17. fejezet

K�d�s eml�k

N�h�ny nappal �j�v ut�n egy k�s� d�lut�ni id�pontban Harry, Ron �s Ginny a konyhai kandall� mellett �lltak, hogy visszat�rjenek a Roxfortba. A Miniszt�rium elint�zte ezt az egyszeri kapcsolatot a Hop-h�l�zaton kereszt�l, hogy gyorsabban �s biztons�gosabban t�rhessenek vissza a gyerekek az iskol�ba. Csak Mrs Weasley volt ott, hogy elb�cs�zzon t�l�k, mivel Mr Weasley, Fred, George, Bill �s Fleur dolgoztak. Mrs Weasley k�nnyekben t�rt ki a b�cs�z�skor. Mostan�ban el�g zaklatott volt; folyamatosan s�rt, mi�ta kar�csonykor be�ll�tott Percy a foltos szem�veg�ben. Ezt Fred, George �s Ginny is Percy sz�ml�j�ra �rt�k.

– Ne s�rj, anyu – mondta Ginny, mik�zben Mrs Weasley h�t�t paskolta, aki a v�ll�n zokogott. – Minden rendben…

– Igen, ne agg�dj miattunk – mondta Ron, mik�zben �desanyja arcon cs�kolta. – �s Percy miatt se. Amekkora buggyant, nem k�r �rte.

Mrs Weasley m�g jobban r�kezdett, mik�zben Harryt �lelte mag�hoz.

– �g�rd meg nekem, hogy vigy�zol magadra… Maradj t�vol a bajt�l…

– Mindig ezt teszem, Mrs Weasley – mondta Harry. – �n a nyugodt �letet szeretem, ismer engem.

Erre elkuncogta mag�t, �s h�tral�pett.

– Akkor legyetek mindannyian j�k…

Harry bel�pett a smaragd l�ngok k�z�, �s elki�ltotta mag�t:

– Roxfort!

M�g egy utols� pillant�st vetett a Weasley�k konyh�j�ra, �s Mrs Weasley k�nnyes arc�ra, miel�tt a l�ngok elnyelt�k. Gyorsan p�r�gve elmos�dott var�zsl�k lak�sainak szob�it pillantotta meg, amik egyb�l el is t�ntek szeme el�l, m�g miel�tt jobban megn�zhette volna �ket. V�g�l lassulni kezdett, majd kil�pett McGalagony kandall�j�b�l. A n� �pp csak felpillantott a munk�j�b�l, mik�zben kim�szott a kandall�b�l.

– J� est�t, Potter. Pr�b�lja meg a lehet� legkev�sb� �sszehamuzni a sz�nyeget.

– Rendben, professzor.

Harry megigaz�totta a szem�veg�t, �s lelap�totta a haj�t, mik�zben Ron jelent meg p�r�gve. Miut�n Ginny is meg�rkezett, mindh�rman kivonultak McGalagony irod�j�b�l, �s elindultak a Griffend�l-torony fel�. Harry kipillantott a folyos� ablak�n. A nap m�r lenyugv�ban volt a h�val bor�tott roxforti birtok felett, mely sokkal nagyobb volt, mint az Od� kertje. A t�volban l�tta, amint Hagrid Csik�cs�rt eteti a kabinja el�tt.

– Csecsebecse – mondta magabiztosan Ron, mikor el�rt�k a K�v�r D�ma portr�j�t, aki sokkal s�padtabbnak l�tszott, mint szokott lenni, �s aki �sszerezzent Ron hangos hangja hallat�n.

– Nem – mondta.

– Mi az, hogy nem!?

– �j jelsz� van – mondta. – �s k�rlek ne ordib�lj.

– De h�t mi nem voltunk itt, honnan kellene…?

– Harry! Ginny!

Hermione sietett fel�j�k, kipirult arccal, k�penyben, sapk�ban �s keszty�ben.

– N�h�ny �r�ja j�ttem vissza. Lent voltam megl�togatni Hagridot �s Csik… vagyis Witherwings-t – mondta izgatottan. – J� volt a kar�csony?

– Persze – mondta azonnal Ron –, el�gg� esem�nyd�s. Rufus Scrim…

– Van valamim sz�modra – mondta Hermione. Nem n�zett Ronra, �s nem mutatta semmi jel�t, hogy hallotta volna, amit mondott. – �, azonnal… a jelsz� �nmegtart�ztat�s.

– Pontosan – mondta er�tlen hangon a K�v�r D�ma, �s el�relend�lt, felfedve a portr�lyukat.

– Mi t�rt�nt vele? – k�rdezte Harry.

– �gy t�nik, t�lk�nyeztette mag�t kar�csonykor – mondta Hermione, mik�zben a zs�folt klubhelyis�gbe ment. – � �s Violet bar�tn�je kiitt�k az �sszes bort a r�szeges szerzetesek k�p�ben, lenn a b�b�jtan folyos�n. Egy�bk�nt…

Kotor�szott egy kicsit a zseb�ben, majd el�h�zott egy pergamentekercset Dumbledore �r�s�val.

– Remek – mondta Harry. Azonnal kicsavarta. Dumbledore legk�zelebbi �r�ja k�vetkez� est�re volt ki�rva. – Annyi mindent kell elmondanom neki �s neked. �lj�nk le…

Abban a pillanatban egy hangos "Nyer� Ron" sikolt�s hallatszott, �s Lavender Brown bukkant el� a semmib�l, �s vetette mag�t Ron karjaiba. T�bben vihogtak a jeleneten. Hermione is elnevette mag�t, majd folytatta.

– Ott egy asztal… Gyere. Ginny?

– Nem, k�szi, Deannel tal�lkozom – mondta Ginny. Harry nem tudta nem �szrevenni, hogy a l�ny nem t�nt t�l lelkesnek. Ront �s Lavendert ebben a birk�z�s-szer� helyzetben hagyva Harry a szabad asztalhoz vezette Hermion�t.

– Sz�val milyen volt a kar�csony?

– �, remek – mondta a l�ny. – Semmi k�l�n�s. �s milyen volt "Nyer� Ronn�l"?

– Azonnal megmondom – mondta Harry. – N�zd, Hermione, nem tudn�l…

– Nem – mondta egyszer�en. – �gyhogy ne is k�rdezd.

