– Babrltak vele? – ismtelte Harry, mikzben is visszalt.
– Egyrtelmen – mondta Dumbledore. – Slughorn professzor belepiszklt az emlkeibe.
– De ht mirt tenn ezt?
– Azrt, mert azt hiszem, szgyelli azt, amire emlkszik – vlaszolta Dumbledore. – Megprblta trni az emlket, hogy jobb sznben tntesse fel magt. Kitrlte azokat a rszeket, amiket nem szeretn, hogy lssak. Mindezt, ahogy azt te is lttad, elgg durvn csinlta, s ez a mi szerencsnk, mert ez azt mutatja, hogy az igazi emlkek mg mindig ott vannak az megvltoztatott alatt.
– gy most elszr hzi feladatot kapsz tlem, Harry. A te feladatod lesz megkrnykezni Slughorn professzort, hogy adja t neked az igazi emlket, ami ktsgtelenl a legfontosabb informcidarabunk lesz mindkzl.
Harry rtetlenl nzett.
– De ht uram – kezdte, prblva a lehet legtiszteletteljesebb hangon –, nnek nincs rm szksge. Hasznlhat legilimencit… Vagy Veritaserumot…
– Slughorn professzor egy kiemelkeden tehetsges varzsl, aki mindkettre szmt – mondta Dumbledore. – Sokkal rutinosabb okklumens, mint szegny Morfin Gaunt, s meglepdnk, ha nem hordana magval ellenszert a Veritaserumra azta, hogy rvettem, hogy adja t nekem ezt a pardit. Nem, gy gondolom, bolondsg lenne ervel kiszedni Slughorn professzorbl az emlket, s sokkal tbbet rtannk vele, mint amennyi haszna lenne. Nem szeretnm, hogy elhagyja a Roxfortot. Azonban neki is megvannak a maga gyengi, mint mindenkinek, s gy gondolom, hogy te vagy az a szemly, aki kpes lehet thatolni a vdelmn. Igen fontos, hogy biztonsgban megszerezzk azt az emlket, Harry… Hogy mennyire fontos, csak akkor fogjuk pontosan megtudni, amikor lttuk a valsgot. gyhogy sok szerencst… s j jszakt.
Egy kicsit megdbbenve ettl a hirtelen elbocststl, Harry gyorsan talpra ugrott.
– J jszakt, uram.
Ahogy becsukta maga mgtt az iroda ajtajt, mg hatrozottan hallotta Phineas Nigellust.
– Nem ltom be, mirt tudn a fi jobban csinlni, mint te, Albus.
– Nem vrom el tled, hogy megrtsd, Phineas – vlaszolta Dumbledore, s Fawkes mg egy mly, hangot adott ki.
|