f�bej�ratn�l voltak, amikor ki�lt�st halottak m�g�tt�k.

– Rendben, rendben, megteszem.

Dumbledore visszafordult, Horace a nappali ajtaj�ban �llt.

– �jra visszaj�ssz tan�tani?

– Igen, igen – mondta Slughorn zavartan. – Lehet, hogy meg�r�ltem, de igen…

– Csod�latos! – mondta Dumbledore sug�rz�an. – Akkor szeptemberben tal�lkozunk.

– Igen, merem �ll�tani.

Mikor elindultak a kerti �sv�nyen, Slughorn ki�lt�sa utol�rte �ket:

– Fizet�semel�st k�rek majd, Albus!

Dumbledore csak kuncogott. A kerti kapu hirtelen becsap�dott ut�nuk, �s visszaindultak a dombon kereszt�l a s�t�t, �rv�nyl� k�dbe.

– Nagyon j�l csin�ltad Harry.

– De hiszen nem tettem semmit – mondta Harry meglepetten.

– Oh, dehogynem. Megmutattad Horace-nak, hogy mennyit nyerne, ha visszat�rne a Roxfortba. Kedveled �t?

– ���…

Harry nem volt benne biztos, hogy kedveli e Slughornt. Szerinte kedves a maga m�dj�n, de ugyanakkor bek�pzeltnek t�nt, �s t�ls�gosan meg volt lepve, hogy a mugli sz�rmaz�s� gyerekek is tudnak j�l var�zsolni.

– Horace – kezdte Dumbledore, megk�nny�tve Harry dolg�t – szereti a k�nyelmet. Szereti a h�res t�rsas�gokat, a sikereseket �s az er�seket. �lvezi, ha hat�ssal van r�juk. Sose akarta elfoglalni a maga tr�nj�t; jobban szeretett a h�tt�rben lenni. Gondosan kiv�logatta a kedvenceket a Roxfortban; n�ha az amb�ci�juk, n�ha az esz�k, n�ha a var�zslatuk, n�ha a tehets�g�k miatt. Horace kialak�tott egy klubbot a kedvenceib�l mag�val az �len, bemutatta egym�snak �ket, hasznos �rintkez�st �p�tett ki a tagok k�z�tt, �s viszonz�sul mindig learatott valamif�le hasznot. K�zl�m veled, lehet, hogy szemben fogsz �llni Horace-szal – mostant�l Slughorn professzor – de biztos, hogy benne leszel a csapat�ba. K�ts�gtelen�l meg fog pr�b�lni beszervezni t�ged, Harry. Te egy kincs lenn�l az � gy�jtem�ny�ben: a Fi�, aki t�l�lte… ezekben a napokban "A kiv�lasztott"-nak h�v.

Ezek a szavak esz�be juttattak p�r sz�t, amit n�h�ny h�ttel ezel�tt hallott, szavakat, amik nagyon rosszat jelentettek neki: nem �lhet az egyik, m�g �l a m�sik…

Dumbledore meg�llt, ugyanott, ahol elhaladtak a templomn�l kor�bban.

– Ez lesz, Harry. Ha megfogn�d a kezem.

Harry fel volt k�sz�lve a Hoppan�l�sra, de m�g mindig kellemetlennek tartotta. Amikor a nyom�s megsz�nt, �s �jra tudott l�legezni, egy vid�ki �sv�ny mellett �llt. El�re n�zett, �s megl�tta azt a helyet, amit a vil�gon m�sodik legjobban szeretett; egy hajlott �rny�k� h�zat, az Od�t. A l�tv�ny felvid�totta a lelk�t. Itt volt Ron… �s Mrs Weasley, aki a vil�gon a legjobban tudott f�zni.

– Ha nem b�nod Harry – mondta Dumbledore, �s kereszt�l ment a kapun –, szeretn�k veled p�r sz�t v�ltani, miel�tt elv�lunk. N�gyszemk�zt. Tal�n itt?