– Csak azt hittem, tudod, �gy kar�csony ut�n…

– A K�v�r D�ma ivott egy k�dnyi 500 �ves bort, Harry, nem pedig �n. Sz�val mi volt ez a fontos h�r, amit el akart�l nekem mondani?

T�l vadul n�zett ahhoz, hogy Harry le�lljon vele vitatkozni, �gyhogy hagyta Ron t�m�j�t, �s elmes�lte neki Malfoy �s Piton besz�lget�s�t. Mikor befejezte, Hermione egy pillanatig elgondolkodott, majd megk�rdezte.

– Nem gondolod…

–… hogy csak �gy tett, mintha fel akarn� aj�nlani a seg�ts�g�t, �s �gy r�vegye Malfoyt, hogy �rulja el neki, mire k�sz�l?

– H�t, igen – mondta Hermione zavartan.

– Ron apja �s Lupin is ezt gondolja – mondta inger�lten Harry. – Ez azonban egy�rtelm�en bizony�tja, hogy Malfoy tervez valamit, ezt nem tagadhatod le.

– Nem – v�laszolta lassan.

– �s Voldemort utas�t�sait k�veti. Pont ahogy mondtam!

– Hmm… Eml�tette b�rmelyik�k is Voldemort nev�t?

Harry szem�ld�k r�ncolva pr�b�lt visszaeml�kezni.

– Nem vagyok benne biztos… Piton egy�rtelm�en eml�tette a "mester�t", �s ki m�s lehetne az?

– Nem tudom – mondta Hermione, mik�zben ajk�ba harapott. – Tal�n az apja?

�tb�mult a szob�n, l�that�lag elveszve a gondolataiban, mert m�g azt sem vette �szre, ahogy Lavender Ront csiklandozza. – Hogy van Lupin?

– Nem t�l j�l. – mondta Harry, �s elmondott mindent Lupin v�rfarkasok k�zti k�ldet�s�r�l, �s a neh�zs�geket, amikkel szembe kell n�znie. – Hallott�l m�r err�l a Sz�rkeh�t� Fenrirr�l?

– Igen! – mondta riadtan Hermione. – Mint ahogy te is, Harry!

– Mikor? M�giat�rt�neten? Tudod j�l, hogy soha nem figyelek…

– Nem, nem m�giat�rt�neten. Malfoy fenyegette vele Borgint! – mondta Hermione. – M�g a Zsebpiszok k�zben, nem eml�kszel? Azt mondta Borginnak, hogy Sz�rkeh�t� egy r�gi csal�di bar�t, �s hogy � id�nk�nt majd ellen�rizni fogja, hogy halad Borgin!

Harry sz�jt�tva b�multa.

– El is felejtettem! Ez viszont bizony�tja, hogy Malfoy egy hal�lfal�, hogyan m�shogy lehetne kapcsolatban Sz�rkeh�t�val, �s mondhatn� meg neki, mit tegyen?

– Ez el�gg� gyan�s – mondta Hermione. – Hacsak…

– Ugyan m�r – v�gott k�zbe bosszankodva Harry –, ezt nem tudod kimagyar�zni!

– H�t… Lehets�ges, hogy ez csup�n egy �res fenyeget�s volt.

– Hihetetlen vagy – mondta Harry, mik�zben a fej�t r�zta.  – Majd megl�tjuk, kinek van igaza… Majd visszavonod, amit mondt�l, Hermione, mint ahogy a miniszt�rium is. Ja igen, volt egy kis vit�m Rufus Scrimgeour-rel…

�s az este tov�bbi r�sz�ben bar�tilag gyal�zt�k a M�gia�gyi Minisztert, mivel Hermione, Ronhoz hasonl�an �gy v�lte, hogy azok ut�n, amit tavaly a Miniszt�rium Harryvel m�velt, pof�tlans�g volt, hogy most a seg�ts�g�t k�rt�k.

HOPPAN�L�SI �R�K   Ha �n augusztus 31. el�tt bet�lti 17. �let�v�t, akkor jelentkezhet egy 12 hetes, M�gia�gyi Miniszt�riumi Hoppan�l�si fel�gyel� �ltal tartott Hoppan�l�si kurzusra. K�rem �rja al� lentebb, ha szeretne r�szt venni kurzusunkon. �ra: 12 galleon

Az �j f�l�v m�snap reggel kezd�d�tt, a hatod�vesek sz�m�ra egy kellemes meglepet�ssel. Egy nagy hirdetm�ny ker�lt fel a klubhelyis�g hirdet� t�bl�j�ra az �jszaka folyam�n.

Harry �s Ron csatlakoztak a hirdetm�ny k�r�l l�kd�s�d� t�meghez, hogy fel�rj�k nev�ket a list�ra. Ron �pp el�vette a toll�t, hogy Hermione neve al� fel�rja a saj�tj�t, azonban Lavender lopakodott be m�g�, kez�vel eltakarta a szem�t, �s f�l�be trill�zta:

– Na ki vagyok, Nyer� Ron?

Harry l�tta, ahogy Hermione elsietett; ut�na sietett, mivel nem akart Ron �s Lavender m�g�tt maradni. Meglepet�s�re Ron hamarosan csatlakozott hozz�juk, v�r�s f�llel �s zs�mbes arckifejez�ssel. Hermione sz� n�lk�l felgyors�tott, hogy Neville-lel v�ltson n�h�ny sz�t.

– Sz�val Hoppan�l�s – kezdte Ron, olyan hangon, ami egy�rtelm�v� tette Harry sz�m�ra, hogy ne eml�tse, ami az el�bb t�rt�nt. – Biztos vicces lesz, nem?

– Nem tudom – mondta Harry. – Tal�n jobb, amikor magad csin�lod. Amikor t�rs-hoppan�ltam Dumbledore-ral azt nem igaz�n �lveztem.

– El is felejtettem, hogy te m�r csin�ltad… Jobb lenne, ha m�r az els� vizsg�m siker�lne – mondta idegesen Ron. – Frednek �s George-nak siker�lt.

– Charlie viszont megbukott, nem?

– Igen, de Charlie nagyobb n�lam – Ron eltartotta mag�t�l a karj�t, mintha egy gorill�t ut�nozna. – Fred �s George nem sz�lltak r� annyira… Legal�bbis nem el�tte…

– Mikor tehetj�k le a vizsg�t?

