– gyes vagy – mondta Harry. – s te milyen voltl, Hermione?
– , termszetesen tkletes – mondta Ron, mieltt Hermione vlaszolhatott volna. – Tkletes megfontoltsg, elszntsg, vagy mi a pokol is az… Utna elmentnk inni egyet a Hrom Seprbe, hallanod kellett volna, hogyan radozott rla Twycross… Meg lennk lepve, ha hamarosan nem krn meg a kezt…
– s mi van veled? – krdezte Hermione, nem trdve Ronnal. – Egsz id alatt a szksg szobja eltt voltl?
– Aha – mondta Harry. – s talld ki, kivel futottam ssze? Tonks-szal!
– Tonks? – ismtelte egyszerre meglepetten Ron s Hermione.
– Igen, azt mondta, hogy Dumbledore-hoz jtt.
– Ha engem krdezel – mondta Ron, miutn Harry elmeslte nekik a beszlgetst –, kezd kicsit sszeroppanni. Elvesztette a hidegvrt azutn, ami a Minisztriumban trtnt.
– Ez elg klns – mondta Hermione, aki valamirt nagyon aggdnak tnt. – Az iskolt kellene vdenie, mirt hagyja ott hirtelen az rhelyt, hogy tallkozzon Dumbledore-ral, amikor nincs is itt?
– Van egy tippem – mondta prbakpp Harry. Furcsn rezte, hogy ezt mondja; ez sokkal inkbb Hermione szakterlete volt, mint az v. – Nem gondolod, hogy taln… Tudod… Szerelmes volt Siriusba?
– Ez hogy jutott eszedbe? – krdezte Hermione meghkkenten.
– Nem tudom. De majdnem srt, amikor megemltettem neki a nevt, s a patrnusa is egy nagy, ngylb valami. Azon gondolkoztam, nem lehet-e… Tudod… Sirius.
– Ez is egy tlet – mondta lassan Hermione. – De mg mindig nem tudjuk, mirt ront be a kastlyba, hogy tallkozzon Dumbledore-ral, ha egyltaln tnyleg emiatt volt itt.
– s visszatrtnk oda, amit n mondtam, nem? – mondta Ron, aki most krumpliprt laptolt a szjba. – Egy kicsit megkattant. Elvesztette a fejt. Nk… – mondta blcsen Harrynek. – Knnyen fel lehet ket bosszantani…
– De mgis – mondta Hermione, ahogy abbahagyta az lmodozst. – Ktlem, hogy tallnl akr egy nt is, aki fl rn keresztl duzzog, mert Madam Rosmerta nem nevetett a boszorkny, a gygyt s a Mimbulus mimbletonis viccn.
Ron dhsen nzett.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