Dumbledore r�mutatott a megrong�l�dott mell�k�p�letre, ahol a Weasleyk szokt�k t�rolni a sepr�iket. Kicsit tan�cstalanul k�vette a professzort a nyikorg� ajt�n kereszt�l, kisebb helyre, mint egy szekr�ny. Dumbledore f�nyt var�zsolt a p�lc�j�val, ami �gy izzott, mint egy zsebl�mpa, �s r�mosolygott Harryre.

– Rem�lem, megbocs�tasz nekem, hogy felemlegetem ezt, de nagyon �r�l�k, �s kicsit b�szke vagyok, milyen j�l megbirk�zol mindennel, ami a Miniszt�riumban t�rt�nt. Sirius is b�szke lenne r�d.

Harry nyelt egyet; nem �rzett mag�ban annyi er�t, hogy kib�rja a besz�lget�st Siriusr�l. Nagyon lehangolta, mikor Vernon b�csi megk�rdezte, hogy "A keresztap�d meghalt?", de m�g rosszabb volt hallani Sirius nev�t Slughornt�l.

– Kegyetlen volt – mondta szel�den az igazgat� –, hogy te �s Sirius ilyen kev�s id�t t�lthettetek egy�tt. Embertelen v�g volt egy kapcsolatnak, ami lehetett volna hossz� �s boldog.

Harry b�lintott, mozdulatlanul n�zett egy p�kot, ami �ppen Dumbledore s�veg�re m�szott. Elmondhatta volna Dumbledore-nak, hogy am�g meg nem j�tt a lev�l, minden idej�t az �gyban t�lt�tte. Elutas�totta az �telt, az italt. A p�r�s ablakot b�multa, �s �gy �rezte, mintha dementorokkal lett volna k�r�lv�ve.

– Nagyon neh�z belet�r�dni – mondta v�g�l Harry halkan –, hogy nem fog nekem t�bb� levelet �rni.

Harry szemei �gni kezdtek, �s elker�lte Dumbledore tekintet�t. But�nak �rezte bevallani, de a t�ny, hogy volt valakije a Roxforton k�v�l, aki t�r�d�tt vele, mint egy sz�l� nagyon hi�nyozni fog neki. A legjobb dolog volt, hogy felfedezte a keresztapj�t… �s a bagoly most m�r soha t�bb� nem hoz vigaszt…

– Sirius sokat jelentett neked, pedig ezel�tt sose ismerted – mondta az igazgat�. – Term�szetesen az elveszt�se les�jt�…

– De am�g a Dursley-�kn�l voltam… – v�gott a szav�ba Harry, a hangja egyre er�sebb volt. – Nem fogom elz�rni magam a k�lvil�gt�l. Sirius nem akarn� ezt, ugye? �s az �let valahogy t�l r�vid… N�zze meg Madam Bonest vagy Emmeline Vance-t… Lehetek �n is a k�vetkez�, ugye? De ha ez van – mondta indulatosan, most egyenesen Dumbledore k�k szem�be n�zett, ami megcsillant a p�lca f�ny�ben –, biztos�thatom, hogy annyi hal�lfal�t kapok el, amennyit csak tudok, �s Voldemortot is, ha lesz r� lehet�s�gem.

– A besz�dedb�l l�tszik, hogy any�d �s ap�d fia vagy, �s Sirius igazi keresztfia – mondta Dumbledore egy helyes� v�llon vereget�ssel. – Megemelem a kalapom el�tted.

– �s most Harry, egy szigor� t�ma… Felt�telezem meg van neked az �sszes Reggeli Pr�f�ta az ut�bbi 2 h�tb�l…

– Igen – mondta, �s a sz�ve egy kicsit gyorsabban kezdett verni.

– Akkor bizony�ra �szrevetted, hogy el�g sok dolog ki sziv�rgott a te kis kalandodr�l a Pr�f�ci�k Term�ben.