– Amint 17 �vesek lesz�nk. Nekem ez m�rcius!

– Igen, viszont itt a kast�lyban nem tudunk hoppan�lni…

– Nem ez a l�nyeg. Legal�bb mindenki tudn�, hogy ha akarn�k, akkor tudn�k hoppan�lni.

Nem Ron volt az egyetlen, akit felizgatott a Hoppan�l�s lehet�s�ge. Eg�sz nap sokat besz�lgettek a k�zeled� �r�r�l; sok sz� esett arr�l, hogy k�pesek lesznek akaratuk szerint elt�nni �s felt�nni.

– Mennyire szuper lesz, amikor csak �gy – Seamus csettintett az ujjaival, jelezve az elt�n�st. – Fergus unokatestv�rem �lland�an ezt csin�lja, csak hogy ideges�tsen, m�r alig v�rom, hogy visszaadhassam neki… Soha t�bb� nem lesz egy nyugodt pillanata sem…

Seamus annyira bele�lte mag�t ebbe a vid�m �tlet�be, hogy p�lc�j�val t�ls�gosan lelkesen intett. Ennek k�vetkezt�ben a p�lc�j�b�l nem v�zsug�r l�vellt ki – ami az aznapi b�b�jtan �ra c�lja lett volna –, slagszer� sug�r, ami v�g�l led�nt�tte Flitwick professzort a l�b�r�l.

– Harry m�r hoppan�lt – mondta Ron a zavarban l�v� Seamusnak, miut�n Flitwick professzor megsz�r�totta mag�t p�lc�ja egy suhint�s�val, �s b�ntet�feladatot adott neki.

– Var�zsl� vagyok, nem pedig egy p�lc�t l�b�l� p�vi�n!

– Dum… �… Valaki m�r elvitte. T�rs-Hoppan�l�s, tudod.

– H�ha! – suttogta Seamus, majd �, Dean �s Neville kicsit �ssz�bb dugt�k a fej�ket, hogy meghallgass�k, milyen �rz�s hoppan�lni. A nap t�bbi r�sz�ben Harryt folyamatosan ostromolt�k a hatod�vesek, hogy �k is inform�l�djanak a Hoppan�l�s �rz�s�r�l. Mindannyian elkezdt�k Harryt tisztelni – ahelyett, hogy otthagyt�k volna –, amikor elmondta nekik, milyen k�nyelmetlen volt. M�g 8 el�tt 10 perccel is k�rd�sekre kellett v�laszolnia, mikor v�g�l k�nytelen volt egy hazugs�ggal kimentenie mag�t – miszerint egy k�nyvet kell visszavinnie a k�nyvt�rba –, �s �gy v�gre siker�lt elszabadulnia Dumbledore �r�j�ra.

Dumbledore irod�j�ban a l�mp�k vil�g�tottak, a r�gi igazgat�k portr�i nyugodtan hortyogtak a kereteik k�zt, a mereng� pedig ism�t az asztalon pihent. Dumbledore kezei maga mellett pihentek, a jobb oldali m�g mindig fekete �s �gett volt. Nem �gy t�nt, mintha gy�gyulna. Harry most is elgondolkodott – mint eddig oly sokszor –, hogy mi okozhatta ezt a k�l�nleges s�r�l�st, de nem k�rdezte meg. Dumbledore azt mondta neki, hogy id�ben meg fogja tudni. V�g�lis volt m�s t�ma, amit el akart neki mondani. Miel�tt Harry b�rmit is tudott volna mondani Pitonr�l �s Malfoyr�l, Dumbledore megsz�lalt.

– Hallottam, hogy tal�lkozt�l kar�csonykor a M�gia�gyi Miniszterrel.

– �gy volt – v�laszolta Harry. – Nem �r�l nekem t�ls�gosan.

– Nem – s�hajtotta Dumbledore. – Nekem sem �r�l nagyon. Nem szabad aggodalmainkba s�llyedn�nk, tov�bb kell harcolnunk.

Harry elvigyorodott.

– Azt akarta, hogy mondjam el a Var�zs t�rsadalomnak, hogy a Miniszt�rium milyen remek munk�t v�gez.

Dumbledore mosolygott.

– Ez eredetileg Caramel �tlete volt. Hivatalban t�lt�tt utols� p�r napj�ban, mikor m�r k�ts�gbeesetten kapaszkodott az �ll�s�hoz, pr�b�lt �sszehozni veled egy tal�lkoz�t, azt rem�lve, hogy te majd t�mogatod…

– Azok ut�n, amit tavaly tett ellenem? – k�rdezte d�h�sen Harry. – Umbridge ut�n?

– Megmondtam Corneliusnak, hogy es�lytelen a dolog. Az elk�pzel�s azonban megmaradt, miut�n �t lev�ltott�k. Scrimgeour kinevez�se ut�n n�h�ny �r�val tal�lkoztam vele, �s megk�rt, hogy hozzak �ssze sz�m�ra veled egy tal�lkoz�t…

– Sz�val emiatt veszekedtek! – b�kte ki Harry. – Benne volt a Reggeli Pr�f�t�ban.

– Id�nk�nt a Pr�f�ta is k�z�l igazs�gokat – mondta Dumbledore –, m�g ha csak v�letlen�l is. Igen, ezen vit�ztunk. Nos, �gy t�nik, hogy Rufusnak v�g�lis siker�lt megk�rny�keznie t�ged.

– Azzal v�dolt, hogy "�zig-v�rig Dumbledore embere vagyok".

– Milyen tapintatlan t�le.

– Azt mondtam, hogy �gy van.

Dumbledore sz�l�sra nyitotta sz�j�t, majd becsukta. Harry m�g�tt Fawkes, a f�nix m�ly, l�gy, dallamos hangot hallatott. Harry feszengve vette �szre, hogy Dumbledore vil�gosk�k szemei nedvesen csillogtak, �s gyorsan a t�rd�re pillantott. Azonban mikor Dumbledore megsz�lalt, hangja hat�rozott maradt.

– Igaz�n meghatott�l, Harry.

– Scrimgeour tudni akarta, hogy hova megy, amikor nincs a Roxfortban – mondta Harry, tov�bbra is a t�rd�nek.

