K. B. Rottring: Heri K�kler �s a fõn�k �rdemrendje (5. r�sz)

Heri k�kler kopog�s n�lk�l nyitott a titkos helyis�gbe. A levegõ tele volt elektronosss�ggal, a mennyezeten pedig vill�mok cik�ztak, amelyek delejes f�nnyel vil�g�tott�k meg a met�lk�kre f�nyezett falakat. Heri megborzongott, mint a l�kbe pottyant eszkim�. Esz�be jutottak Krampusz Dupladurr professzor szavai.
"Fiam, most j�l figyelj r�m, mert csak egyszer fogom �rtelmesen elmondani. M�r �t �ve besz�lnek kellett volna r�la, de valahogy soha nem siker�lt �sszeszednem a gondolataimat. Tudod n�ha nem jutnak m�r eszembe �gy a dolgok, mint r�gebben. De mit is akart�l nekem mondani, fiam?"
Heri atonnal tudta, hogy j� helyen j�r. Amit l�tott, att�l el�llt a szava j�r�sa. Mik�zben h�na al� kapta kisebb s�r�l�seket szenvedett var�zsp�lc�j�t, k�zelebb hajolt, hogy r�vidl�t�s�val m�g jobban szem�gyre vehesse az �h�tott objektumot. Mit sem t�rõdve a csal�tek�l kihelyezett roboteg�rrel �s a romlott sajttal, a fõn�k h�tuln�zeti �narck�p�vel, a furfangosan idõz�tett var�zsgyerty�val, �s azzal, hogy hidrog�nszõke haja lassan az �gnek �ll, tekintet�t egyenesen oda vetette az orra el�. Mert a falra szegezve ott ragyogott elõtte a delejes m�gi�val �thatott, csodatevõ erejû szakr�lis t�rgy, a Fõn�k �rdemrendje, amelyet m�r annyi, de annyi oldalon kereszt�l keresett...