– Igen. �s most mindenki tudja, hogy �n vagyok az egyetlen…

– Nem, nem tudj�k – v�gott a szav�ba Dumbledore. – K�t ember van a F�ld�n, aki tudja a pr�f�cia r�d �s Voldemort-ra vonatkoz� r�sz�t, �s mind a ketten itt �lnek, ebben a b�d�s, p�kh�l�s pajt�ban. Az igazs�g az, hogy sok tal�lgat�s van ebben az �gyben. Ne mond el senkinek, hogy tudod a j�slat tartalm�t.

– Rendben.

– Mindent egy�ttv�ve b�lcs d�nt�s. Hab�r azt hiszem meg k�ne osztanod legjobb bar�taiddal, Ronald Weasley �rral �s Hermione Granger kisasszonnyal. Igen… – folytatta, mikor Harry ijedten n�zett r�. – Szerintem tan�csos lenne tudniuk.

– Nem akarom…

– Hogy agg�djanak, vagy megijedjenek? Sz�ks�ged van a bar�taidra Harry. T�k�letesen j�l mondtad, hogy Sirius nem akarn�, hogy elz�rd magad messzire a k�lvil�gt�l.

Harry nem mondott semmit, de Dumbledore nem �gy n�zett ki, aki v�laszt v�rna. Folytatta:

– K�l�nben, ha m�r elmondt�l dolgokat, nekem az lenne a k�v�ns�gom, hogy vegy�l velem mag�n�r�kat ebben az �vben.

– Mag�n�r�t… �nnel? – k�rdezte Harry meglepetten.

– Igen, szerintem itt az ideje, hogy besz�lljak a nevel�sedbe.

– Mit fog nekem tan�tani, uram?

– Oh, egy kis ezt, egy kis azt. – mondta k�nnyed�n Dumbledore.

Harry rem�nykedve v�rta, de Dumbledore nem mondott t�bbet, ez�rt Harry egy kicsit kellemetlen k�rd�st tett fel.

– Ha �nnel veszek �r�kat, akkor nem kell t�bb� okklumenci�ra j�rnom Pitonhoz, ugye?

– Piton professzor, Harry… �s nem kell j�rnod.

– J� – mondta megk�nnyebb�lve Harry. – Mert azok…

Abbahagyta, nehogy kimondja, azt, amit gondolt.

– Azt hiszem a ’fiask�’ a legjobb sz� erre – b�logatott Dumbledore.

Harry nevetett.

– H�t, a terv az, hogy mostant�l �n se nagyon akarom l�tni Piton professzort, mert nem hagyta nekem, hogy csin�ljak egy b�jitalt, hacsak nem szerzek neki egy olyan j� baglyot, mint az eny�m, amelyr�l tudom, hogy nincs. Van m�g k�t dolog, amir�l besz�ln�nk kell, miel�tt sz�tv�lunk. El�sz�r is, mindig legyen n�lad a l�thatatlann� t�v� k�peny. M�g a Roxfortban is. Minden lehet�s�gre felk�sz�lve, �rtesz engem?

Harry b�lintott.

– �s v�g�l, am�g itt leszel, az Od�t felszereli a M�gia�gyi Miniszt�rium a legjobb biztons�gi rendszerrel. Ez bizonyos vesz�d�ssel j�r Mollynak �s Arthurnak, p�ld�ul ellen�rizni fogj�k a post�jukat, miel�tt megj�n vagy elk�ldik. �k nem gondolj�k, hogy csak az � feladatuk megv�deni t�ged. Ak�rhogy is, kev�s t�r�t�st kapnak, ha veled valami t�rt�nik, m�g itt vagy.

– �rtem – mondta gyorsan Harry.

– H�t akkor minden rendben – mondta Dumbledore, kinyitotta a sepr�tart� ajtaj�t, �s l�pett f�l m�tert. – F�nyt l�tok a konyh�ban. Ne fosszuk meg Mollyt att�l, hogy elmondhassa milyen v�kony vagy.