– Igen, nagyon k�v�ncsi r� – mondta Dumbledore, most m�r vid�man, �s Harry �gy �rezte, most m�r nyugodtan feln�zhet. – M�g k�vettetett is. Igaz�n sz�rakoztat�. Megb�zta Dawlisht, hogy k�vessen. Nem volt kedves. Egyszer m�r meg kellett Dawlisht �tkoznom; nagy sajn�lattal tettem meg ism�t.

– Ezek szerint m�g mindig nem tudj�k, hova megy? – k�rdezte Harry, tov�bbi inform�ci� rem�ny�ben eme izgalmas t�m�val kapcsolatban, de Dumbledore csak mosolygott a f�lhold alak� szem�vege m�g�l.

– Nem, nem tudj�k, �s az id� nem �ppen megfelel�, hogy te megtudd. Most azt javaslom, hogy folytassuk, hacsak nincs m�g valami…?

– Nos, igaz�b�l van, uram – mondta Harry. – Malfoyr�l �s Pitonr�l lenne sz�.

– Piton professzor, Harry.

– Igen, uram. Kihallgattam �ket Slughorn professzor partij�n… Igaz�b�l k�vettem �ket…

Dumbledore k�z�mb�s arckifejez�ssel hallgatta v�gig Harry besz�mol�j�t. Amikor befejezte, n�h�ny pillanatig cs�ndben maradt, majd megsz�lalt.

– K�sz�n�m, hogy elmondtad ez nekem, Harry, de azt javaslom, hogy felejtsd el. Nem hiszem, hogy ez nagy jelent�s�ggel b�r.

– Nem nagy jelent�s�g�? – ism�telte hihetetlenkedve Harry. – Professzor, meg�rtette?

– Igen, Harry. Ilyen rendk�v�li aggyal, mint amivel �n vagyok meg�ldva, mindent meg�rtettem, amit elmondt�l nekem – mondta kicsit er�lyesen Dumbledore. – �gy gondolom, ak�r azt a lehet�s�get is sz�mba veheted, hogy kicsivel jobban is meg�rtettem, mint te magad. Ism�tlem, h�l�s vagyok, hogy ezt megosztottad velem, de hadd nyugtassalak meg. Nem mondt�l semmi olyat, ami agg�d�sra adna okot.

Harryben gondolatok kavarogtak, azonban csendben �lt a hely�n, �s k�zben Dumbledore-t n�zte. Mi folyik itt? Ez vajon azt jelenti, hogy Dumbledore t�nyleg arra utas�totta Pitont, hogy tudja meg, mire k�sz�l Malfoy, mely esetben m�r mindent hallott Pitont�l, amit Harry most elmondott neki? Vagy komolyan agg�dik amiatt, amit hallott, �s csak �gy tesz, mintha nem lenne semmi gond?

– Teh�t, uram – kezdte Harry, rem�nyei szerint nyugodt, udvarias hangon –, �n tov�bbra is megb�zik…

– M�r el�gg� toler�ns voltam, hogy kor�bban megv�laszoljam ezt a k�rd�st – mondta Dumbledore, azonban egy�ltal�n nem hangzott toler�nsnak. – A v�laszom nem v�ltozott meg.

– �n is �gy gondoltam – mondta egy rosszindulat� hang; Phineas Nigellus egy�rtelm�en csak tetette az alv�st. Dumbledore nem t�r�d�tt vele.

– Most pedig, Harry, azt javaslom, haladjunk tov�bb. Fontosabb dolgokat szeretn�k veled ma este megvitatni.

Harry d�h�sen �lt a hely�n. Vajon mi lenne, ha nem engedn� megv�ltoztatni a t�m�t, ha folytatni akarn� a Malfoy-�gy tov�bbi megvitat�s�t? Mintha Harry fej�ben olvasna, Dumbledore megr�zta a fej�t.

– �, Harry, h�nyszor fordul el� ez m�g a legjobb bar�tok k�z�tt is. Mindketten azt hissz�k, hogy amit mondani akarunk, az sokkal fontosabb, mint b�rmi m�s, amit a m�sik mondana.

– Nem gondolom, hogy amit �n akar mondani, az nem fontos, uram – mondta h�v�sen Harry.

– Nos, igazad van, mert nem az – mondta �l�nken Dumbledore. – Tov�bbi k�t eml�ket szeretn�k neked megmutatni ma este. Mindkett�t nagy er�fesz�t�sembe ker�lt megszerezni, �s a m�sodik k�z�l�k, azt hiszem, a legfontosabb a gy�jtem�nyemb�l.

Harry nem mondott erre semmit; m�g mindig d�h�s volt, ahogy bizony�t�kait Dumbledore fogadta, de nem l�tta �rtelm�t tov�bbi vitatkoz�snak.

– Sz�val – folytatta Dumbledore cseng� hangon –, ma este folytatjuk Tom Denem t�rt�net�t, aki legut�bb �pp a Roxfortba k�sz�lt. Val�sz�n�leg eml�kszel m�g, mennyire izgatott volt, amikor megtudta, hogy var�zsl�. Visszautas�totta az aj�nlatomat, hogy elk�s�rjem az Abszol �tra, �s hogy �n – cser�be – figyelmeztettem, ne folytassa a tolvajl�st, mikor meg�rkezik az iskol�ba.

– Nos, a tan�v elkezd�d�tt, �s sz�nre l�pett Tom Denem. Egy csendes fi�, haszn�lt tal�rj�ban, aki a t�bbi els��ves k�z�tt �llt a sorba, hogy beossz�k. A Mardek�r h�zba ker�lt, a Teszlek S�veg d�nt�tt, amint hozz��rt a fej�hez – folytatta Dumbledore, mik�zben elfeketedett kez�vel a polc fel� intett, amin az �si s�veg pihent mozdulatlanul. – Hogy milyen hamar der�tette ki Denem, hogy h�za h�res alap�t�ja besz�lni tudott a k�gy�kkal, nem tudom – tal�n m�g akkor este. Ez a tudat nagyon izgatta, �s csak n�velte saj�t fontoss�g�nak �rz�s�t.

– B�rhogy is, m�g ha le is ny�g�zte vagy meg is f�leml�tette mardek�ros t�rsait azzal, hogy bemutatta p�rszasz�j� k�pess�g�t a klubhelyis�g�kben, a tantest�let nem szerzett r�la tudom�st. Nem mutatta arroganci�nak vagy agresszi�nak semmilyen jel�t kifel�. Mint egy kiv�telesen tehets�ges fi�, �s j�k�p� �rva, term�szetesen elnyerte a tan�rok szimp�ti�j�t, majdhogynem �rkez�se pillanat�ban. Udvarias volt, csendes, �s tud�sra �hezett. Majdnem mindenkit leny�g�z�tt.

– Nem mondta el nekik, uram, hogy milyen volt, amikor tal�lkozott vele az �rvah�zban? – k�rdezte Harry.

– Nem, nem mondtam. B�r nem mutatott semmilyen megb�n�st, lehets�ges volt, sajn�lta, ahogy kor�bban viselkedett, �s sz�nd�k�ban �llt tiszta lappal kezdeni. �gy d�nt�ttem, hogy megadom neki ezt a lehet�s�get.

Dumbledore sz�netet tartott, �s �rdekl�d�en n�zte Harryt, aki sz�l�sra nyitotta a sz�j�t. Ism�t megmutatkozott Dumbledore hajland�s�ga, hogy b�zzon emberekben, a rengeteg bizony�t�k ellen�ben, miszerint nem �rdemlik meg. Harrynek azonban esz�be jutott valami…

– De �n nem b�zott benne, ugye, uram? Azt mondta nekem… A Denem, aki el�j�tt a napl�b�l, azt mondta, hogy "�gy t�nt, Dumbledore nem kedvelt annyira, mint a t�bbi tan�r".

– Mondjuk �gy, hogy nem voltam meggy�z�dve arr�l, hogy szavahihet� – v�laszolta Dumbledore. – Ahogyan azt m�r eld�nt�ttem magamban, tov�bbra is rajta tartottam a szemem. Azonban nem �ll�thatom, hogy sok mindent megtudtam volna eleinte. Nagyon �vatosan b�nt velem. Tudom, hogy �rezte, hogy igazi szem�lyis�g�nek felt�rul�sakor t�l sok mindent mondott el nekem. �vatos volt, hogy ne mutasson meg mag�b�l ann�l t�bbet. Azonban nem tudta visszavonni, amit izgatotts�g�ban m�r kikotyogott, sem azt, amit Mrs Cole elmondott nekem. Annyi �t�l�k�pess�g az�rt volt benne, hogy soha nem pr�b�lt meg elb�v�lni, ahogy koll�g�im k�z�l oly sokkal megtette.

– Ahogy haladt az iskol�ban, maga k�r� gy�jt�tt n�h�ny kinevezett bar�tot. �gy h�vom �ket, mivel nem tudok jobb sz�t. Ahogy azt m�r jeleztem neked, Denem minden k�ts�get kiz�r�an nem �rzett ir�nyukban semmit. Ennek a csoportnak el�g s�t�t hat�sa volt a kast�lyban. Meglehet�sen vegyes t�rsas�g volt. Az er�sek oltalm�t keres� gyeng�k; a k�z�s dics�s�get keres� ambici�zusok; �s a gengszterf�l�k, akik vezet�t kerestek, aki megmutatja nekik a kegyetlens�g kifinomultabb m�djait. M�s sz�val, �k voltak a hal�lfal�k el�fut�rai, �s val�ban k�z�l�k ker�ltek ki az els� hal�lfal�k is, miut�n elhagyt�k a Roxfortot.

– Szigor�an Denem �ltal ir�ny�tva, soha nem kapt�k �ket rajta cs�nytev�sen, b�r hetedik Roxforti �v�ket t�bb cs�nya incidens jellemezte. Ezekhez nem lehetett egy�rtelm�en �ket kapcsolni. Ezek k�z�l a legs�lyosabb a Titkok Kamr�j�nak megnyit�sa volt, ami egy l�ny hal�l�t okozta. Mint ahogy azt te is tudod, Hagridot akkor t�vesen okolt�k a b�nt�nnyel.

– Nem tal�ltam t�l sok eml�ket a Roxforti Denemr�l – mondta Dumbledore, mik�zben r�ncos kez�t a mereng�re tette. – Akik ismert�k �t, csak kevesen �lltak k�szen arra, hogy besz�ljenek r�la; t�ls�gosan meg vannak r�m�lve. Ismereteimet az ut�n tudtam meg, hogy elhagyta a Roxfortot. Miut�n felkerestem azon keveseket, akiket r� lehet venni arra, hogy besz�ljenek r�la, miut�n r�gi jegyzeteket kutattam �t, �s �l� mugli �s var�zsl� szemtan�kat k�rdeztem ki.

– Akiket siker�lt r�vennem, hogy besz�ljenek, elmondt�k, hogy Denem megsz�llottan kutatta a csal�dj�t. Ez teljesen �rthet�; egy �rvah�zban n�tt fel, �s term�szetesen k�v�ncsi volt, hogy honnan ker�lt oda. �gy t�nik, hi�ba kereste id�sebb Tom Denem nyom�t a tr�featerem pajzsain, vagy a r�gi prefektusok nevei k�zt, vagy a var�zsl� t�rt�nelemben. V�g�l k�nytelen volt elfogadni, hogy �desapja soha nem j�rt a Roxfortban. �gy gondolom, ekkor hagyta el v�gleg a nev�t, vette fel a Voldemort nagy�r nevet, �s kezdte el a nyomoz�st a kor�bban semmibe vett anyja csal�dja ut�n. Az ut�n a n� ut�n, akir�l �gy gondolta, hogy nem lehet boszork�ny, ha a sz�gyenletes emberi gyenges�gnek, a hal�lnak megadta mag�t.

– A Rowle n�v volt az egyetlen kiindul�si pontja, amit – amint az �rvah�z vezet�it�l megtudta – anyai nagyapja neve volt. V�g�l r�gi var�zsl�csal�dokr�l sz�l� k�nyvek alapos �tkutat�sa ut�n r�tal�lt egy t�l�l�, mardek�ri csal�di �gra. Azon a ny�ron, amikor 16 �ves volt, elhagyta az �rvah�zat, �s elment, hogy felkeresse Gaunt rokonait. �s most, Harry, ha fel�lln�l…

Dumbledore felemelkedet, �s Harry l�tta, hogy ism�t egy �rv�nyl� eml�kekkel teli kis krist�ly�veget tart a kez�ben.

– Igaz�n nagy szerencs�m volt, hogy siker�lt ezt begy�jtenem – mondta, ahogy a mereng�be �nt�tte a csillog� t�meget. – Amint azt te is meg fogod l�tni, miut�n megn�zt�k. Indulhatunk?

Harry a k�k�d f�l� l�pett, �s engedelmesen meghajolt, am�g arca az eml�k felsz�ne al� nem s�llyedt. �rezte, ahogy hangtalanul zuhan a semmiben, majd egy piszkos k�padl�n landolt a majdnem teljes s�t�ts�gben.

Mire felismerte a helyet, addigra Dumbledore is meg�rkezett mell�. Gaunt�k h�za sokkal mocskosabb volt, mint b�rmi, amit Harry valaha is l�tott. A plafon tele volt p�kh�l�kkal, a padl�t vastag koszr�teg bor�totta. Pen�szes �s rothad� �tel pihent az asztalon egy halom mosatlan ed�ny k�z�tt. Az egyetlen f�nyforr�s egy pisl�kol� gyertya volt, ami a f�rfi l�b�n�l volt, akinek a haja �s a szak�lla annyira hossz� volt, hogy Harry sem a szem�t, sem a sz�j�t nem l�tta. Egy karossz�kben �lt a t�z mellett, �s Harry egy pillanatra elgondolkodott, vajon �letben van-e m�g. Azonban hangos kopog�s hallatszott, �s a f�rfi felriadt, egyik kez�ben p�lc�t, m�sikban egy k�st tartva.

Az ajt� kiny�lt. A k�sz�b�n, egy fi� �llt egy r�gim�di l�mp�val a kez�ben. Harry azonnal felismerte. Magas, s�padt, s�t�t haj� �s j�k�p�… A tizen�ves Voldemort �llt az ajt�ban.

Voldemort lassan k�rben�zett a visk�ban, majd meg�llapodott a karossz�kben �l� emberen. N�h�ny m�sodpercig n�zt�k egym�st, majd a f�rfi felt�molygott, mik�zben a l�b�n�l l�v� �res �vegek feld�ltek �s zajosan sz�tgurultak a padl�n.

– TE! – ord�totta. – TE!

�s d�l�ng�lve Denem fel� indult, p�lc�val �s k�ssel a kez�ben.

– �llj!

Denem p�rszasz�ul besz�lt. A f�rfi az asztalnak d�lt, mire pen�szes t�ny�rok t�rtek �ssze a padl�n. A fi�ra b�mult. Hossz� csend k�vetkezett, m�g egym�st szeml�lt�k. A f�rfi sz�lalt meg el�sz�r.

– Te besz�led?

– Igen, besz�lem – v�laszolta Denem. Bel�pett a szob�ba, mire az ajt� becsuk�dott m�g�tte. Harry akaratlanul is tiszteletet �rzett Voldemort ir�nt, mivel egy cseppet sem f�lt. A m�sik arckifejez�se csup�n undort, �s tal�n csal�dotts�got t�kr�z�tt.

– Hol van Rowle? – k�rdezte.

– Meghalt – v�laszolta a m�sik. – �vekkel ezel�tt, nemde.

Denem meg�llt.

– �s akkor te ki vagy?

– Morfin vagyok, nemde.

– Rowle fia?

– Persze, az vagyok…

Morfin eltolta haj�t piszkos arca el�l, hogy jobban l�ssa Denemet. Harry ekkor pillantotta Rowle fekete k�v� gy�r�j�t a f�rfi jobb kez�n.

– Azt hittem, hogy az a mugli vagy – suttogta Morfin. – �gy n�zel ki, mint az a mugli.

– Milyen mugli? – k�rdezte �lesen Denem.

– Az a mugli, aki�rt a h�gom annyira odavolt, aki a t�loldali nagy h�zban lakik – monda Morfin, �s v�ratlanul a f�ldre k�p�tt. – Pont �gy n�zel ki, mint �. Denem. De � id�sebb, m�r nem? Id�sebb, mint te, most hogy belegondolok…

Morfin el�g zavartnak t�nt, �s kicsit megingott, m�g mindig az asztal sz�l�n t�maszkodva.

– Visszaj�tt, tudod – tette hozz� ostob�n.

Voldemort Morfinra b�mult, mintha a lehet�s�geit m�rlegeln�. Egy kicsit k�zelebb ment hozz�, �s megk�rdezte.

– Denem visszaj�tt?

– Igen, elhagyta �t, �s j�t tett neki. Ilyen s�pred�khez hozz�menni… – mondta Morfin, �s ism�t a f�ldre k�p�tt. – Kirabolt minket az a szuka, miel�tt elmenek�lt volna. Hol van a med�l, he, Mardek�r med�lja?

Voldemort nem v�laszolt. Morfin saj�t mag�t hergelte; a k�ssel hadon�szott, mik�zben kiab�lt.

– Megbecstelen�tett minket, �, az a kis ribanc! �s ki vagy te, hogy idej�ssz, �s err�l k�rdezgetsz? M�r v�ge, nem… M�r v�ge…

F�lre ford�totta tekintet�t, kiss� t�ntorogva, �s Voldemort el�re l�pett. Ek�zben term�szetellenes s�t�ts�g sz�llt a helyre, kioltva Voldemort l�mp�j�nak �s Morfin gyerty�j�nak f�ny�t, kioltva mindent… Dumbledore ujjai r�fon�dtak Harry karj�ra, �s visszaemelkedtek a jelenbe. A Dumbledore irod�j�ban l�v� gyenge aranys�rga f�ny egy pillanatra elvak�totta Harry szem�t, ami m�r hozz�szokott a s�t�ts�ghez.

– Ez minden? – k�rdezte Harry azonnal. – Mi�rt s�t�tedett el, mi t�rt�nt?

– Az�rt, mert Morfin semmi m�sra nem tudott visszaeml�kezni ezut�n – v�laszolta Dumbledore, mik�zben hellyel k�n�lta Harryt. – Mikor m�snap reggel r�tal�ltak, �bren, a padl�n fek�dt, teljesen egyed�l. Rowle gy�r�je elt�nt.

– Ek�zben Little Hangleton faluj�ban egy csel�d rohant v�gig a f�utc�n, azt sikoltozva, hogy h�rom test hever a nagy h�z szalonj�ban: id�sebb Tom Denem� �s sz�lei�.

– A mugli hat�s�gok megzavarodtak. Amennyire tudom, a mai napig nem tudj�k, hogyan haltak meg Denem�k, mivel az Avada Kedavra �tok �ltal�ban nem hagy semmilyen l�that� k�ls�relmi nyomot… A kiv�tel el�ttem �l – tette hozz� Dumbledore Harry sebhelye fel� biccentve. – A Miniszt�rium azonban egyb�l tudta, hogy ez egy var�zsl� m�ve volt. Azt is tudt�k, hogy egy el�t�lt mugligy�l�l� �l a Denem h�z k�zel�ben, akit egyszer m�r beb�rt�n�ztek, mivel megt�madta az egyik meggyilkolt embert.

– Teh�t a Miniszt�rium Morfint vette el�. Nem kellett kik�rdezni�k, Veritaserumot vagy legilimenci�t alkalmazniuk. Helyben vallom�st tett, olyan r�szleteket is el�rulva, amiket csak a gyilkos tudhatott. Azt vallotta, b�szke r�, hogy meg�lte azokat a muglikat, hossz� �vek �ta csak erre v�rt. �tadta a p�lc�j�t, amir�l azonnal kider�lt, hogy azzal �lt�k meg Denem�ket. Harc n�lk�l engedte, hogy bevigy�k az Azkabanba.

– Egyetlen dolog zavarta csup�n, hogy elt�nt apja gy�r�je. "Meg fog �lni, ami�rt elvesz�tettem" Ezt ism�telte folyamatosan fogvatart�inak. �s �gy t�nik, ez volt minden, amit ezut�n mondott. �lete h�tral�v� r�sz�t az Azkabanban t�lt�tte, azon b�slakodva, hogy elvesztette Rowle utols� csal�di �kszer�t. K�s�bb a b�rt�n mellett temett�k el, a t�bbi szerencs�tlen l�lek mellett, akik szint�n a b�rt�n falai k�zt sorvadtak el.

– Sz�val Voldemort ellopta Morfin p�lc�j�t, �s felhaszn�lta? – k�rdezte felegyenesedve Harry.

– Ahogy mondod – mondta Dumbledore. – Nincsenek eml�keink, amik megmutatn�k ezt nek�nk, de azt hiszem, el�gg� biztosak lehet�nk abban, hogy �gy t�rt�nt. Voldemort elk�b�totta b�csik�j�t, elvette a p�lc�j�t, �s �tment a v�lgy t�loldal�n l�v� nagy h�zba. Ott meggyilkolta mugli apj�t, aki elhagyta boszork�ny anyj�t, �s a biztons�g kedv��rt mugli nagysz�leit is, �gy kiirtotta az utols�, �rt�ktelen Denemet is, �s megbosszulta apj�t, aki soha nem akarta �t. Ezut�n visszat�rt Gaunt�k visk�j�ba, v�grehajtotta azt az el�g �sszetett var�zslatot, amivel m�dos�totta b�csik�ja eml�keit, Morfin p�lc�j�t letette �jult tulajdonosa mell�, zsebre v�gta az �si gy�r�t, amit viselt, majd elment.

– �s Morfin soha nem j�tt r�, hogy nem � tette?

– Soha – mondta Dumbledore. – Mint azt m�r mondtam, teljes �s henceg� vallom�st tett.

– De h�t v�gig benne voltak a val�di eml�kek!

– Igen, csakhogy egy k�pzett legilimens rengeteg idej�t elvette, hogy el�hal�ssza bel�le – mondta Dumbledore. – �s mi�rt is vesz�dne b�rki azzal, hogy m�lyebbre �sson Morfin tudat�ban, ha egyszer beismerte b�n�t? Nekem azonban siker�lt elint�znem egy l�togat�st Morfinn�l �lete utols� heteiben, �s ez id� alatt megpr�b�ltam a lehet� legt�bbet kider�teni Voldemort m�ltj�r�l. Nagy neh�zs�gek �r�n siker�lt csak hozz�f�rnem ehhez az eml�khez. Amint megtal�ltam, elrakt�roztam, hogy felhaszn�lom Morfin kiszabad�t�s�ra. Azonban miel�tt a Miniszt�rium d�nt�st hozott volna, Morfin meghalt.

– De h�t hogy lehet, hogy a Miniszt�rium nem j�tt r�, hogy Voldemort k�vette el azokat a tetteket, nem pedig Morfin? – k�rdezte m�rgesen Harry. – Akkor m�g kiskor� volt, nem? Azt hittem, tudj�k �rz�kelni a fiatalkor�ak b�b�jait.

– Igazad van, Harry. Tudj�k �rz�kelni a m�gi�t, de nem az elk�vet�j�t. Tal�n m�g eml�kszel, hogy a Miniszt�rium t�ged okolt az�rt a lebegtet� b�b�j�rt, amit val�j�ban…

– Dobby csin�lt – morgott Harry, mivel ez az igazs�gtalans�g m�g most is d�h�tette. – Sz�val ha valaki kiskor�, �s egy feln�tt boszork�ny vagy var�zsl� h�z�ban var�zsol, akkor a miniszt�rium nem fog tudni r�la?

– Egy�rtelm�en nem tudj�k meg�llap�tani, hogy ki hajtotta v�gre a var�zslatot – mondta Dumbledore mosolyogva a Harry arc�ra ki�l� felh�borod�son. – A boszork�ny �s var�zsl�sz�l�kre hagyatkoznak, hogy ut�daik engedelmeskednek-e a lak�suk falai k�zt.

– H�t, ez h�lyes�g – csattant fel Harry. – N�zz�k, mi t�rt�nt itt, mi t�rt�nt Morfinnal!

– Egyet �rtek – mondta Dumbledore. – B�rmi is volt Morfin, nem �rdemelte meg, hogy �gy haljon meg, hogy, olyan b�n�rt �t�lt�k el, amit nem k�vetett el. De kezd k�s�re j�rni, �s szeretn�m, hogy megn�zd ezt az eml�ket is, miel�tt elv�lunk…

Dumbledore el�vett egy m�sik krist�ly�vegcs�t a bels� zseb�b�l, �s Harry ism�t elcsendesedett. Eml�kezett, hogy Dumbledore azt mondta, ez a legfontosabb darabja a gy�jtem�nynek. Harry �szrevette, hogy az �vegcse tartalma el�g nehezen akart csak a mereng�be ker�lni, mintha meg lenne dermedve. Vajon az eml�kek megromlanak?

– Ez nem fog sok�ig tartani – mondta Dumbledore, mikor v�gre siker�lt ki�r�tenie az �vegcs�t. – M�g azel�tt visszaj�v�nk, hogy �szrevenn�d. Akkor h�t ism�t be a mereng�be…

�s Harry ism�t �tesett az ez�st�s felsz�nen, most egy olyan ember el�tt landolva, akit egyb�l felismert.

Egy sokkal fiatalabb Horace Slughorn. Harry m�r annyira hozz�szokott a kopaszs�g�hoz, hogy a s�r�, ig�nyes, szalmasz�n haj� Slughorn l�tv�nya nyugtalan�t� volt. �gy t�nt, mintha n�dtet� lenne a fej�n, b�r m�r akkor is volt egy f�nyes, galleon-m�ret� kopasz folt a tetej�n. Bajsza, ami sokkal kisebb volt, mint a jelenben, v�r�sessz�ke volt. Nem volt annyira g�mb�ly�, mint az a Slughorn, akit Harry megismert, b�r gazdagon h�mzett mell�ny�n el�gg� fesz�ltek az aranygombok. L�bai egy b�rsony puffon pihentek, �s egy k�nyelmes karossz�kben �lt, egyik kez�ben egy �veg borral, m�sikkal egy doboz krist�lyanan�szban kotor�szva.

Harry k�rben�zett, mik�zben Dumbledore jelent meg mellette, �s meg�llap�totta, hogy Slughorn irod�j�ban vannak. Hat fi� �lt Slughorn k�r�l, mindannyian kem�nyebb vagy alacsonyabb sz�ken, mint a tan�r�. Mindannyian tizen�ves koruk k�zep�n j�rtak. Harry r�gt�n felismerte Voldemortot. � volt a legszemreval�bb �s a legnyugodtabb az �sszes fi� k�z�l. Jobb kez�t hanyagul �tvetette sz�ke karf�j�n. Harry l�tta, hogy Rowle fekete-arany gy�r�j�t viseli; teh�t ekkor m�r meg�lte az apj�t.

– Uram, igaz az, hogy Merrythought nyugd�jba vonul?

– Tom, Tom, ha tudn�m se mondan�m meg – mondta Slughorn, rosszall�an cs�v�lva a fej�t, k�zben azonban nagyokat pislogott. – Azt kell mondjam, szeretn�m tudni, honnan szerzed az inform�ci�idat, fiam, t�bbet tudsz, mint a szem�lyzet.

Denem mosolygott; a t�bbi fi� nevetett, �s csod�lattal n�ztek fel r�.

– Rejt�lyes k�pess�geddel, hogy olyan dolgokr�l is tudj, amikr�l nem kellene, �s azon emberek �vatos puh�t�sa, akik sz�m�tanak… K�sz�n�m az anan�szt, egy�bk�nt igazad van, ez a kedvencem.

Mik�zben t�bb fi� is kuncogott, valami eg�szen k�l�n�s t�rt�nt. Az eg�sz szob�t hirtelen s�r�, feh�r k�d t�lt�tte be, �gy Harry Dumbledore arc�n k�v�l nem l�tott semmi m�st. Ezut�n Slughorn hangja sz�lalt meg ism�t a k�d�n kereszt�l, term�szetellenesen hangosan

– Figyeld meg, fiam, bajba fogsz ker�lni.

A k�d olyan hirtelen oszlott fel, mint ahogy megjelent. Ennek ellen�re senki sem tett r� megjegyz�st, vagy n�zett �gy, mintha valami k�l�n�s t�rt�nt volna. Harry zavartan n�zett k�rbe, amint egy kis arany�ra, ami Slughorn asztal�n �llt, el�t�tte a 11-et.

– �risten, m�r ilyen k�s� van? Jobb, ha mentek, fi�k, vagy mindannyian bajba ker�l�nk. Lestrange, holnapra v�rom az essz�det, k�l�nben b�ntet�st kapsz. Avery, neked is ugyanez.

A fi�k egyes�vel elsz�lling�ztak, de Voldemort h�tramaradt. Harry �gy �rezte, sz�nd�kosan piszmogott olyan sok�ig, hogy kettesben maradhasson Slughornnal.

– Siess Tom, nem akarhatod, hogy ilyen k�s�n elkapjanak a folyos�n, �s egy�bk�nt is prefektus vagy.

– Uram, szeretn�k k�rdezni valamit �nt�l.

– Akkor k�rdezz, fiam, k�rdezz…

– Uram, azon t�prengtem, hogy mit tud �n a Horcruxokr�l?

�s ism�t megt�rt�nt: s�r� k�d t�lt�tte el a szob�t, �gy Harry sem Voldemortot, sem Slughornt nem l�tta, csak Dumbledore-t, aki nyugodtan mosolygott mellette. Slughorn hangja ism�t megd�rd�lt, mint ahogy kor�bban is tette.

– Semmit nem tudok a Horcruxokr�l, �s ha tudn�k sem mondan�m el neked! Most pedig t�nj el innen, �s meg ne halljam, hogy m�g egyszer megeml�ted �ket!

– H�t, ennyi volna – mondta szel�den Dumbledore. – Itt az ideje, hogy menj�nk.

Harry l�bai ism�t felemelkedtek a padl�r�l, �s m�sodpercekkel k�s�bb ism�t a Dumbledore asztala el�tti sz�nyegen landoltak.

– Ez minden? – k�rdezte �rtetlen�l Harry.

Dumbledore azt mondta, hogy ez a legfontosabb eml�k mindk�z�l, de nem igaz�n �rtette, mi volt benne olyan k�l�n�s. A k�d, �s a t�ny, hogy l�tsz�lag senki sem vette �szre, t�nyleg k�l�n�s volt, de ezen k�v�l semmi nem t�rt�nt benne, csak hogy Voldemort feltett egy k�rd�st, amire nem kapott v�laszt.

– Ahogy azt val�sz�n�leg �szrevetted – kezdte Dumbledore, miut�n helyet foglalt az asztala el�tt –, ezzel az eml�kkel babr�ltak.